Idén a méltán kedvelt youtubernél, Osváth Zsoltnál sikerült kiverni a biztosítékot, aki Zhowtime csatornáján szakértőket, Mérő Verát és Ragány Zoltán büntetőjogászt is megszólaltatva hívta fel a figyelmet, hogy a most futó Való Világ 11-ben egyes villalakók bűncselekményeket követnek el. Ezért ő fel is bontotta szerződését a kereskedelmi tévécsatornával. Nehéz döntés lehetett, hiszen ő maga is Való Világ-szereplő volt, és az RTL-ben tanulta, gyakorolta a televíziózást. Tisztelet a bátor kiállásért, amelyet egyébként nagyon őszintén, intelligensen, a csatorna értékeit, neki nyújtott támogatását hangsúlyozva exponált. De elfogadhatatlan számára, hogy a Való Világ szerkesztői olyan megnyilvánulások felett hunynak szemet, amelyek kimerítik a bántalmazás, a becsületsértés fogalmát.
Az egyik villalakót hosszasan kurvázzák, rángatják, majdnem megütik, a másikat arcon rúgják, a harmadikat leköpik. És nem ez az első évad, amelyben ilyesmik történnek.
Mérő Vera lassan külön Facebook-oldalt indíthatna Tehetünk róla, ha nézzük címmel a jogvédelemért sóhajtó vagy éppen kiáltó esetekről.
Nem biztos azonban, hogy évről évre érdemes csak a konkrét határsértések miatt háborogni – további kiegészítő műsort biztosítva a VV-nek.
Nem ártana végre tisztázni, mi is ez a műsor, mi az alapvető probléma vele, mennyire vannak belekódolva bűncselekménynek is minősíthető kilengések.
Véleményem szerint természetében hordozza a vulgaritást, a bántalmazások lehetőségét. Ami aztán hol ilyen, hol olyan szintet ér el. De a nézőre gyakorolt hatás, és maga a „szolgáltatás”, mások kukkolásának élvezete extrém történések reményében, ugyanaz. Ahogy nincs lényeges különbség a szoft és a kemény pornó között sem: mindkettő szexuális vágyak kielégítését célozza. A pankrációnál is fölösleges lovagias formákról beszélni. És egy háború sem lehet tisztességes: attól, hogy a hadvezérek kezet fognak, és a hadifoglyokkal jól bánnak, a vérontás ténye nem változik.
Mi mást várhatunk attól a szerkezettől, amellyel a hollandok elindították a Big Brothert, és amelyet Való Világ is követ? Idegen emberek kerülnek össze egy elkülönített térben, együtt kell élniük, miközben az a céljuk, hogy csak egyikük „élje túl” a szituációt. Úgy kell összeszokniuk, hogy közben el kell kergetniük, ki kell szorítaniuk egymást. Hogyan működhet itt egy intimmé alakuló kapcsolat, egy baráti érzelem? Egy ponton túl sehogy, mert a versengés agresszivitása felemészti. És a nézőt pont ez vonzza. Élőben figyelni mások aszalódását, őrlődését, a feszültség felszakadását, s közben indulatosan minősítgetni mindent és mindenkit. Ha ez alantas, akkor a műsor alantas ösztönöket elégít ki. Ha előírná az irodalmias nyelvezet, a kulturált viselkedést, ugyanezt tenné.
Ugyanakkor úgy vélem, a Való Világ nem manipulatív adás, és nem hozza megalázó helyzetbe szereplőit. A feltételek mindenki számára világosak, a villalakókat semmire sem kényszerítik. Ha valamelyikük rájön, hogy ez egy hülyeség, csendben maradhat, kiszavaztathatja magát. Ebből a szempontból sokkal elfogadhatóbb, mint a párkereső műsorok, különösen A Nagy Ő, amely megalázó helyzetbe, feladatba rántja résztvevőit. De van egy ennél is fontosabb dolog, amit el lehet mondani a Való Világ védelmében.
A műfaj hiába hangsúlyozza elnevezésében is a „realityt”, a valóságosságot, amit látunk, egyértelműen fikció. Egy feltételes térben zajló happening.
Ahol nem lehet természetesen viselkedni, hiszen a villalakók tudják, hogy a nyilvánosság előtt szerepelnek, és céljuk is van vele: elnyerni a nézők rokonszenvét. Ahogy viselkednek, csupán valószerű, de nem valóságos.
Az efféle happeningeknek pedig van egy közös jellemzője. Aki részt vett már valamilyen szituációs játékban tapasztalhatta. De felidézhetjük a Beugró műsorait is, ahol hivatásos színészek improvizáltak, kulturált határokat tartva. Amikor elfogynak az ötletek, vagy a résztvevőknek eleve nem jut eszükbe a témáról semmi, próbálnak az agresszivitás, a helyzet kiélezése felé menekülni. Valaki mérgesre vált, összeszólalkozást provokál, jönnek a káromkodások, durva szavak, kis lökdösődések. Ebben mindenki otthon van, harsány, hatásos. A Való Világban sokszor ugyanezt látjuk. Mindez azt is jelenti, hogy nagyon nehéz lenne pontosan meghatározni, mikor igazi egy bántalmazónak minősíthető gesztus, és mikor megjátszott, jelzésszerű. Persze így is foglalkozni kell velük, elmagyarázni, miért elfogadhatatlanok, hogyan kezeli őket a jog, alternatív kommunikációs formákat kínálni konfliktusos helyzetekre (az RTL ígéretet is tett az utóbbira). De ettől a Való Világ még nem lesz nemesebb műsor. És nincs mese: mi tehetünk róla, ha nézzük.
