A King’s Consort és a King’s Consort Choir patinás régizenei együttesek, negyvenkét éve működnek, több mint másfél millió lemezt adtak el. Robert King vezetése alatt repertoárjuk az 1550-es évektől napjainkig terjed, különös figyelemmel Purcell és Handel műveire. Handel Messiását hozták most el a Müpába, és valódi, nagy meglepetés volt interpretációjuk.
Valamikor a hatvanas évek vége felé kezdett beszivárogni a mainstream koncertéletbe és lemezkiadásba az “autentikus módon” és “eredeti hangszerekkel” előadott régizene. Ahogy azonban múltak az évtizedek, és az egyre szaporodó előadók mindennapos megjelenői lettek a nagy hangversenytermeknek, változtak esztétikai, néha túl merev előadóművészi meggondolásaik, egyre inkább a közönség elvárásaihoz kezdtek alkalmazkodni, bár talán nem minden esetben teljesen tudatosan. Ennek az egyik látványos jele sok esetben a felgyorsult, hajszolt tempó lett, sok-sok barokk művet tett tönkre az utóbbi években az - még a legkiválóbbnak tartott specialisták esetében is -, hogy az előadók mintha inkább villogni akartak volna azzal, mit tudnak, milyen gyorsan képesek “tekerni”, ahelyett, hogy azt próbálták volna megvilágítani, mi rejlik a zene, vagy csak egyszerűen a szólamok mélyén. Hogy ezt mennyire motiválja az, hogy a barokktól teljesen idegen, modern “koncertdarálóban” kell helytállniuk, érdekes lenne vizsgálni. Erre azonban aligha van mód, amire viszont igen, az az, hogyha jön egy King’s Consort Robert King vezetésével akkor nagyon is felfigyeljünk arra, és örüljünk, annak, hogy nem csak egy koncertet nyomnak le, és jól van, hanem alapvetően arra fordítsanak gondot: megmutassák, itt egy több évszádos remekműről van szó, ami olyan tartalmakat közvetít, ami a legmélyebb, legnemesebb érzelmekre képes kiváltani. Hogy igenis, a Messiás képes erre.
Robert King zenekara minden pillanatban figyelmet felkeltően, de sohasem tolakodóan vett részt, biztos alapként a produkcíóban, ha kellett lágyan, halkan szólt, ha kellett keményebben állt bele a zenei történésekbe. A kórus az elején karcosabb, volt kissé nehezne melegedtek be az énekesek, de azután szintén minden helyzetben megállták a helyüket.
Kiválóak voltak az énekesek, egységes volt ebben a tekintetben a gárda, bár az alt énekesnő hangerőben kissé lemaradt a többiektől, de neki is voltak nagyon szép pillanatai. De a legtöbbet természetesen King tette az előadás sikeréért. Prontosan adagolta a tempókat, ha kellett élénkre vette őket, de sohasem sietett, nem tűnt hajszoltnak egyetlen tétel sem, és mindig helyén voltak a hangszeres effektusok is, hangsúlyozásuk nem tűnt öncélú játéknak. Figyelmet leginkább arra fordított, hogy a műnek azt az oldalát mutassa be, amit Handel is a legfontosabbnak tarthatott, bármennyire is bőven merített a korabeli, nagyon is világi operák zenei eszköztárából: hogy közvetítse az isteni üzenetet, az élet valami többről is szól, mint a hétköznapok nyomorúsága. Hogy ezt milyen megváltás útján érjük el, az ma már a mi dolgunk, de a megértéshez komoly segítséget kaptunk.
