A lovak szinte nem is látszanak a lelátóról, akkora a köd. Izgatottak. Az egyik kiugrik, valaki petárdát robbantott.
Nem tudok menni, válaszolja. Lajos nem érti, hogyhogy nem tudsz jönni, a hét elején még olyan lelkes voltál. Hogy sosem jártál lóversenyen, milyen izgalmas lesz, hogy még az életben nem fogadtál, úgy… Ezt nem én mondtam, valakivel összekeversz, szakítja félbe Katalin. Lajos a szilveszteri fényképet nézi a kisasztalon. Emlékszik, akkor kerültek közelebb egymáshoz, a vacsorán. Direkt megkérte a személyzetist, hogy mellé ültesse. Annyira más volt, kosztümöt viselt, zöldet. Zöld a kedvenc színe, bizonyára tetszeni akart neki. Azt ugyan nem tudja, hogy valaha is mondta volna a lánynak, hogy a zöld a kedvenc színe. Lényegtelen. Mindennap találkoztak. Az irodában, a kantinban, a mosdóból kijövet, a fénymásolóban. Lopott pillanatoknak nevezte. Nem akarta, hogy kitudódjon a cégnél. Aztán másfél hónappal ezelőtt Katalin felmondott. Szintet lépett a kapcsolatuk, gondolta, micsoda boldogság. Lajos, kérlek, írd alá. Így mondta, kérlek, melegséggel a hangjában, erre is pontosan emlékszik. Miért az utolsó percben szólsz. Lajos a szőnyeg felkunkorodott szélét tapossa. Érezte, hogy ez lesz, hogy Katalin az utolsó pillanatban megint lemondja. Másfél hónapja különféle találkozókat beszélnek meg hol az Ibolyában, hol a Csendesben, vagy, hogy elmennek a Puskinba, direkt a Puskinba, mert tudja, Katalin szereti, közel lakik hozzá, aztán az utolsó pillanatban telefonál, és azt mondja, valami közbejött. Valami halaszthatatlan. És mi van, ha nyersz? Mekkora lenne, az év utolsó napján, az egyéves évfordulónkon. A többiek is ott lesznek, mit mondok nekik, miért nem jöttél. Hallja, ahogy a lány idegesen kifújja a füstöt. Rendben, értem, nincs kedved a többiekhez, tudod, mit, nekem sincs, jobb is lesz így. Ott vagy még, mintha megszakadt volna, na, mindegy, szóval, oké, nem megyünk a lovira, kimegyünk máskor, inkább kettesben vacsorázunk, viszek pezsgőt.
A lovak megindultak. Már a második kanyart is bevették. Az emberek a pálya széléhez szaladnak, kiabálnak, lovak nevei repülnek a levegőbe. Eksztázis.
Lili a pénztár előtt, a sorban várakozik. Mindjárt kezdődik a következő futam. Nem érzi a hideget, izgatottan tanulmányozza a turfot. Micsoda nevek, nem, mondja a mögötte álló férfinak. Váratlanul éri saját közvetlensége, hogy csak úgy megszólít egy vadidegent. Karl May, Frézia, Big Secret, maga melyikre fogad? A férfi mosolyog, még nem tudom biztosan, talán a Passzióra. Passzió? Nem is vettem észre. Ez is micsoda név, nevet Lili. Kezdő, nyilván kezdő, gondolja a férfi. Most van itt először? Igen, és teljesen el vagyok veszve. Lili zavartan a hajához kap, a sapka lenyomta, úgy nézhet ki, mint egy naposcsibe. Nagyon nem értem a szisztémát, fogalmam sincs, hogyan megy ez az egész. Nem is kell, nem ez a lényeg. Hát mi a lényeg? A lovak. Nézni, ahogy futnak, közben kiabálni, és aztán lazán a levegőbe dobni a tikettet. A tikettet? A fogadószelvényt. Lili nem érti. Maga nem akar nyerni? Én már nyertem, nevet a férfi. Figyeljen, szívesen elmagyarázom. Lili figyel. Helyre, tétre, befutóra ismételgeti. Melyik fizet a legjobban? Attól függ, én legtöbbször a hármas befutóra fogadok, de a legjobban az fizet, ha a legesélytelenebbet teszi meg tétre. Itt én vagyok a legesélytelenebb, gondolja Lili, de ezt azért nem akarná mondani ennek az idegen férfinak. Jól néz ki. Nagyon jól néz ki. Pont az esete. Magas, lehet vagy 180 centi, és sűrű a haja, a szemöldöke is. Kedvesen néz. És szövetkabátot visel, nem dzsekit. Meg szép a keze, filigrán, hosszú ujjakkal. Jó, hogy magassarkút vettem fel. És magázódik. Vagyis első helyezettnek, nem igaz? Igen, látja, nem is olyan bonyolult, egyébként egyedül van itt? Lili habozik, nem tudja, mit válaszoljon. Persze, hogy egyedül van itt, napra pontosan egy éve mindenhol egyedül van, itt is. Nem fázik, kérdezi, és a férfira néz, mert én majd megfagyok. Mit szólna, ha innánk egy forralt bort? Egyébként Pali vagyok. Én meg Lili. Kezet fognak.
A favorit a célvonal előtt megbotlik, a lelátón tikettek repülnek mindenfelé. Aztán, óriási meglepetés.
Úristen, nézd, kiált egyszerre Zotya és Jani. Két oldalról felkapják, nyertél, hallod, a La Fiancée ott van az első három között, ismételgetik eksztázisban. Nyertem, kérdezi Sára rekedten a sok kiabálástól. A fiúk vigyorogva bólogatnak. Ebben az évben csak veszített, és most nyert, nem akarja elhinni. Két hónappal ezelőtt kirúgták az állásából, nyáron lakbért emeltek, és összeveszett az apjával. Ha ez a két hülye nem erősködik annyira, akkor biztosan a tévé előtt ül, sajtos chipset eszik, és talán bort iszik, ha talál a hűtőben. De egyáltalán nem biztos, hogy talál a hűtőben, fogalma sincs, mikor vett utoljára bort. Talán, amikor szakított a vőlegényével. La Fiancée, istenem. Nem akart emberek közé menni. A tavalyi szilveszter után absztinenciát fogadott, szociális absztinenciát, így mondta. Tudtam, annyira tudtam, hogy a La Fiancée-t kell megtennem, Sára átöleli a két fiút.
Felszállt a köd. Mindenfelé eldobott tikettek, konfetti, üres műanyag poharak. A lovak gőzölgő testtel az utánfutókban.
