Súlyos veszteség érte Újpestet és Magyarországot. Amilyen korábban Csepelt, Ózdot vagy most Dunaújvárost, ahol a város szimbólumát, meghatározó munkáltatóját, hírnevét adó gyárát veszti el.
Sok más városban szűnt meg az ipari hagyomány az elmúlt évtizedekben. A rendszerváltás körüli privatizációs években 40 magyar iparvállalatnál vettem részt korszerű vállalatirányítási rendszerek bevezetésében, cégátalakításban, végigkövetve ezen gyárak privatizációját és nemzetközi beágyazódását német, francia, távolkeleti, amerikai cégekbe. Ezek közül ma már csak egy-kettő működik, a többi már rég bezárt, elveszítve mindazon gazdasági és szellemi értékeket, amelyeket a korábbi évtizedek során felhalmozott.
De ez most mégis nagyon fáj: felszámolják a 125 éves Egyesült Izzót, a Tungsramot!
Nagyapámnak és sok-sok újpesti családnak volt ez a munkahelye. Az Egyesült Izzó Tungsram néven megalapozta a magyar elektronikaipart és nemzetközi hírnévre tett szert. Aschner Lipót vezérigazgató irányítása alatt egy olyan szakmai közösség alakult ki, amelyre felfigyelt a világ.
Az Egyesült Izzónak a sikerekben és a krízisek túlélésében rendre két szövetségese volt. Az egyik a General Electric, az amerikai szövetségese, a másik a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank. A GE már a kezdetekkor olyan licenc megállapodást kötött távközlési berendezések gyártására az Egger család cégével, a későbbi Egyesült Izzó tulajdonosaival, ami lehetővé tette a kis cég gyors növekedését.
A későbbi években az izzólámpa- és rádiókartellekben is számíthatott a GE támogatására a német Omronnal, a holland Philipsszel és más európai konkurenciával folytatott piaci harcokban. A szabadalmak kölcsönös cseréje révén a cégek közti tudás transzfer is folyamatos volt, ezzel állandó versenyre késztette az Egyesült Izzó kiváló fejlesztő gárdáját is, ahol több későbbi Nobel- és Kossuth-díjas tudós dolgozott.
A háború után eleinte a gyárat a GE jelentős tulajdonhányada mentette meg az államosítástól, a nyolcvanas évek elején pedig a GE elsőként vásárolt be egy kelet-európai cégbe, az Egyesült Izzóba. A Tungsram az európai izzólámpagyártás piacán ekkor még igen jelentős, 60-70 százalékos részesedéssel bírt. Ha az Osram vagy a Philips vette volna meg a céget, az azonnali bezáráshoz vezetett volna, mint sok más, nyugatiak által privatizált magyar vállalat esetén.
A vállalat tovább fejlődésében jelenetős szerepet játszott, hogy a Medgyessy-kormány idejében Jeff Immelt, a GE elnök-vezérigazgatója Moszkvába menet leszállt tankolni Ferihegyen, és Csillag István ipari miniszterrel röptiben új fejlesztési megállapodást kötött. Új élet kezdődött a GE újpesti gyárában, szorosabban betagozódott az óriási multibirodalomba. Létrehoztak egy nemzetközi service-centert, de a lámpagyártás sem szűnt meg, próbálták tartani a versenyt az egyre jelentősebb távolkeleti dömpingáruval, csak a patinás márkanevet hagyták el.
A 2010-es évek végére azonban kiderült, hogy ezt a versenyt nem lehet megnyerni, és ezért a GE szerte világon kiszállt az izzógyártásból. Így a magyar gyárait is eladta erős magyar kötődésű, a magyar divíziót eddig vezető német vezérigazgatójának, aki abban a reményben vehette át az 5000 fős céget, hogy a magyar kormánnyal kötött stratégia partnerség elég időt hagy a gyárnak a profilváltásra, és ebben az átállásban segítségére lesz a céget finanszírozó állami Exim bank is. Ismét Tungsram néven megint új időszámítás kezdődött a vállalat újpesti és négy vidéki gyárában dolgozók számára.
A körülmények azonban közbeszóltak, mint a Tungsram életében oly sokszor. A századfordulón Lánczy Leó, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank akkori elnöke sok éves munkával állította át a bankot a magyar ipar egyik legnagyobb finanszírozójává. Az új beruházásokat gyakran részvényekért cserébe, tőkeemeléssel finanszírozta, amivel a bank jelentős közös kockázatot is vállalt az iparvállaltokkal. Ennek megfelelően a háború előtti évtizedekben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank képviselője mint a felügyelőbizottság vétójoggal rendelkező tagja aktívan követte az Egyesült Izzó gazdálkodását, a menedzsment összes beruházási döntését, és megfelelő garanciák mellett támogatta a gyár fejlődését vagy a kritikus helyzetekből való előre menekülési szándékait.
Az Egyesült Izzó - az innovációs képessége mellett - ennek a banki háttérnek is köszönhette, hogy sem az I. világháborúból, sem Trianon gazdasági csapdájából, sem a nagy gazdasági válságból nem vesztesként, hanem az adott gazdasági és politikai helyzethez igazodva és megerősödve került ki.
Napjaink Tungsramja azonban a több évre tervezett szerkezetváltás lassú landolása helyett - többek közt a Covid következtében beállt piaci helyzet miatt - kényszerleszállásra kényszerült. A kényszerleszállás mindig kockázatos. Ebben a helyzetben nyújthat egy bank mentőernyőt, vagy mint arra több példát is láttunk - amerikait, magyart egyaránt - az állam átmeneti részvényesként segíthet át egy-egy számára fontos céget a válság okozta nehézségeken. Így tett az amerikai állam a General Motorsszal 2008-ban, vagy a magyar állam a MKB-val is, mielőtt a veszteségektől megtisztítva magánkézbe adta.
Napjainkban, amikor az állam újonnan alakult 10-50 fős cégeknek is jelentős adótámogatást biztosít, egy ötezer fős, nagy hagyományú és nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkező cégnek az állami, exporttámogatásra fenntartott bank nem a támasza, hanem a bedöntője. Amikor az Exim bank látta a Tungsram nehéz helyzetét, azonnal lehívta a cég hiteltartozását, és nem volt hajlandó a csődeljárásba menekült vállalattal a hitelezői megállapodást megkötni, ezzel ellehetetlenítve többi kishitelező, beszállító magyar cég helyzetét is. Nem volt képes olyan üzleti terveben megállapodni a Tungsram vezetésével, amely segítené a gyár krízishelyzetből való kilábalását, hanem a maga számára egyszerűbb utat választva, az egyesség megtagadásával megadta a kegyelemdöfést a Tungsramnak.
Azaz mit sem törődve gyár hagyományaival és gyártási kultúrájával, export potenciáljával és az 5000 munkavállalóval, a beszállítói hálózat cégeivel, a felszámolás kényszerpályájára állította Újpest egykori ékességét.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.