Avatar;James Cameron;

- Hajlok rá, hogy művészet

James Cameron kivárt, és bár a történetmesélés továbbra sem erőssége, korunk Lumiere-eként azonban elképesztő filmet készített a bolygóról.

Pontosan emlékszem, arra, hogy mit a What-Hi-Fi? magazin, amikor a Cambridge Audio piacra dobta az Azur CD lejátszójának 600-as szériáját: megalkották a tökéletes eszközt, kár, hogy az optikai hordozó életútjának a végén sikerült. Az Avatar: A víz útja kapcsán is kicsit hasonló a helyzet, hiszen akkor szeretne moziforradalmat okozni, amikor a filmnézési szokások már otthon, rosszabb esetben laptopon vagy mobileszközön történik meg. Persze, az nem újdonság, hogy James Cameron afféle technikai innovátorként alkot: az Avatar első része 2009-ben átütő alkotás volt, bevezette a 3D technológiai őrületet a mozivilágban, mely ugyan mára kikopott, de hosszú éveken keresztül szinte kötelezővé vált a forma, még olyan művek esetében is, amelyeknél teljesen felesleges volt. Mindazonáltal 2009-ben nem volt ciki, ha a filmrajongó vissza-vissza ment a moziba megnézni az első Avatart, mert a látvány tényleg lenyűgöző volt és zseniálisan elterelte a figyelmet a három tőmondatban összefoglalható cselekményről, ami akkor vált igazán zavaróvá, amikor az elmúlt években kisebb képernyőkön újra néztük a filmet. A kérdés – persze költői – az volt, hogy vajon azért csúszik éveket (évtizedet) a folytatás, mert James Cameron a történet terén szeretne csúcsra jutni, vagy újfent technikai szinten szeretne „robbantani”.

Az Avatar: A víz útja londoni világpremierje idején részt vehettünk egy Zoom sajtótájékoztatón, amelyen James Cameron megválaszolta a százforintos kérdést, jelesül, hogy mikor dőlt el az elmúlt bő évtizedben, hogy folytatni szeretné a történetet. „Manapság mindenki azt gondolja, ha egy film nagyon sok pénzt hoz, akkor jöhet a folytatás. De Steven Spielberg sem készített folytatást az E.T. – a földönkívülinek, pedig annak idején ez a film volt a legtöbb bevételt hozó mű” – érvelt James Cameron. Hogy később végül önmagának ellentmondjon. Végül is nagy volt rajta a nyomás, hiszen - ahogy érvelt - sok remek színésszel dolgozott együtt és csak azt kellett megoldani, hogy akik az első részben meghaltak, valamilyen módon visszatérhessenek. Sőt, lehetett új szereplőket is szerződtetni, mint például Kate Winsletet – aki nem mellékesen totálisan felismerhetetlen A víz útjában, mint zöld színű Pandora őslakos – mivel a kékszínű erdőlakókkal szemben a víz alatt (is) élők picit más színűek, lévén ebben az űrmesében is fontos a bőrszín. Persze, most már el lehet árulnom, hogy a sztori A víz útjának sem lett az erőssége, James Cameron nem Shakespeare, sokkal inkább korunk Lumiere-e: tényleg nem fontos, hogy a történetet taglaljuk, amiről beszélni kell, az a látvány és a mögötte lévő technika.

James Cameron pontosan tudta, hogy miért várt ki – bár azt szeretné tudatosítani, hogy A víz útja nem olyan egyszerű, mint az első rész, hiszen Zoe Saldana és a Sam Worthington karaktere immár családot alapított. Van négy gyermekük, és ez kissé megváltoztatja a két főhős motivációit. Ám a sötét oldal most is nagyon szimpla maradt. A karaktereknél Cameronnak sokkal fontosabb a pandorai erdő és most már a víz alatti világ is. Nagy dilemma, hogy amit az IMAX vásznon látunk 3D-ben, az művészet-e vagy sem. Hajlok afelé, hogy igen, amikor például a Pandora bolygót mutatja be Cameron, az lélegzetelállító. Ezekre sem érdemes túl sok szöveget pazarolni, mivel egyszerűen látni kell. Akit érdekel, mi a plafon, amit a látvány a mozgókép terén per pillanat nyújthat, a moziban megkapja a választ. Emellett James Cameron fantáziája az, amit érdemes még csodálni, hiszen az életét tette fel arra, hogy megalkosson egy másik univerzumot.

Nem véletlen, hogy a karakterek háttérbe szorulnak, nem ők a lényeg, hanem a bolygó – mintha csak egy National Geographic dokumentumfilmet látnánk, csak éppenséggel ezt kitalálta valaki. Az is egy érv Cameron művészetre mellett, hogy tudja, hogyan kell az új technikákat alkalmazni. Mert lássuk be, az első Avatar után nagyon kevesen tudták a 3D-t legitim módon alkalmazni (talán a Gravitáció a legjobb a másodvonalban). Mindemellett időközben az úgynevezett HFR (high frame rate) technika megengedte az alkotóknak, hogy a szokásos 24 képkocka helyett 48-at mutassanak a nézőknek egy másodperc alatt, de az igért részletgazdagabb kép mögé nem tudtak elég információt tenni azok, akik ezzel próbálkoztak. Cameronnak ez is megy, megfejelve a 3D-vel, így nem lehet nem kijelenteni, hogy olyat kapunk egy IMAX teremben, mint még soha. Javasolt kipihenten menni a filmre, mert igencsak igénybe vesz az agyunk átverése című játék.

Ami a kínált produkció terén okot adhat a kritikusi cinizmusra, az a cselekmény terén keresendő. Vannak olyan szcénák, amelyekben egy Disney családi mesefilmet látunk, ifjúsági betétekkel, hogy aztán a fináléban repüljenek a levágott végtagok A bolygó neve halál hangulatában készült akciójelenetekben. Mindezek ellenére garantált pénzügyi siker lesz A víz útja, hiszen a mozi jövőjét mutatja meg a válságos jelenben. Azaz az igazi kérdés: megéri-e a formátum a két év múlva érkező harmadik Avatar filmet. 

Info:

Avatar: A víz útja

Bemutatja a Fórum Hungary

A hajdanvolt Budapest elevenedik meg a száz éve született Czeizing Lajos fényképein.