Pontosan emlékszem rá, hogy mikor és hol találkoztam azzal a Petri György-verssel, amit életemben először olvastam tőle: 1987-ben, egy egri középiskolában. Akkor voltam tizenöt éves. Petrit akkoriban persze nem tanórán oktatták, pláne nem ott, ahol én érettségiztem, én ugyanis kertészeti szakközépiskolába jártam. Máig nem értem, hogy egy ilyen (hogyan is mondjam finoman) nem túlságosan intellektuális diákközegben miképpen keringhettek Petri versei. De ott keringtek, méghozzá az akkor trendi pesti alternatív-underground zenekarok felvételeivel együtt. Mindenesetre szerencsém volt abban az iskolában, mert egy tanórán egy osztálytársam a pad alatt a kezembe csúsztatta a Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére című Petri-verset, mire én egyszerre borzongtam és képedtem el a gyönyörűségtől. Ugye emlékeznek a felejthetetlen sorokra? Ha nem, akkor idézem:
„Felfordult a ferdeajkú vén trotty, / az orosz-magyar monarchiának kezd vége lenni. / Jaru és Csau, a két rossz arcú temetőőr, / Kelet-Európa csődtömeggondnokai, // latolgatják, hogy lesz-e borravaló. / Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal. / Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt. // Mindenesetre: halott. / Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit. //
Mondom, el voltam ragadtatva tőle: hát ilyet is lehet?! És versben?!
Joggal kérdezhetik, hogy bölcsészalkatú jó tanuló létemre gimnázium helyett vajon mit kerestem egy lenézett kertészeti középiskolában. Egyszerű a magyarázat: nem akartam továbbtanulni magyar egyetemen. Író akartam lenni, de érettségi azért kellett, s nekem mindegy volt, hogy azt hol szerzem meg, ugyanis 18 évesen disszidálni szándékoztam Franciaországba. Akkor minek válogatni a középiskolák között?
Az említett évben, 1987-ben, amikor az idézett Petri-verset olvastam, még nem lehetett biztosan tudni, hogy 1990-ben, az érettségim évében a disszidálás kifejezés villámgyorsan elavul, és olyan történelmi szótörmelékké válik, aminek az értelmét évtizedek múlva magyarázni kell az új generációknak. De Petri… Ő bizony nem avult el. Életében legenda volt, ma pedig már modern klasszikus, a legnagyobbak egyike.
Amúgy éppen ma, 2022. december 22-én volna 79 éves. Azaz: jövőre lenne nyolcvan!
Ó, jubileumi Petri-évünk lesz… Milyen kíváncsi vagyok a 2023-as év decemberére! Miféle hivatalos és nem hivatalos jubileumi ünnepségek szerveződnek majd? S vajon kiféle-miféle vén trottyok nem fogják a ferde szájukra venni az ő nevét…?
Egy nagy magyar poétát fogunk ünnepelni, s feltesszük majd azt a kérdést, hogy miképpen is állunk azzal a bizonyos „orosz-magyar monarchiával”, amiről ez a költő úgy negyven éve verset írt. S mit írna róla ma? Vagy jövőre? Kiféle-miféle ferdeszájú vén trottyoknak ugrana neki, amúgy „petrisen”, azaz kénköves gúnnyal, maró iróniával, ragyogó okossággal és gyilkos humorral?
S majd lennének-e diákok, akik a pad alatt csúsztatnák oda egymásnak a lázadó verseket: olvassátok, olvassátok, ez ma az igazi költészet…! Bárcsak lennének ilyen diákjaink… S bárcsak volna Petrink.