Maria Montessori (1870–1952) olasz orvosnő, a róla elnevezett pedagógiai iskola megteremtője 28 éves volt, amikor titokban megszülte első és egyetlen gyermekét. A kisfiú szabad szerelemben fogant. Apja kolléga volt, Giuseppe Montesano doktor, akit munka közben ismert meg Maria. Mégsem ment hozzá feleségül, mert a korabeli Itáliában tőle is elvárták volna, hogy rendes asszony lévén maradjon otthon. Neki azonban élethivatása volt, ezért úgy döntött, inkább eltitkolja terhességét, az újszülöttet pedig falura adta gondozásba.
Tizenéves korától makacsul a maga útját járta. Legyőzte tisztviselő apjának ellenkezését, hogy a Leonardo da Vinci műszaki középiskolában tanulhasson. Lány létére mérnök akart lenni, diáktársai kivétel nélkül fiúk voltak. Csakhogy közben még vadabb ötlete támadt: orvos lesz. Kitűnő volt természettudományokból, de az egyetemen hímsovinizmus, bigottság nehezítette a dolgát. Megtiltották, hogy férfiakkal együtt boncoljon, magányosan kellett tanulmányoznia a holttesteket. Azért kezdett cigarettázni, hogy elnyomja a formaldehid szúrós szagát.
Az első olasz nő, aki olasz földön szerzett orvosi diplomát, foglalkozott elmekórtannal is. Értelmi fogyatékos gyerekeket bíztak rá, akkor ismerte fel, hogy fejlesztésük speciális szakembert kíván: gyógypedagógust. Formálódtak alapelvei, amelyekből kisarjadt felvilágosult módszertana. Vallotta, hogy a képességek kibontakoztatásának elengedhetetlen feltétele a szabadság; a büntetés a szellem leigázásának eszköze. Egzecíroztatás és fegyelmezés helyett inspiráló körülményeket teremtve, játékosan bátorította a gyermeki kreativitást.
Iskolát alapított egy római szegénynegyedben Casa dei Bambini (Gyermekek háza) néven (1907). Rendszere a gyakorlatban is bizonyított, egyre több követőre talált szerte a világon – Magyarországon is. Hatékonyságát a diktatúrák is felfogták, amire ékes bizonyság, hogy az engedelmes alattvalókat idomítani akaró Mussolini, majd Hitler is betiltotta a Montessori-iskolákat. Az asszonyt Nobel-békedíjra is felterjesztették. Élt Barcelonában, azután Amszterdamban, Indiában, folyvást továbbállva az aktuális háborúk elől.
No de mi történt ezalatt a titokban megszült fiúval? Miközben édesanyja más gyermekek sokaságát segítette élhetőbb élethez, egyszülöttje, Mario Montessori (1898–1982) egy szerény nevelőcsaládnál lakott az olasz fővároshoz közeli Vicovaróban, és fogalma sem volt róla, ki az igazi anyja. Maria, amikor csak tehette, meglátogatta, iskoláztatását fizette, de csak saját anyjának halála után vette magához, és a fiú még 14 évesen is azt hitte róla, hogy a nagynénje.
Kamaszként tudta meg az igazságot, és a külvilág előtt sokáig tovább titkolóztak, tartva a leányanyaság szégyenbélyegétől. Ám anya és fia a nehéz kezdet ellenére egymásra talált. Mario megértette Maria fájdalmas döntését, nem táplált haragot iránta. Megtanulta, hogy a szabadságnak ára van. Felnőve őszinte híve lett édesanyja elveinek. Végül ő folytatta a módszerét, életét a Montessori-örökség ápolásának szentelte.