„Azt az érzést, amit a győzelem pillanatában éreztem, soha nem fogom felülmúlni, bármit is érek el ebben a sportágban ezután. Világbajnoknak és világelsőnek lenni csodálatos dolog” – érzékenyült el a profi dartsosok két hétig tartó világbajnokságának utolsó dobása után a győztes Michael Smith. A mackós kinézetű 32 éves angol lelkiállapota érthető, mert felnőttként eddigi összes komoly fináléját elbukta. Holott ragyogóan indult, pont tíz éve nyerte meg a PDC ifjúsági világbajnokságát, ami a profi lét felé vezető út egyik legfontosabb lépése. Ezután dobásról dobásra haladva jutott egyre meghatározóbb pozícióba, lényegében mindenkit megvert a sportági elitből. A csúcsra mégsem jutott fel soha, mert az utolsó dobás sohasem lehetett az övé: sorjában a Premier League-ben, a World Series of Darts tornán és a PDC világbajnokságon is elbukta a döntőt. Hihetetlen, de a nagy tornák fináléiban már 0–8-as mérleggel állt, amikor gúnyosan ráragasztották a Silver Boy (ezüstfiú) jelzőt. De ez csak jobban motiválta: a Grand Slam megnyerése után két cél lebegett előtte, a vb-győzelem és a világelsőség elérése. Kedd éjjel mindkettőt elérte.
Méghozzá egy történelmi döntőben nyert, olyanban, amelyik bevonul a darts valaha volt legnagyszerűbb, örökre emlegetett pillanatai közé: ellenfele a holland háromszoros világbajnok (az első vb-címekor a legfiatalabb világbajnoknak számító) Michael van Gerwen volt. A Michelin babát idéző holland toronymagas esélyesként állt a tábla elé, hihetetlenül meggyőző teljesítménnyel, bőven száz feletti körátlagokkal menetelt a döntőbe. Az elődöntő után azt mondta, olyan formában van, hogy senki nincs, aki megállítsa. Hát volt.
Nem is akárhogy: a dartsban 501-ről haladnak lefele a versenyzők, kiszállni csak dupla szektorba érkezett nyíllal lehet. A második szettben történelmi kilencnyilast vezetett elő Smith. Ez azért nagy szám, mert ennél kevesebb dobásból matematikailag lehetetlen kiszállni a legből (ez kábé a teniszben bevett gémnek felel meg), és évente átlagban csak egyszer-kétszer sikerül a világon, de volt időszak, amikor évekig nem dobtak tökéletes leget. Van Gerwen és Smith is két-két hibátlan kört dobott (ehhez háromszor kell tripla hatvanat dobni – kétszer…). A közönség őrületes szurkolása közepette haladtak a felek az utolsó dobásig, minden sikeres próbálkozást olyan hangorkán kísért, mint Messi gólját a vb-n. Az utolsó körben mindkét játékosnak megvolt a lehetőségre a kilencnyilas legre, ami sportági rekord, soha ilyenre nem volt még példa. De az iszonyatos feszültség és várakozás közepette van Gerwen elhibázta a végén a dupla 12-es kiszállót. Smith odaállt, megdobta a hetedik triplát. Hangorkán. Megdobta a nyolcadik triplát. Hangrobbanás. Utána pedig betalált a megfelelő szektorba – meglett a tökéletes leg!!!! Leírhatatlan őrület kezdődött, megállt a játék, az Alexadra Palace közönsége percekig táncolt, énekelt és ujjongott!
Ez a sportteljesítményen kívül is lenyűgöző látvány volt, mert a darts közönsége olyan, hogy ha a holland van Gerwen dobott volna kilencnyilast, akkor is ilyen őrület kerekedik (ez alól talán a walesi Gerwyn Price, a rögbis kidobóemberből lett volt világelső a kivétel, akit ezen a vb-n egyedüliként csúnyán kifütyültek).
Innentől úgy elkapta a fonalat Smith, hogy nem volt megállás, letolta a pályáról a háromszoros világbajnok van Gerwent, a vége 7-4 lett az angolnak. Aki azt mondta utána, hogy szeretné ugyanúgy uralni a dartsot, ahogy ellenfele tette eddig. Kijelentette, nem ez volt az utolsó közös vb-döntőjük. „Évek óta tudjuk, hogy Michael a legjobb dartsos a világon, csak az győzheti le, aki kihasználja ellene a lehetőségeit. Nekem most sok lehetőséget adott, és sikerült élni vele” – mondta Smith, aki a kilencnyilasra vonatkozó kérdésre így reagált: „Az edzésen egyszer sikerült, de két 180-as kör után szinte mindig elhibázom az utolsó nyilakat. De egyszer egy versenyen mindenképp akartam egy tökéletes leget” – írta le érzéseit.
A darts lényege a közönség vidám kocsmát idéző hozzáállása a versenyzőkhöz, és a hallatlan sportszerűség a profik sajátja is, itt a vesztes is magától értetődően gentleman: „Michael nem ismert kegyelmet, fenomenálisan játszott. Én csak a döntőig, ám a legfontosabb pillanatban nem ment, ami fáj. A vereség a játék része, jövőre visszatérek” – mondta van Gerwen.
