Grönland északi része ma sarkvidéki sivatag, de a talajból kinyert genetikai anyagból, a környezeti DNS-ből a kétmillió évvel ezelőtt itt élt flóra és fauna gazdag világára tudtak következtetni a kutatók. Valamikor elefántszerű masztodonok, rénszarvasok, rágcsálók, ludak éltek a nyírfák és nyárfák között, a tengerben pedig gazdag algavilág tenyészett, és gyakori volt a tőrfarkú rák. Igaz, a 3,6 millió és 800 ezer évvel ezelőtti időszakban az éves átlaghőmérséklet 11-19 fokkal volt magasabb a mainál. Eddig erről a világról a tudósoknak viszonylag kevés volt a konkrét ismeretük, mert nagyobb méretű leletek csak a növények és rovarok világából maradtak fenn, a gerincesekre egyetlen mezeinyúl utalt. Így csak feltételezni lehetett a kanadai hasonló területen talált maradványokból, hogy milyen emlősök élhettek itt.
Azon a területen - Kap København -, ahol most a talajból kinyert környezeti DNS (kDNS) vizsgálatok folytak, makroméretű paleontológiai leletet csak kettőt találtak: a már említett nyúlfogat és egy ganajtúróbogarat. A kDNS-t az állatok által valamikor elhullajtott bőrdarabkákban vagy ürülékben lehet fellelni, valamint a növények magjaiban, terméseiben, az élőlények valamilyen földbe került mikrorészeiben. A kDNS-technikát már régóta használják a környezetvédők, például egyetlen csepp tengervízből anélkül tudnak az ott élt állatokra következtetni, hogy akárcsak egyet is látnának közülük. Grönlandon a tudósok talajmintákat használtak, az eredményeikről a Nature-ban számoltak be.
A területen egykor, a korai pleisztocénben gazdag volt a növényvilág, cserjék, fűfélék, páfrányok, mohák nőttek a fák között. Az állatok között talált masztodon meglepetés volt, senki nem tudott korábban arról, hogy éltek volna ilyen állatok valaha Grönlandon. “Az, hogy az itt élt biológiai szervezetek - a növények és az állatok - hol és hogyan éltek együtt, a leletek tanúsága szerint sokkal gazdagabb volt, mint korábban gondoltuk” - mondta Eske Willerslev a Koppenhágai és a Cambridge-i Egyetem tudósa, a tanulmány szerzője. A DNS talajból való kivonása nem volt egyszerű, a kutatócsoportnak évekig tartott a módszer kidolgozása, miközben eddig azt gondolták, az örökítőanyag meg sem őrződik ilyen hosszú ideig. Willerslev 2005-ben tanulmányt is írt arról, ez az idő csak egy millió évig lehetséges. A kutatás során azonban kiderült, a molekulák és a talaj közötti kémiai reakciók segítették a fennmaradást. “A DNS-nek van elektromos töltése, és azok között az ásványok között, amelyek a talajban vannak, szintén soknak van elektromos töltése. A DNS alapvetően a szilád ásványokhoz kötődik, és amikor ez megtörténik, az csökkenti a spontán rongálódás arányát” - magyarázta Willerslev. Ha máshol is van ilyenre esély, az nagyban gazdagíthatja az elmúlt világokról való ismereteinket.
