Határtalan a naivitásom. Amikor Székely János szombathelyi megyéspüspök november 4-i posztjában kritizálta a szociális törvény akkor még csupán tervezett módosítását, azt hittem, egy igaz keresztény lelkiismerete szólal meg éppen. Hogy dacára a katolikus egyháznak Orbán által tizenkét esztendő alatt juttatott súlyos milliárdoknak, a kollaboráció kényszerét ezúttal felülírja a jóérzés a felsőpapságban. Hogy még a miniszterelnöki kézből etetett klérusnak is sok lesz az a nyíltan vállalt embertelenség, ami a szóban forgó törvénymódosításban kifejeződik.
Aztán jött a hidegzuhany. Amint a kormánypártok korifeusai az utolsó pillanatban belecsempészték a szövegbe a kitételt, miszerint az egyházak úgyszólván nem is felelősek a rászorulóként, rögtön megszűnt a püspöki protestálás. Az a gyanúm, hogy Székely Jánosnak mindvégig pusztán a felekezetekre testált felelősség szúrta a szemét.
Azóta persze jócskán tisztult a kép. Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke kinyilvánította, hogy egyháza tökéletesen egyetért a szociális törvény sokak haragját kiváltó módosításával. Ízlelgessük Veres szavait: „Nemcsak nekünk, katolikusoknak volt ez a véleményünk, ami végülis bekerült a törvénytervezetbe, hanem más keresztény felekezeteknek, gondolok itt a reformátusokra, evangélikusokra; azonos véleményt képviseltünk, együttesen képviseltük.”
Nem kevesebbet jelent ez, mint hogy a Magyar Katolikus Egyház azonosul azzal a szemlélettel, mely szerint az egyén gyakorlatilag maga tehet balsorsáról, a mindenkori magyar államnak pedig nem kötelessége a rászorulók iránti szolidaritás. Mostanra az is kiderült, hogy az új szabályozás értelmében megszüntetik a kórházi elfekvőket, vagyis idős és szegény betegek ezrei eshetnek ki a betegellátásból: hazaküldik őket haldokolni, ha fizetős ápolási rendszert nem áll módjukban igénybe venni. Megismétlem: amennyiben hihetünk Veres Andrásnak, a hazai katolikus klérus teljes egyetértésével!
Idézzük fel Jézusnak az apostolokhoz intézett szavait: „Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.” (Mt 5,13) Mivel a püspökök az apostolok utódainak vallják magukat, rájuk is érvényes az intelem. Ha a folyton szenteskedő, de egyébként szociálisan érzéketlen Orbán Viktor által nekik juttatott júdáspénzért cserébe szó nélkül hagyják a nyomorultak eltaszítását, ők maguk válnak „ízét vesztett sóvá”.
A korábbi népszámlálási eredmények alapján kijelenthető, hogy hazánkban máris rengetegen pálcát törtek a katolicizmus felett, azon elvtelen lojalitása miatt, amit a klérus a rezsim iránt tanúsít. Nem a baloldal vagy a szekularizáció jelent veszélyt az egyházra, hanem a reneszánsz pápáknál romlottabb hazai püspökök! Orbán tekintélyelvű rendszere talán nem is oly sokára összeomlik, és ez esetben a hitét vesztett társadalom haragja a kollaboránsokra zúdul majd. És lehet ismét a semmiből újrakezdeni Magyarország evangelizálását.