Indulok az ülésterembe, tweetelt magáról fotót Ted Lieu kaliforniai képviselő, kezében egy zacskó pattogatott kukoricával. S tényleg, a republikánusok kedden gyakorlatilag eljátszották a következő két évre szóló esélyeiket és ebben nagy valószínűséggel a 2024-es elnökválasztás is benne van, úgyhogy a demokrata párti kajánság indokolt. Akármi történik majd szerdai lapzártánkat követően, már senki nem mossa le a republikánusokról, hogy megosztott, a hatékony kormányzásra jelen formájában képtelen társaság. Maguknak köszönhetik, illetve Donald Trumpnak, de végső soron őt is maguknak, úgyhogy nem érdemes sok szót vesztegetni az ok-okozat összefüggésre. Az első három szavazási forduló során kiderült, hogy a szélsőjobboldali képviselőknek a frakció tíz százalékára tehető csoportja túszul ejtette a konzervatívokat és kegyetlenül ki is használja a frissen előállt alkalmat: vagy az lesz, amit ők akarnak, vagy nem lesz semmi.
Ez a nyugtalanító lehetőség alighanem gyorsan letörli a mosolyt Lieu képviselő arcáról. 2024-ig ugyanis még el is kell jutni, amihez szükség van a legalább alapfokon működőképes képviselőházra. 1855-56-ban két hónapra és 133 szavazási fordulóra volt szükség a házelnök megválasztáshoz – de akkor a jelöltek között ég és föld volt a különbség: javában tartott a polgárháború és a rabszolgaság eltörlésének, illetve új államokra való kiterjesztésének hívei álltak a két oldalon. A rivális programok között most ennél jóval kisebb a lényegi eltérés, gyakorlatilag semmi. A tragikomédia arról szól, hogy a 2020-as választási eredményeket tagadó, önmagukba és Trumpba szerelmes szélsőjobboldali képviselők rá tudják-e kényszeríteni akaratukat a pártjukra és ezzel egész Amerikára.
A republikánus fiaskó újra megmutatja a kétpártrendszer kockázatát: kibékíthetetlen irányzatokat kell hozzá egy táborban tartani.