;

kerékpár;Valter Attila;

- Néhány százalékért teker Valter Attila

Az újévtől a Jumbo-Visma csapatához szerződő Valter Attila édesapja, Tibor nyilatkozott a Népszavának a szakmáról, az új közegről, a feltörekvő fiatalokról, valamint a karácsonyról.

Az ünnepek előtt egy héttel látogattunk el Csömörre, ahol a városi sportcsarnokban beszélgettünk Valter Tiborral, a helyi kerékpáros szakosztály vezetőjével, aki néhány nappal korábban tért haza egy spanyolországi edzőtáborból, ahová fiát, a Jumbo–Vismához szerződő Attilát, valamint két juniorkorú tanítványát, Tóth Márkót és Gergely Koppányt kísérte el.

Éppen egy esős, hideg délelőttön beszélgetünk, egészen más az időjárás, mint Spanyolországban. Jól sejtem, hogy visszavágynak?

Calpénak és a környéknek nagyon kellemes klímája van, jellemzően 20-22 Celsius-fokkal. Amikor mi kint voltunk, csak 16-18 fok volt, de az itthoni időjáráshoz képest az is nagyon pozitív. Ilyenkor gyakorlatilag az egész World Tour-mezőny ezen a környéken készül, mi évek óta ki szoktunk menni Attilával, s mindig csapódik hozzánk valaki. A két csömöri sportsulis srácot könnyen ki lehetett kérni az iskolából.

Mennyire esett nehezükre Attilával tartani a lépést az edzéseken?

Az életkor és az edzettség hiánya miatt nekem elektromos bringát kellett bérelnem, mert 5-10 százalék teljesítménykülönbség már áthidalhatatlan. Edzőként sose mondhatom azt, hogy várjatok rám. Én csak az alap rásegítést szoktam használni, szóval azért nekem is jó kis edzések ezek. Viszont nagyon pozitív volt, hogy a srácok Atinak ezeket a bevezető edzéseit simán meg tudták csinálni. Ez azt jelzi, hogy jó irányba haladunk Csömörön. Hatalmas élmény volt számukra, 150 százalékot beleadtak. Ilyen is kell, hogy a motivációt magas szinten lehessen tartani. Ha itthon maradunk, megyünk 50 kilométert, megfagyunk, szóval összehasonlíthatatlan. Az egyetlen hátulütője, hogy piszok sok pénzbe kerül. Nem olyan sokba egyébként, mert Calpe egy tipikusan olcsó hely, de a mostani forint-euró árfolyammal nem pénztárcabarát. Még úgy sem, hogy az élelmiszerboltokban a húst leszámítva szinte minden olcsóbb, mint itthon.

A kint tartózkodásukat úgy kell elképzelni, hogy a nap végén az apartmanban nekiállnak sütni, főzni?

Abszolút, ugyanaz, mint itthon. Közértbe járunk, persze egy pihenőnapon belefér, hogy elmegyünk egy étterembe és eszünk egy pizzát. A két srác nem csömöri, bentlakásos házban laknak itt, magukra főznek. Az anyukák nagyon hálásak, hogy a 16-17 éves gyerekeiket a nagybetűs életre is tanítjuk, embert is nevelünk. Ati megjegyezte, hogy Márkó nagyon jól fűszerezi a húsokat, meg is beszélték egymás között, ki csinálja a rizst vagy a tésztát.

Önök hazatértek, Attila viszont kint maradt Spanyolországban, ahol új csapatával edzőtáborozott tovább. Ebből a rövid időszakból mit tudott leszűrni?

Az az első benyomásom, jobban ráéreztek, hogy Attilának mire van szüksége. Nem csak a nyers edzői utasításokra, az edzések kiértékelése sokkal személyre szabottabban folynak. Igényli ezt, amíg velem készült, este mindig leültünk megbeszélni, hogy mit miért csinálunk. Több szakember is foglalkozik vele, de van egy kiemelt edzője, aki Primoz Roglicnak (többek között háromszoros Vuelta-győztes és olimpiai bajnok – szerk.) és Wout van Aertnak (Tour de France idei ponttrikó győztese, s számos nagy egynapos első helyezettje – szerk.) is írja a programot. A Groupama–FDJ-nél előfordult, hogyha az edzőjének sok dolga volt, akkor nem kapta meg előre a programot, csak 2-3 napra, most jobbnak tűnik számára a rendszer. A Jumbo-Visma egy nagy vállalatként működik, több mint 200 munkavállalóval. Akkora a központ, hogy targoncával szállítják a mindenféle eszközöket. Már-már megalománnak tűnik, de lehet, ez a sok, sok kis plusz jelenti a különbséget.

Az FDJ-nél elvárták, hogy megtanuljon franciául, a hollandok hasonlóan gondolkodnak?

