Néhány nap, és megszületik az Európai Tanács döntése a Magyarországnak szánt európai uniós fejlesztési pénzek kifizethetőségéről, illetve azok esetleges visszatartásáról. Kérdés, hogy az uniós gazdasági és pénzügyminiszterek elegendőnek tartják-e az Orbán-kormánynak a jogállam helyreállítása és a korrupció visszaszorítása érdekében megtett intézkedéseit. A tét nemcsak annak a 3000 milliárd forintnak a sorsa, amely a korrupciós kockázatok szempontjából a leginkább érintett három infrastrukturális – az energiahatékonysági, a közlekedésfejlesztési, valamint a területfejlesztési – operatív program forrásaiból felfüggesztésre kerülhet. Elveszíthetünk a Helyreállítási Alapból 4,1 milliárd eurót is, ha a Tanács nem bólint rá a magyar tervre év végéig.
Ha elfogadják az Európai Bizottság javaslatát, az Orbán-kormány haladékot kap, hogy megfeleljen az európai normáknak, és a magyar költségvetés is 2024-ig hozzájut a még nagyobb válság elkerüléséhez szükséges plusz forráshoz.
Magyarország érdeke ebben a helyzetben egyfelől az, hogy veszteség nélkül hozzáférjünk az ország felzárkózását, fejlődését segítő uniós pénzekhez, akár az önkormányzatok és civil szervezetek közvetlen brüsszeli pályáztatásainak lehetővé tételével. Másfelől azonban az, hogy az EU kikényszerítse a jogrend demokratizálását és a korrupciós kockázatok csökkentését.
Mivel az Orbán-kormány előszeretettel tesz egyenlőségjelet önmaga és az ország közé, szögezzük le: az, hogy ide jutottunk, a Fidesz-kormány szégyene és felelőssége! Orbánék 12 éven át tartó lopásai, a demokratikus intézmények, a fékek és egyensúlyok rendszerének szisztematikus lebontása, a „közmédia” uralásán és KESMA-n keresztül történt totális médiafölény megszerzése, illetve az egykor független intézmények elfoglalása vezetett oda, hogy az Európai Parlamentnek a – Fidesz korábbi európai pártcsaládját is magában foglaló – háromnegyedes többsége Magyarországot ma már nem demokráciának tartja, hanem „a választásos önkényuralom hibrid rezsimjének”.
A jogalkotás és a közpénzek felhasználásának átláthatósága, a korrupció visszaszorítása, az uniós költségvetési érdekek nagyobb védelme, a médiaszabadság megteremtése, és a formálisan létező jogállami intézmények rendeltetésszerű, valódi működésének megkezdése mind fontos eleme lenne annak, hogy Magyarország visszatérjen az európai értelemben vett jogállamok közé. Ám a legfontosabb tétel mégiscsak a kormány igazságszolgáltatásra gyakorolt befolyásának megszüntetése.
Tudom, viszonylag kevés olyan ügy adódik a hétköznapok során, aminek a végkimenetele a bíróságoktól függ. Ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű. Az igazságszolgáltatás jelentősége ugyanis nem az, hogy megolajozza a hétköznapokat, hanem pont ellenkezőleg: egy diktatórikus hatalom a bíróságok kézivezérlésével megállíthat olyan folyamatokat, amelyek egy ország demokratikus működéséhez és jogbiztonságának fenntartásához szükségesek. Leegyszerűsítve: a Fidesz kormányzati korrupciójához Orbánéknak kell a kézivezérelt igazságszolgáltatási rendszer. Egyetlen kleptokrácia sem működik a büntetlenség ígérete nélkül, ezt pedig a Fidesz-kormány az egyes ügyekbe való kormányzati beavatkozás kiépített mechanizmusával garantálja.
Ahhoz, hogy Mészáros Lőrinc három-négy év alatt egy mezei gázszerelőből az ország leggazdagabb emberévé válhatott, többek között kellett az, hogy az általa nyert közbeszerzéseket jogilag senki se tudja vitatni. Ahhoz, hogy az Elios-ügyben Orbán Viktor veje 13 milliárd forintot és büntetlenséget kapjon az államtól, kellett a kormányzati befolyás alá vont ügyészség. Abban, hogy a korrupciós bűnszervezettel érintett Völner Pál egykori államtitkár még mindig szabadlábon lehet, az igazságszolgáltatás rendszerébe belenyúló kormányzati érdek is vastagon benne van.
A kormánytól független igazságszolgáltatás azonban nemcsak a büntetőjogi vonatkozása miatt fontos. Lars P. Feld és Stefan Voigt klasszikus, 2003-as tanulmányában vizsgálta a gazdasági növekedés és az igazságszolgáltatás függetlenségének kapcsolatát. A szerzők 57 ország tényleges tapasztalataira összpontosítva arra a következtetésre jutottak, hogy míg a jogi szabályozás nincs közvetlen hatással a reál-GDP-re és annak az egy főre jutó növekedésére (hiszen az érvényesülés hiányában „papírjog” maradhat), addig a tényleges bírói függetlenség pozitívan befolyásolja azt.
