Tizenkét évvel azután, hogy elbontották a faluszéli romatelepen álló házukat, s egy felzárkóztatási programnak köszönhetően beköltözhettek egy összkomfortos, faluközepi házba, ismét hurcolkodnia kell a zákányi Orsós Imre családjának. Orsósék szerint az önkormányzat tudtuk nélkül eladta a fejük fölül a szociális bérlakást, a polgármester viszont azt állítja, többször is felajánlották a famíliának, hogy megvehetik az ingatlant, de nem éltek a lehetőséggel, így egy másik rászoruló családnak adták el.
A zákányi romatelep-felzárkóztatási program már indulásakor, 2009-ben is komoly visszhangot és konfliktusokat generált. A település 50 millió forintot kapott az akkori szociális minisztériumtól, hogy öt családot – 23 embert – költöztessen ki a vasútállomás melletti nyomortelepről, s számukra a központban vásároljanak házakat. A helyiek egy részét felháborította, hogy a telepiekre ennyit költ az állam, más rászorulók viszont semmilyen segítséget sem kaptak. Az akkori polgármester végül meg is unta a belháborút – amelynek során többek között savval locsolták le a programvezető kocsiját –, lemondott, utóda viszont végig vitte a programot. Az összeg hetven százalékából öt ingatlant vásároltak, a maradék pénzből felújították őket – illetve elbontották a nyomortelepet –, s a szociális bérlakásokban jelképes, havi néhány ezer forintos bérleti díjért lakhattak a beköltözők. Ők mentort is kaptak életük új szakaszának kezdéséhez, s a munkába állást segítő tanfolyamokra is beiskolázták őket.
Ekkor költözhetett a kétszintes, négyszobás, Május 1. utcai házba az egykori vasutas, Orsós Imre családja. Ők a kezdetekor fogadkoztak, megmutatják a tiltakozóknak, s különb lesz a portájuk, mint bármelyik a faluban. Azt a környéken élők is elismerik, nem is volt probléma a famíliával – akadt olyan, beköltöztetett család, amely nem tudott alkalmazkodni az „benti” életmódhoz –, ám mégis úgy tűnik, költözniük kell. Letelt ugyanis a 10 esztendő, amíg szociális bérlakásként kellett fenntartania a falunak a házakat, s a település vezetése 2020-ban az eladásuk mellett döntött.
– Akkor fel is ajánlották, hogy piaci áron vegyük meg a házat – állította Orsós Imre lánya, Tünde –, s jeleztük is, hogy élnénk a lehetőséggel, erre viszont nem reagált az önkormányzat.
- Csak jóval később, az idén tudtuk meg, hogy eladták. Ugyanannyiért, mint amennyiért nekünk is felajánlották.
Orsósék azonban azt az összeget túlzónak találták, állításuk szerint ugyanis annak idején ígéretet kaptak, hogy a majdani vásárlásba beszámolják a telepi házuk – igaz, csekélyke – értékét is, valamint csak méltányossági árat kell fizetniük.
– Hárommilliót tudtunk volna fizetni, többet nem – állította Orsós Imréné. – A férjem is beteg, engem most műtöttek tüdővel, nem tudunk és nem is akarunk költözni.
– Ehhez képest hatmilliós árat szabtak meg, noha elvileg 600 ezer lett volna a méltányossági
– magyarázta Orsós Tünde, ám hogy utóbbit ki és hogyan számolta ki, nem tudtuk meg.
A család nem is az önkormányzattól értesült, hogy eladták fejük fölül a házat, hanem előbb a faluban hallották, hogy a faluvezetés eladta a házukat másnak, majd az új tulajdonostól, aki közölte velük, maradhatnak, de 75 ezer forint lesz a havi lakbér.
– Éveken keresztül havi cirka négyezret kellett fizetnünk, aztán 2020-ban megemelték 12 ezerre – folytatta Orsós Tünde. – A 75 ezer forint nemcsak ehhez képest durva drágulás, de még helyi szinten is magas árnak számít. Persze nem véletlen, hogy ilyen összeget határoztak meg, azt akarják, hogy költözzünk ki. Már meg is kaptuk a felszólítást, pedig nincs is szerződésünk az új tulajdonossal, csak az önkormányzattal, ráadásul határozatlan idejű, s a havi 12 ezret folyamatosan fizetjük. Ha nem él a szerződésünk, akkor miért fogadják el a pénzünket?
