Ferenc pápa nemes lelkű, nyájas embernek nevezte elődjét szombaton az év végi Te Deum istentiszteleten, hálát adva Istennek, „amiért őt az egyháznak és a világnak adta”. A volt pápát a világ számos vezetője méltatta.
Joseph Ratzinger Bajorországban született 1927. április 16-án, s itt is nőtt fel. Családja, különösen az apja, kiállt a nácizmus ellen. 1941-ben, 14 évesen kötelezően besorozták őt a Hitlerjugendbe, de bátyja, Georg szerint nem vett részt a gyűléseken. 1943-ban egy német légvédelmi alakulathoz, majd a gyalogsághoz került. 1945-ben dezertált, és visszatért a család traunsteini otthonába. Katonaként hadifogolytáborba internálták, de a háború végén, 1945 májusában kiengedték.
Joseph Ratzinger és testvére, Georg 1945 novemberében lépett be a traunsteini Szent Mihály Szemináriumba. 1951-ben szentelték pappá szülőföldjén, Bajorországban, majd tudományos karrierbe kezdett, és az 1950-es évek végére elismert teológusnak számított. Nagy hatást gyakorolt rá az olasz származású, de német állampolgárságú vallásfilozófus, Romano Guardini. 1958-ban, mindössze 31 éves korában professzori címet szerzett. Több német egyetemen is tanított.
Eleinte reformer teológusként emlegették, a II. vatikáni zsinaton a haladó szellemiségű körhöz tartozott, Joseph Frings kölni érsek tanácsadójaként, de 1968-tól a konzervatív irányba fordult: megrémítették a 68-as események, szélsőségesen liberális fordulattól tartott. Maga Ratzinger egy 1993-as interjúban azt mondta: "Nem látok törést a teológusként vallott nézeteimben.” Tény, hogy továbbra is védelmezte a II. vatikáni zsinat munkáját, beleértve a Nostra aetate-t, a más vallások tiszteletéről, az ökumenizmusról és a vallásszabadság jogának kinyilvánításáról szóló dokumentumot.
1977 márciusában München és Freising érsekévé nevezték ki, s VI. Pál pápa még abban az évben bíborossá kreálta, ami meglepő volt, mert viszonylag kevés lelkipásztori tapasztalattal rendelkezett, bár kétségtelenül a legelismertebb teológusok közé tartozott. Az 1978-ban egyházfővé választott II. János Pál 1981-ben a Kúria egyik legfontosabb részlege, a teológiai kérdésekben döntő Hittani Kongregáció prefektusának tette meg.
Ratzinger megvédte és megerősítette a katolikus tanítást, kivált olyan témákban, mint a születésszabályozás, a homoszexualitás és a vallások közötti párbeszéd.
A felszabadítás teológiájával szemben is keményen lépett fel a Szentszék, Leonardo Boff brazil teológust felfüggesztették.
Nagy, és más vallások körében nem éppen kedvező visszhangot keltett a kongregáció 2000-ben kiadott Dominus Iesus nyilatkozata, amely kimondta: más vallásba vetett hit nem vezethet üdvösséghez. A dokumentum sok protestáns egyházat feldühített azzal az állításával, hogy azok valójában csak "egyházi közösségek". 2002-től pápává választásáig a bíborosi kollégium dékánja is volt. II. János Pál egyik legközelebbi bizalmasaként kiemelkedő befolyása volt az egyházi prioritások meghatározásában. Írásaiban általában a hagyományos katolikus tanítást és értékeket védte.
II. János Pál pápa halála után Ratzinger a konklávé favoritja volt, így egyházfővé választása nem volt meglepetés. Pápaként a XVI. Benedek nevet vette fel, beiktatási szentmiséjét 2005 áprilisában tartották. Sokan azt gondolták, az egyház jobbra fordul, még konzervatívabb fordulatot vesz. Pápasága alatt XVI. Benedek az alapvető keresztény értékekhez való visszatérést szorgalmazta, hogy ellensúlyozza a sok nyugati ország fokozódó szekularizációját. A 21. század központi problémájának tekintette az erkölcsi igazságok tagadását. Mind a katolikus egyház, mind pedig Isten megváltó szeretetének megértése fontosságát hirdette. Benedek számos hagyományt is felelevenített. 2007-ben kiadott Summorum pontificium kezdetű apostoli levele értelmében minden pap szabadon misézhetett az 1962-es Római Misekönyv szerint anélkül, hogy erre bárkitől is engedélyt kellett kérnie. Előmozdította a latin nyelv használatát a liturgiában és visszahozta a hagyományos pápai miseruhákat, amiért "az esztétika pápájának" nevezték. Az 1980-as évek közepétől "az egyház fő szellemi meghatározójaként" jellemezték.
Ezen felül azonban nem volt „páncélkardinális”, ahogy a Hittani Kongregáció fejeként minősítették. A 2000-es években azonban egyre sűrűsödtek a sötét felhők a Vatikán felett, mind több szexuális visszaélésre derült fény a katolikus egyházban a világ számos államában. XVI. Benedek tűzoltásra kényszerült, de érezte, nincs ereje rendbetenni az egyház ügyeit.
Fokozatosan belátta, nem neki való a pápai szolgálat, már csak visszahúzódó természete miatt sem.
2013. február 11-én bejelentette lemondását, arra hivatkozva, hogy előrehaladott kora miatt "szellemi és testi ereje fogytán van". Ezzel ő lett az első pápa, aki 1415, XII. Gergely óta lemondott, s az első, aki 1294, V. Celesztin óta saját maga kezdeményezte ezt. Emeritus pápaként Benedek megtartotta Őszentsége titulusát. Utódja, Ferenc pápává választása után beköltözött a Vatikánvárosban található, felújított Mater Ecclesiae kolostorba.
Anyanyelve a német mellett Benedek valamilyen szinten beszélt franciául, olaszul, angolul és spanyolul is. Tudott portugálul, latinul, bibliai héberül és bibliai görögül is. Több társadalomtudományi akadémia tagja volt. Zongorázott, és előszeretettel hallgatott Mozartot és Bachot. Bátyja állt hozzá a legközelebb, Georg Ratzinger 2020-ban bekövetkezett halála nagyon megviselte, ekkor búcsúzott el örökre szülőhazájától.
