Végére ér a hitelfizetési moratórium. A világjárvány idején bevezetett, közel három esztendőt megélt törlesztés-szüneteltetések időtartama többszörösen felülmúlta az európai társait. Másutt a pandémia okozta kezdeti sokk elmúltával 3-9 hónap után már megszüntették a kedvezményt. Nálunk ugyan megőrizte a mentőöv szerepét - köszönhetően a gazdaság jelentős részében tapasztalható, viszonylag gyors kilábalásnak, de szükségtelen ragadványként mostanáig megmaradt. Gyakran idézzük Nagy Mártont, akiben némi csírája még fellelhető abból a korszakából, amikor a jegybank alelnökeként irányítója volt az MNB több módozatban elkészült, a kormány figyelmébe ajánlott, gazdaságstratégiai programjának. Idén miniszterként, az energiakrízis hajnalán még arról beszélt, hogy "szeptember végéig a jelenlegi formájában marad a hitelmoratórium, addig lehet gondolkodni a folytatáson." Ha a kormány a "gondolkodás" címén elleplezett tépelődés helyett akkor lépett volna, akkor a lakossági hiteleknek mindössze három, s a vállalatinak egy százalékát képviselő állományt immár piaci feltételek között jól lehetett volna kezelni, bár az ügyfeleknek azzal kell számolniuk, hogy a feléledt befizetéseik futamideje a moratórium időtartamánál is nagyobb mértékben növekszik. Az elmaradt kamatokat a nem emelhető havi törlesztőrészletekbe kell a bankoknak belegyömöszölniük.
Azóta sokat változott a világ! A mindent eluraló infláció és a rezsicsökkentés csökkentése miatt a járvány kritikus időszakánál is nehezebbé vált a hiteladósok helyzete. A kormány rosszul értelmezett kímélete megóvta a megmaradt moratóriumos ügyfeleket attól, hogy akkor kezdjenek el ismét törleszteni, amikor ez valamivel könnyebb lett volna. Ráadásul mintegy 220 ezer család és 3 ezer vállalkozás egyszerre szembesül majd azzal, hogy három esztendő után havi rendszerességgel fizetniük kell. Ez a kötelezettség többnyire "kiárazódott" a szemléletükben. Intő jel lehet, hogy az ősz eleje óta ismét növekszik a késedelembe eső banki ügyfelek száma.