Ennek eredményén múlhat, hogy a 85 milliós ország tovább száguld Recep Tayyip Erdoğan hatalmának kiterjesztése felé vagy egy liberálisabb útra tér. Az elmúlt húsz évben igazi autokratává vált elnök pedig kész mindent bevetni újraválasztása érdekében. Miután tönkretette a gazdaságot, szegénységbe taszítva a középosztályt, az elnök most egy szükségtelen hadművelet felé rángatja országát, s a bíróságokat használja riválisai félreállítására.
A száguldó infláció októberben meghaladta a 85 százalékot, Erdoğan és az általa vezetett konzervatív, iszlamista Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) támogatottsága csökken, így félő, hogy az ultranacionalista csatlósával, a Nacionalista Mozgalom Pártjával (MHP) alkotott Népi Szövetség alulmaradhat az elnökválasztási versenyben. Az AKP 2002-es hatalomra kerülése óta először van valódi esély irányváltásra Törökországban – állapítja meg a Politico amerikai hírportál.
A fenyegető bajokra Erdoğan a rá jellemző, brutális módon reagált. Washington és Moszkva rosszallása ellenére kilátásba helyezte, hadműveletet indít Szíriában, hogy kiszélesítse a kurd milíciák távoltartására szolgáló övezetet. Emellett azzal fenyegetőzik, hogy csapást mér Görögországra annak tengeri gázfúrásai, Ciprus és az égei-tengeri görög szigetek "militarizálása" miatt. Igaz, tavaly megerősítette országa középhatalmi pozícióit, miután Ukrajna elleni orosz invázió kezdetétől közvetítőként lépett fel Moszkva és Kijev között, otthont adott az amerikai-orosz biztonsági megbeszéléseknek, és támogatta Ukrajnát - harci drónok szállításával -, anélkül, hogy veszélybe sodorta volna a török-orosz kapcsolatokat.
Odahaza a kezes igazságszolgáltatást arra használta, hogy esélyes kihívóit kiszorítsa a versenyből. Ekrem Imamoglu isztambuli polgármestert - az ellenzéki balközép Köztársasági Néppárt (CHP) potenciális elnökjelöltjét - nemrég több mint két év börtönre ítélték „köztisztviselők megsértéséért”, eltiltva őt minden közhivatal betöltésétől.
Több mint két év börtönre ítélték Isztambul polgármesterét amiért lehülyézte a választási bizottság tagjaitAz ítélet még nem jogerős, de Erdoğan megpróbálhatja felgyorsítani az eljárást. Mindehhez a Kurd Népi Demokratikus Párt (HDP) több mint száz politikusát vád alá helyezték terrorista bűncselekmények címén, ami a mozgalom betiltásához vezethet. A HDP nem tagja a szociáldemokrata baloldaltól a liberális jobbközépig terjedő hatpárti ellenzéki szövetségnek, de a felmérések szerint királycsinálónak bizonyulhat, ha az AKP és az ellenzék sem jut többséghez a parlamentben.
Nem tudni, a kíméletlen kampányairól ismert török vezető ezúttal meddig kész elmenni a katonai akciók terén, hogy kijátssza a nacionalista kártyát az újraválasztásáért vívott harcban, ahogy 2018-ban is megtette.
Erdoğan, aki az elmúlt 20 évben nyílt vagy látens konfliktusokig jutott Görögországgal, Szíriával, Izraellel, Egyiptommal, Szaúd-Arábiával és Örményországgal is, az utóbbi hónapokban többükhöz közeledni kezdett - részben, mert az arab tavasz felkeléseinek kudarca külpolitikájának kiigazítására kényszerítette, de főleg, mert égető szüksége van az arab és nyugati tőkére, megerősítendő a gazdaságot, amelyet tönkretett a kamatokat alacsonyan tartó politikája.
Bár a török közvélemény erősen nacionalista, egy nagyszabású szíriai offenzíva visszafelé sülhet el - ahogy az is, hogy a bíróságokat Erdogan nyíltan az ellenzék háttérbe szorítására használja. Egy korlátozott hadművelet azonban elfogadható lehet a választók számára. A következő hónapok tehát tele lesznek harcias gesztusokkal, nem utolsósorban annak apropóján, hogy idén ünneplik a modern, világi Török Köztársaság megalapításának 100. évfordulóját. A líbiai beavatkozások és Azerbajdzsán Örményország elleni támogatása után azonban könnyen lehet, hogy eláll egy szíriai támadástól.
A Politico valószínűnek tartja, hogy az Európai Unió inkább csak szemlélője lesz a török eseményeknek, mintsem hogy a változás erői mögé álljon, holott győzelmük új értelmet adna Törökországhoz fűződő kapcsolatainak. Mások rámuatnak, hogy bár az EU a törökök legnagyobb kereskedelmi partnere, de befolyását elveszítette Ankarában, mióta 2018-ban leállította az ország régóta húzódó uniós csatlakozási folyamatát. Ráadásul Brüsszelnek rendszeres támogatással kell megváltania, hogy Törökország a saját területén tartsa a szíriai polgárháború közel 4 millió menekültjét. "A Nyugat nyilván megkönnyebülne Erdogan veresége láttán. Kormányai azonban lehangolóan kevés támogatást nyújtanak a török ellenzéknek, még ha csendben azért imádkoznak is, hogy egy mérsékeltebb, nyugatbarát korszak jöjjön el Törökországban" - sajnálkozik az amerikai hírportál.
A győzelemért semmi sem drága
A török elnök múlt héten jelentette be, hogy az eddigi korhatárok helyett (nőknél 58, férfiaknál 60 év), a ledolgozott napok számához kötik a nyugdíjjogosultságot – ahogy azt a szakszervezetek régóta követelték –, lehetővé téve ezzel akár 2,25 millió ember azonnali nyugdíjba vonulását. Egy héttel korábban a kormány a vágtató infláció ellensúlyozására újabb 55 százalékkal emelte a havi minimálbért, ami így januártól az egy évvel korábbi összeg több mint duplája lesz. A 2023-as török büdzsében példátlan összegeket különítettek el állami támogatásokra: a magas energiaárak kompenzálására 530 milliárd lírát, szemben a 2021-es 200 milliárddal, a mezőgazdaság támogatási és beruházási programjaira, szociális támogatásokra, az oktatási kiadásaira és a reálszektor támogatására együttvéve mintegy 1200 milliárd lírát (ez több mint 24 000 milliárd forint). – A választások előtt kevesebb mint fél évvel meghozott intézkedések rekordszintre növelik a kormányzati kiadásokat, miközben júniusig várhatóan tovább lassul a török gazdaság növekedési üteme. Az elmúlt hónapokban azonban a líra árfolyama stabilizálódott, s az államháztartásban bőven van még mozgástér a gazdaság ösztönzésére – írta múlt pénteken a Reuters. Erdoğan négy nappal később bejelentette a közszférában fizetett bérek és a nyugdíjak 25 százalékos emelését.
