Pesterzsébet, mondják, hagyományosan baloldali kerület. Hogy mi baloldali, mi nem, mostanság már nehezen értelmezhető, egy azonban bizonyos: a vasárnapi, időközi választást nem az ellenzék közös jelöltje nyerte, noha két évtizede szocialista politikusé volt a képviselői mandátum. Ez, a mostani időközi azért tűnt az ellenzék számára nyerhetőnek, mert az ellenzéki parlamenti pártok újra összefogtak, közös jelöltet támogattak, szóval szinte minden mellettük szólt. Minden, főként az ország gazdasági helyzete, a kormány hibái, az iszonyatos infláció, no meg hát: mégis Budapestről van szó.
Mégis, mindezek ellenére, ha nem is nagy különbséggel, a volt MSZP-s helyet át kellett adni a Fidesznek, politikusa végül 87 szavazattal többet kapott ellenfelénél.
Van ilyen, mondhatnánk, sokszor történnek váratlan, kiszámíthatatlan dolgok, végül is szoros volt a verseny, annak is lehet örülni.
Lehet, de nem szabad.
Az április óta megrendezett időközi választások döntő többségét ugyanis a kormánypárt nyerte. Annak ellenére – mint föntebb jeleztünk – a kormány melléfogásai miatt fokozatosan romlik az életünk színvonala, egyre jobban leszakadunk a környező és távolabbi országok életminőségétől, ráadásul a jövő esztendő sem kecsegtet semmi jóval. Vagyis minden paraméter arra utal, hogy a hatalom nagy bajban van, az emberek fokozatosan elfordulnak tőle, a bizalom irányában a nulla felé konvergál. De nem így van. És, hogy nincs így, az kizárólag annak köszönhető, hogy a politikai túloldal nem tud, nem képes olyan alternatívát kínálni, amely meggyőzné a választókat. Meggyőzné arról, hogy az ellenzék, ha a kézbe veszi a kormányrudat, megnyugtató változást képes elhozni. És ez, lám, igaz, még az önkormányzati választásokra is. Nyolc hónap nem volt elegendő arra, hogy a választók váltsanak. Hiába üresedik a pénztárcájuk, válik mind nehezebbé a megélhetésük, még azokban és azoknak sem hisznek, akit eddig támogattak.
Ez nem az argentin-francia döntő, itt nincs szép vereség.