Január 1-jén két éve lesz annak, hogy valósággá vált a Brexit. Ahogy a napokban a CNN érzékletesen megfogalmazta, az "Egyesült Királyság lezárta az Európai Unióhoz lényegében csak a nevében tartozó nemzetből való átalakulást egy olyan önálló egységgé, melyet csak vékony kereskedelmi szál fűzött a szervezethez. Ennek a váltásnak a következményei nem múltak el nyomtalanul a gazdaságban".
A reálisan létező Brexittel kapcsolatban ritkán hangzik el dicséret, annál több a panasz. Az üzleti élet, különösen a kisvállalkozások túl bonyolultnak és költségesnek tartják az együttműködést a kontinenssel. Mint ahogy a befolyásos Költségvetésfelelősségi Hivatal (OBR) is megállapította, igaz lett a korábbi feltételezés, mely szerint a Brexit-megállapodás a kereskedelem 15 százalékos visszaesését eredményezi. Brit zöldség- és gyümölcstermesztők annyi időt vesztenek a szükséges papírmunkával, hogy mindeközben rájuk rohadnak termékeik.
A kilépésből adódó nehézségek érezhetően jobban sújtják a szigetországot, mint az Uniót, így a brit kormánynak illene több engedményt tennie Brüsszelnek az előrehaladás érdekében.
Bár a jelenlegi gazdasági bajok nagyrészt az ukrajnai háború és a pandémia utóhatásának rovására írhatók, a brit emberek fejében a recesszió, vagy a legjobb esetben is alacsony növekedési ráta és az égbe szökött infláció nehezen választhatók el a Brexittől. Az ígéretek és remények ellenére az eddig nagy csinnadrattával megkötött "szuverén" kereskedelmi szerződések, például Ausztráliával, de feltűnően nem az Egyesült Államokkal, nem hoztak áttörést a gazdaság globálissá és versenyképesebbé válásában. Igaz, az EU korlátai nem nehezítették a nagy sikerként elkönyvelt brit oltási programot.
Egy az „i” napilap által rendelt közvélemény-kutatás szerint ma a szavazók 47 százaléka voksolna szorosabb kereskedelmi szálakra Európával, még ha ez több brüsszeli szabályt vonna maga után, mint a Boris Johnson által kiharcolt megállapodáshoz való ragaszkodás, amit 36 százalék pártfogolt. Még a konzervatív beállítottságú Spectator magazin is nyíltan ír a megbánásról, Bregretről: csak minden ötödik választó tartja jónak, tízből heten pedig elhibázottnak az elszakadást. A 18-24 évesek 79 százalékos arányban támogatnák szavazatukkal az esetleges visszalépést. A poszt-Brexit helyzet kiváló szakértője, Anand Menon professzor szerint a közeledésre legkorábban egy második, azaz hatalmában 2028-29 körül megerősített munkáspárti vezetés idején kerülhet sor. Addig azonban Rishi Sunak kormányára vár, hogy legalábbis a kusza északír kereskedelmi viszonyokat rendezze és 2023. áprilisára, a nagypénteki egyezmény 25. évfordulójára helyreálljon az autonómia. Ezt várja el Joe Biden amerikai elnök, aki az alkalomra Belfastba készül utazni.
