Ideje könnycseppet hullatni a tisztességes oroszokért. Lettországban bevonták a működési engedélyét és ezzel az egész Baltikumban tiltólistára került a Dozsgy (Eső) tévé, amelynek összes bűne az, hogy mindig rosszkor van rossz helyen. A 2010-es alapításkor vidám, „normális” magántévének indult, amit egy gazdag bankár finanszírozott újságíró felesége kedvéért, aztán gyorsan kiderült, hogy a putyinizmusban nem szabad se jókedvűnek, se önállónak lenni. Az ebből fakadó konfliktusokra ráment a házasság, de addigra a stáb igazi családdá forrt össze, ráérzett a független újságírás szépségeire. Ennek ékes példája volt, amikor az egyik munkatárs a háborúellenes tüntetésről szóló tudósítását már a rabszállító autóból fejezte be. A háború első napjaiban aztán kerek-perec betiltották, úgyhogy a tévé Rigába menekült, csak hogy kiderüljön, ott hol húzódnak a szólásszabadság határai.
Előbb olyan térképet közöltek, amelyen a Krím – mint 2014 óta de facto így is van – Oroszország részeként volt feltüntetve. Aztán valaki „a mi hadseregünknek” nevezte az orosz agresszorokat. Végül egy műsorvezető azt a reményét fejezte ki, hogy a frissen behívottak rossz ellátásáról szóló tudósításaikkal talán segíteni tudtak a ruházat és élelem szűkében lévő újoncokon. Ettől Lettország besokallt és úgy ítélte, hogy a tévé támogatja az orosz birodalmi törekvést – pedig nem. A szerkesztőség a kezdettől elítélte a háborút és a rezsimet is. A Dozsgy most már csak a YouTube-on nézhető, igaz, ott Oroszországban is.
A tévések, mint minden tisztességes orosz, megoldhatatlan dilemmával szembesülnek: hazájuk borzalmas bűnt követ el, ám ezer szál akkor is odaköti őket. Otthon a háború ellenzéséért jár börtön, külföldön pedig naponta követelik tőlük oroszságuk megtagadását. Van, amikor rendes embernek maradni a legnehezebb.