Az idén is ezrek álltak sorba az ország legnagyobb karácsonyi ételosztásán a Népligetben. Lapunk riportjából kiderült, a rászorulók évről évre többen vannak, mindinkább a középosztályból, köztük tanárok, egyedülálló szülők, akiknek nem telik már az ünnepi ebédre. Sokan félve merik elfogadni a segítséget, saját kudarcukként élik meg, hogy „hajléktalanokkal kell sorba állniuk” az élelemért. Valóban nem könnyű megalkudni azzal, hogy a becsületes, dolgos élet sem mindenki számára biztosítja, hogy tisztességesen fenntartsa magát és családját. A rászoruló szó már magában foglalja a szorult helyzetet, ami talán még nem nyomorgás, de olyan segítséget vagy támogatást is el kell fogadni, ami eddig nem hiányzott. Szerencsés, akinek még van min spórolni, miközben az ország harmada már a létminimum határán vagy alatta próbál túlélni, elég egy váratlan kiadás vagy közelgő ünnep és a nemlétező tartalékok is kifogynak.
Önámítás lenne azt hinni, hogy a most tömegesen elszegényedő rétegek megingathatják a kormány magabiztos hatalmát, holott, ha az ellenzék állna a helyükben, a megafonosok már bizonyosan harsognák a világvégét és a Fidesz szállítaná buszokkal az embereket az ételosztásra. A köz- és propagandamédia azonban évek óta gondosan hallgat ezekről, rászoruló is csak olyan híradásban szerepelhet, ahol a magasságos kormány ad, például szociális tűzifát – ami 180 ezer háztartásnak nagyjából 3 heti meleget jelent, amúgy bízzanak a globális felmelegedésben. Éhes embert, urambocsá’ éhes gyereket nem láthatnak a nézők, így inkább oda se mennek a kamerával. Hiszen aligha valószínű, hogy a sorban állók közt mindenki a brüsszeli szankciókat hibáztatná, netán a történelmi nyugdíjemelést dicsérné. Bármit is adjon a kormány, az ő életükön segíteni már most kevés. Míg egy tál meleg étel, pár jó szó és az odafordulás legalább pillanatnyi menedéket adhat.