Összesen 10 505 ember meggyilkolásában való közreműködésért ítélték el Németországban kedden a most 97 éves Irmgard Furchnert, aki 1943 és 1945 között a mai Lengyelország területén található Stutthofban a nácik által működtetett koncentrációs táborban volt titkárnő – számolt be a perben hozott döntésről a BBC. Irmgard Furchner évtizedek óta az első nő, akit náci bűnökért bíróság elé állítottak. Két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott.
Amikor felvették a koncentrációs táborba, Irmgard Furchner még csak 18 vagy 19 éves volt, ezért őt egy különleges fiatalkorúak bírósága elé állították. Az észak-németországi itzehoe-i bíróság megállapította, hogy az akkori fiatal lány Paul-Werner Hoppe stutthofi parancsnok irodájában, közvetlenül a náci vezetőnek dolgozott, és a fogvatartottakkal kapcsolatos levelezéssel foglalkozott.
Noha Irmgard Furchner civilként dolgozott, teljesen tisztában volt a táborban zajló eseményekkel. Stutthofban csaknem 65 000 ember halt meg szörnyű körülmények között, köztük zsidó foglyok, nem zsidó lengyelek és elfogott szovjet katonák
– állapította meg a bíró.
Stutthof, mai lengyel nevén Sztutowo város Gdansk közelében található, és a náci koncentrációs táborban eleinte különféle módszereket alkalmaztak a fogvatartottak meggyilkolására, majd 1944 júniusa után, amikor „felgyorsították” a tömeggyilkosságokat, tízezrek haltak meg az ottani gázkamrákban.
Stefan Hördler történész, aki kulcsszerepet játszott a perben, a tárgyalást vezető két bírót a tábor helyszínére is elkísérte, és a látogatás során számukra is világossá vált, hogy Furchner a legszörnyűbb dolgokart is láthatta ott. A szakértő a parancsnok irodáját Stutthof „idegközpontjának” nevezte. Ennek ellenére a titkárnő ügyvédei védencük felmentését indítványozták, arra hivatkozva, hogy ő Paul-Werner Hoppe irodájában „csak a gépírók egyike volt”. A büntetőper már 40 napja tartott, amikor a nő is megszólalt:
Sajnálom, ami történt. Sajnálom, hogy akkor Stutthofban voltam, csak ennyit tudok mondani.
Amikor a per 2021 szeptemberében elkezdődött, Irmgard Furchner elmenekült abból a aki nyugdíjasotthonból, amelyben élt, rendőrök fogták el egy hamburgi utcán. Paul-Werner Hoppét 1955-ben bebörtönözték, mert közreműködött a gyilkosságokban, de öt évvel később már kiszabadult.
A mostani perben a bíróság több túlélőt is meghallgatott, közülük volt, aki a tárgyalás ideje alatt vesztette életét. A megszólalók egyike volt a Bécsből a perre utazó Josef Salomonovic, mindössze hatéves volt, amikor apját 1944 szeptemberében agyonlőtték Stutthofban.
Közvetve bűnös, még akkor is, ha csak ült az irodában, és rányomta a pecsétjét apám halotti anyakönyvi kivonatára
– fogalmazott.
Egy másik túlélő, Manfred Goldberg az ítélethirdetést követően hibának nevezte, hogy csak két év felfüggesztett börtönbüntetést szabtak ki. Bár elismerte, hogy egy 97 éves embert jóérzésű ember nem küld börtönben, úgy vélekedett, hogy a büntetésnek tükröznie kell a bűncselekmények súlyosságát, mert, ha egy bolti tolvajt két évre ítélnek, hogyan fordulhat elő, hogy valakit tízezer gyilkosságban való bűnrészesség miatt ugyanennyire büntetnek”.
Többek szerint Irmgard Furchner pere lehet az utolsó, amelyre Németországban kerül sor a náci korszak bűneivel kapcsolatban, bár néhány ügyben még folyik a nyomozás. Tavaly egy tábori őrt alkalmatlannak nyilvánítottak a tárgyalásra, annak ellenére, hogy a bíróság szerint „nagy valószínűséggel” bűnrészes volt. Két éve egy másik SS-táborőr, Bruno Dey két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott több mint 5000 fogoly meggyilkolásában való közreműködésért.
Börtönbe megy az utolsó élő auschwitzi lágerőr