Nem mindennapi film a Larry. Bernáth Szilárd forgatókönyvíró-rendező első egészestés művében lehengerlő vakmerőséggel és eleganciával hoz közös nevező alá rengeteg mindent: a magyar filmes hagyományokra jellemző szocio drámát, a nagy nemzetközi álomagyárakban gyakran látott „valósítsd meg önmagad” sztorit és a személyes művekre jellemző intim karakterrajzot, mindezeken túl pedig nem kevés társadalom- és médiakritikát. Az kifejezetten jó hír, hogy az alkotók nem összedobálták mindezt afféle finom főzelék módra, hanem gondosan sok munkát fordítottak arra, hogy amit kínálnak, az lehetőleg minden szinten hiteles legyen. De persze ha ennyi mindenre vállalkozik az ember, sokkal nagyobb az esély a hibára.
Mint a felhalmozott rétegekből is következik, maga a konkrét cselekmény nem túlságosan bonyolult: adott Ádám (Vilmányi Bennett), a borsodi mélyszegénységben élő juhpásztor, aki együtt él a frissen megtért és evangélikus gyülekezetbe járó rendőr apjával (Thuróczy Szabolcs). Azt azonnal látjuk, hogy a fiú fizikálisan és lelkileg sérült, kommunikációra szinte képtelen a dadogása miatt, folyamatosan küzd az önkifejezés módjával. De megtalálja: ez a rap, amelyben kiordíthatja a magából az apja ellen elkövetett bűneit. Ebben segíti őt Csala Do (a dj önmagát alakítja a filmben), aki technikailag, majd mentorként segíti. Rábeszéli Ádámot, hogy nem a romok között a magányban, hanem a világ arcába kell robbannia. Erre pedig pazar alkalom a Budapesten rendezett „tehetségkutató show”. Ami a filmben a legjobb, hogy Bernáth Szilárd magabiztosan elkerüli a hollywoodi happy endet. Egyszóval, használja a kommersz témákat, eszközöket, ám a mese megmarad magyarnak: ez a produkció elsősorban nekünk szól.
A Larry olyan, mint egy hosszú cselsorozat a focipályán. A film szenzációsan játssza meg a saját maga által megteremtett játékot. Vilmányi Benett alakítása átütő, ez pedig Thuróczy Szabolcsot is felpörgeti, akit végre nem egy újabb tucat szerepre kértek fel, mint a legnagyobb magyar filmszínészt. Csala Do jelenléte élményszerű, és a titkokra lassan fény derül – ebben apja új élettársa is partnere lesz. Ahol mindez kisiklik, az a budapesti verseny: itt kissé zavarba ejtően keveredik a valóság és a fikció. Ami a legzavaróbb, az a zsűri: míg Borbély Alexandra karaktert – szőke, nem túl okos színésznőt – alakít, Puzsér Róbert önmagát adja. Ő viszont olyan karakteres jelenség, hogy jelenléte túlmutat önmagán, avagy egy sitilizált helyzetben nem tud metaforaként működni. De, ez még így is egy lehengerlő akció volt Bernáth Szilárd részéről.
