Könyvkarantén
Ismét bajban voltam, még szombat délután sem tudtam, mi legyen a mai írásom témája. Sok szerző és könyv jutott eszembe, de valahogy egyiket sem találtam megfelelőnek így az év vége táján. Valami könnyű témát kerestem, mégis az ünnephez illőt, s végül arra jutottam, hogy megosztom önökkel az egyik, illetve az egyetlen kedvenc receptem: a zelleres-mustáros lencsesaláta elkészítésének módját. Hiszen nem csak az elmét, a gyomrot is etetni kell!
Bevallom,
főzőtudományom kimerül néhány alapvető étel elkészítésében, a libamájas-rénszarvas és a hozzá hasonlók nem az én műfajom.
Rántotta, tészta szósszal, paprikás krumpli – ezekből áll nagyjából a tudományom (bár a legtöbb bográcsban elkészíthető kaja sem fog ki rajtam). A rendszerváltás környékén gyakorta és nagy sikerrel készítettem tintahal-pörköltet – köszönhetően a boltokban tornyokban álló, fillérekbe kerülő orosz tintahal-konzervnek. Ennek receptjét egy SOTE-n tanuló tunéziai barátomtól lestem el: sok hagyma, némi fokhagyma, tintahal(calamari)-konzerv, sűrített paradicsom, egy kis só, és – itt jön a mediterrán beütés – sok-sok őrölt kömény. (Igaz, Nur, így hívták a tunéziai fiút, minden általa készített ételbe sok-sok őrölt köményt rakott.) A megdinsztelt hagymához hozzá kell önteni a sűrített paradicsomot, meg a kisebb darabokra vágott tintahalat és pár perc főzés után kész is a „pörkölt”, amit legtöbbször az időközben megfőzött rizzsel összekeverve, egytálételként tálaltam. Amikor néhány évvel később eltűnt, illetve többszörösére drágult a tintahal-konzerv, rájöttem, bármilyen halkonzervből el lehet készíteni ezt az ételt, a rizs helyett a tészta (spagetti, penne) ugyanúgy megteszi, és a fűszereket is bátran lehet keverni.
Ennél némileg szofisztikáltabban készül a zelleres-mustáros lencsesaláta, de csak némileg. Ez az egyetlen olyan étel, amelynek receptjét eredetileg egy szakácskönyvben olvastam, s az ott lévő utasítások alapján főztem meg. A recept forrása Anne Willan’s Look & Cook – Káprázatos saláták (Totem Könyvkiadó, Budapest, 1994) című kötete, amelyben amúgy a Sáfrányos cukkinisaláta garnélarákkal, vagy a Meleg ördöghalsaláta tormával elkészítésének módja is megtalálható. Az én kedvenc lencsesalátámhoz kell fél kiló lencse, több fej vöröshagyma, néhány gerezd fokhagyma, pár szál zellerszár (angolzeller). A minél nagyobb mennyiségű, apróra vágott zöldséget egy kis olajon puhára pároljuk, hozzáöntjük a lencsét, sóval, borssal, babérlevéllel, petrezselyem zöldjével és lehetőleg friss kakukkfűvel ízesítjük, s kb. egy fél óra alatt puhára főzzük – ehhez persze a lencsét előzőleg be kell áztatni. Amíg a lencse fő, elkészítjük az öntetet: apróra vágott friss kakukkfüvet és snidlinget, mustárt (esetleg őrölt mustármagot), sót, borsot és egy kis ételecetet összekeverünk, s kevergetés közben olívaolajat öntünk hozzá. Amikor a lencse megfőtt, de még forró, hozzáadjuk az öntetet és együtt hagyjuk kihűlni. Virslivel, sült kolbásszal, debrecenivel, vagy akár önmagában, vegán ételként is isteni. Jó étvágyat!