A Jumbónál angolul kommunikálnak egymással, azt viszont nem bánom, hogy Attila megtanult franciául, mert így két nyelven perfekt. Az új csapatánál nem várják el, de ő olyan típus, hogy biztos vagyok benne, hogy tanulgatni fogja.

Az új csapattársak mennyire barátságosak?

Attilának nagyon pozitívak az első benyomásai, befogadó a közeg. Érdekes egyébként, hogy a kerékpársportban a legnagyobb sztárok a legbarátságosabbak: Spanyolországban jött szembe a Quick-Step sora, Julian Alaphilippe (többek között kétszeres világbajnok – szerk.) azt se tudta kik vagyunk, de nem tudtam hamarabb felemelni a kezem, hogy köszönjek. Ennyire alázatos, nincsenek sztárallűrjei, mindenkinek köszön. Calpéban ez kifejezetten „rossz” dolog, gyakorlatilag percenként kell köszönni.

Közeleg a karácsony, mennyi időt tudnak ilyenkor együtt tölteni?

Attila csak pár napot lesz itthon, és megy is vissza. Egyébként pont azért van ez a decemberi edzőtábor, hogy kicsit együtt tudjunk lenni. Ilyenkor nem kell edzenie, s mivel nem hajlamos a hízásra, így az édesanyja főztjéből is nyugodtan ehet. A sok nemzetközi koszt után biztosan jól fog esni neki a hazai, szereti a magyaros ételeket. Nagy a rokonságunk, a párjáé is, lehetetlenség mindenkit végig látogatni, úgyhogy ezért nagyobb társaságban ülünk össze. Mindenki látni akarja, nagyon büszke rá az egész család.

Apa és fia milyen jellegű ajándékot szokott adni egymásnak?

Kopogjuk le, megvan mindene, ezért nagyon régóta nem ajándékozunk egymásnak. Apró kis kedveskedés nyilván lesz mindkettőnk részéről, a feleségemnek szokott eszébe jutni, hogy vegyünk nekik egy párnát. Általában már közös ajándékot adunk Attilának és a párjának.

Januárban kezdődik az új szezon, mi az, amit már most lehet tudni ezzel kapcsolatban?

Egyelőre semmi sem publikus, az viszont már biztosnak tűnik, hogy indulhat háromhetesen, az még nem dőlt el, hogy melyiken. Éppen a mostani edzőtábor volt hivatott arra, hogy átbeszéljék ezt, legalábbis az év első három-négy hónapját mindenképp. A csapatnál most elemzik, hogy jövőre milyen szerepet szánjanak neki. Úgy látják, hogy nem csak több naposokon szerepelhet jól, hanem az egynaposokon is. Elsősorban a tanuláson lesz a fókusz, de lesz bőven olyan verseny, amikor nem segítenie kell, hanem a pillanatnyi formától függően magáért küzdhet. Nem helyeznek rá nyomást, persze könnyű úgy, hogy piszok sok jó versenyzőjük van. Nem az a Jumbo célja, hogy már februárban nagyot alakítson, hanem hogy a fejlődése töretlen maradjon. A szezon végén a két kanadai egynaposon, valamint a világbajnokságon megjött a mezőny elejével, ezen a szinten pedig már csak nüanszok döntenek. A hiányzó néhány százalékért kell tovább dolgozni.

A hazai kerékpáros élet központja továbbra is Csömör, 2023-ban kikre lesz érdemes odafigyelnünk?

A kerékpár úgy tűnik, hogy bekerül a kiemelten támogatott sportok közé, amire szükség is lenne, mert a falu és a szakosztály sem bírja anyagilag a megváltozott körülmények között. Bízunk benne, hogy fent tudjuk tartani a bázist, vagy akár ezt az 50 fős társaságot bővíteni tudjuk. Tóth Márkó és Gergely Koppány mellett Vas Blanka öccse, Barnabás nagyon tehetséges, korából adódóan még két évig itt lehetne, de annyira sikeres, hogy alighanem elviszi majd egy külföldi csapat. Koppány és Márkó most úgy látják, három-négy év múlva elérhetik azt a szintet, amin most Attila van. Amikor egy versenyzőben ez benne van, akkor máshogy áll az egészhez. Szerencsére van pozitív példa előttük. Úgy látom, van öt-tíz tehetséges magyar fiú, és a lányok sem állnak rosszul, még ha nincsenek is ennyire sokan.

Különleges évet zár a háromszoros olimpiai bajnok kardvívó, Szilágyi Áron. Egyéni világbajnok lett, belekóstolt az angliai mindennapokba, onnan dirigálta a Vasas vívószakosztályát. Ünnepekről, meghittségről, célokról, boldogságról beszélgettünk vele.