Az Európai Bizottság által is képviselt álláspont szerint: „Az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett társadalmi bizalom … kihat a vállalkozói bizalomra, a munkahelyteremtésre és a gazdasági növekedésre. … A belső piac nem lehet sikeres, ha nem áll fenn közös megértés és bizalom az Európai Unió tagállamainak igazságszolgáltatási rendszerei között. Ez a közös megértés és bizalom ad alapot a szükséges vállalkozói bizalom kialakulásához, hogy a határokon átívelő módon tevékenykedjenek, alkalmazzanak munkavállalókat és kereskedjenek, valamint ahhoz, hogy az emberekben meglegyen a határon túlra költözéshez, az ottani munkavállaláshoz és vásárláshoz szükséges bizalom.”
A Fidesz-kormánynak az igazságszolgáltatási rendszerre gyakorolt befolyása éppen ezért veszélyes. Sokkal mélyebben és súlyosabban befolyásolhatja akár a közeli jövőnket is, mint ahogy azt gondolnánk. Az elfogult, külsőleg irányított bíráskodás ugyanis azt jelenti, hogy ebben az országban senki sincs biztonságban. A baljós árnyak már régen megjelentek: büntetőügyekben az ügyészi váderedményesség 98%-os, tehát száz vádemeléssel járó ügyből kilencvennyolcban elítéléssel zárul az ügy. Az új közigazgatási és polgári eljárásjogi törvények szándékoltan teszik illuzórikussá az egyéni jogérvényesítést, az ilyen ügyek száma drasztikusan visszaesett, az ombudsmani rendszer tetszhalott. A politikai közösség, a polgár lehetőségei tehát nemcsak a közpolitikában szűkültek, hiszen az Alkotmánybíróság – az ügyészséghez hasonlóan – az Orbán-rezsim kiszolgálója. Ma szinte lehetetlen egyéni jogvédelmet kérni az egykor méltán nagyra becsült testülettől. A magánszemélyek által benyújtott alkotmányjogi panaszok visszautasítási statisztikája is 90% feletti. Árulkodó módon a kormánynak vagy az MNB elnökének nagyobb az esélye egy sikeres „alkotmányjogi panaszra”, mint az egyéneknek. A Kúria politikailag elfogult elnöke felel a kormányzati megrendeléseknek megfelelő egységes ítélkezés kialakításáért, a bírói önigazgaztás és önkormányzatiság intézményei folyamatos támadások alatt állnak. Egy kézivezérelt igazságszolgáltatásban bárki bármiért perbe fogható, és az így indított eljárásban olyan ítélet születik, amilyet a per „megrendelője” kíván. És a tét lehet ingó és ingatlanvagyon, személyes szabadság, személyhez fűződő jogok… bármi. Magyarország most ebbe az irányba halad.
Amikor tehát a jogállamiságról és bírói függetlenségről beszélünk, nem csupán a korrupció megszüntetéséről van szó, hanem a saját, személyes szabadságunkról és biztonságunkról is. Természetesen mi is azt szeretnénk, hogy az Európai Uniótól minél több pénz érkezzen Magyarországra. De ez csak úgy lehetséges, ha ehhez a magyar feltételek is biztosítottak. Európa pedig végre kezdi felismerni, hogy a legfontosabb változtatás, a magyar igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása fölött nem lehet átsiklani.
Egy, a diktatúra eszköztárával élő autokrácia ugyanis, amilyen az Orbán-rezsim – természeténél fogva –, nem kívánja garantálni a bírói függetlenséget: bármi vagyon is írva a „gránitszilárdságú alaptörvényben”.
Ha a Bizottság eltekintene a bíróságok ítélkezésére és igazgatására gyakorolt külső politikai nyomás napirenden tartásától és kezelésének szükségességétől, akkor a cinikus és unióellenes orbáni politika malmára hajtaná a vizet. Ez azonban sem az Európai Bizottságnak, sem a tagállamoknak – és hosszútávon – Magyarországnak sem lenne érdeke.
Egy biztos: bármilyen határozat is születik, a Fidesz-kormány igyekszik majd azt a saját érdekei szerint tálalni. A központi propaganda majd elkezdi gyártani a győzelmi jelentéseket és/vagy a „Brüsszel” ellen hangoló jelszavakat, miközben gazdasági és politikai elemzések garmadája fogja taglalni, hogy a következmények miként csapódhatnak le az emberek hétköznapjaiban, és vajon mit tehet a kormány, hogy meggyőzze/zsarolja/átverje az Európai Uniót.
Azt gondolom, ha lesz is megállapodás – Lengyelországhoz hasonlóan – a felfüggesztéssel érintett, illetve kifizetési feltételekhez kötött 13,3 milliárd eurót még jó ideig nem kapjuk meg: az Európai Bizottság megvárja a vállalások teljesülését, az elfogadott jogszabályok gyakorlati érvényesülését. Sokat lendítene a folyamaton, ha Magyarország csatlakozna az Európai Ügyészséghez, és az Orbán-kormány garantálná a bírói függetlenséget, mert amíg ez nincs, addig biztosan nem beszélhetünk jogállamról, bármit is mond a Fidesz!
A szerző a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakcióvezetője.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.