Az ügyben megkerestük a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóságot, ám kiderült, az egykor a Szociális és Munkaügyi Minisztérium indította program előbb a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz, majd az Emberi Erőforrások Minisztériumához került, jelenleg pedig a belügyi tárca gondoskodáspolitikákért felelős államtitkársághoz tartozik. Utóbbi arról tájékoztatta lapunkat, hogy
a zákányi önkormányzatnak a pályázat lezárását követő tíz évben, vagyis 2020-ig kellett üzemeltetnie a szociális bérlakásokat, ezután pedig a törvény alapján helyi rendelet szerint dönthettek az ingatlanok sorsáról.
– A program lejárta előtt néhány évvel már jeleztük az érintett családoknak, hogy előtakarékoskodjanak, a lakáskasszát is javasoltuk számukra, hogy majd meg tudják venni a házaikat – magyarázta Jankó Szabolcs zákányi polgármester. – Akadtak problémák közben is, volt olyan család, amelynél kikapcsolták a szolgáltatásokat, mert nem fizettek, s a környezetükkel sem tudtak együtt élni. Amikor kifutott a program, a képviselő-testület úgy döntött, a bérlőknek próbálja meg eladni az ingatlanokat, s akadt olyan família, mely élni is tudott a lehetőséggel.
Amikor az önkormányzat tulajdonába kerültek a házak, háromszor-négyszer jeleztük a családoknak, így Orsóséknak is, akiknek sikerült beilleszkedniük, hogy megvehetik, de érdemben nem reagáltak.
A faluvezető állította, szándékukat jól mutatja, hogy a 2009-es vásárlási áron kínálták a házakat, amelyek több, mint dupla áron is értékesíthetőek lettek volna.
– Orsósékkal nem sikerült megegyezni, ők méltányossági árat akartak, de nem tudom, mekkora összegre gondoltak. Egy-két millióért viszont nem adhattuk el a házakat, hiszen akkor hűtlen kezelés miatt támadtak volna mások – jelentette ki Jankó Szabolcs. – A vevő, aki amúgy egy másik szociális bérlakás-programban volt korábban, ugyanazon az áron vehette meg a házat, mint amennyiért Orsóséknak kínáltuk. Egy fiatal házaspár gyerekkel, akiknek jeleztük, hogy bérlővel együtt adjuk el nekik az ingatlant. Hogy ők egymással ezek után mire jutnak, ahhoz már nincs köze az önkormányzatnak, viszont, hogy Orsósék ne kerüljenek az utcára, felajánlottunk nekik egy másik önkormányzati bérlakást. Ám közölték, nem hajlandóak kiköltözni. Továbbra is fizetik nekünk a bérleti díjat, amit mi rendszeresen visszautalunk, hiszen már nincs közünk az ingatlanhoz.
– Volt itt többször az új tulajdonos, neki is megmondtuk, nem megyünk sehová. Nem is tudom, melyik házat adná az önkormányzat, nem érdekel – vált sírósra Orsós Imréné hangja. – Itt jó nekünk, a szomszédokkal is jól megvagyunk, meg aztán annak idején nem is mi akartunk eljönni a vasúton túlról. Úgy kerültünk a programba, hogy megmondták, ha nem vállaljuk, akkor a falunak nem 50 milliót kell visszafizetnie, amennyit kapott az államtól, hanem büntetésképpen százmilliót, és akkor tönkre megy az önkormányzat, amiért mindenki minket fog okolni.
Akkor azt ígérték, ha lejár a szociális bérlakás-program, akkor méltányossági áron megvehetjük a házat, vagy ha nem lesz rá pénzünk, halálunkig maradhatunk bérlőként, ha rendesen fizetünk. Mindig pontosan fizettünk, így hát maradunk, erre a kis időre már nem megyünk sehová!
