A nemzet teljhatalmú vezetője utasította a külügyminisztert, hogy haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat 187 millió euró, folyó áron mintegy 76 milliárd forint hitel folyósításáról Ukrajnának. Nem felkérte, nem megbízta, hanem utasította, mintha nem a parlamentnek felelős miniszterelnök, hanem legalábbis kormányzó lenne. A hangnem nem új, kilenc éve például Varga Mihály pénzügyminisztert „utasította”, hogy idő előtt fizesse vissza az előző kormány által a 2008-as világgazdasági válság miatt felvett IMF-kölcsönt. Ha már tábornok nem lehet, vezetési stílusa alapján leginkább futballedzőnek lenne alkalmas, amire fiatalkori interjúi szerint amúgy is vágyott. Ott kedvére kiabálhatna a jobbszélsőnek, hogy húzódjon ki még jobban a szélre...
A szóhasználat persze nem a legfontosabb. Magyarország, miközben „nem járul hozzá”, hogy az EU az ukrán segély kedvéért 18 milliárd eurós hitelt vegyen föl, nem is tudja azt megakadályozni. A miniszterelnök mégis hangsúlyozni akarja különállását és a jelenlegi, nagyon nehéz gazdasági helyzetben inkább az országgal vetet föl hitelt – annak ellenére, hogy a magasabb kamat miatt a dolog így borítékolhatóan sokkal többe fog kerülni a magyaroknak. Közben kezét-lábát törve bizonygatja, hogy „mindenben” támogatja Ukrajnát, ennek illusztrálására a hétvégén még a köztársasági elnököt is Kijevbe küldte. (Ezzel a szó fizikai és politikai értelmében is egy asszony szoknyája mögé bújt.)
A megoldás egyvalamire jó: meg lehet próbálni zsarolni az ukránokat, ugyan tennék már vissza helyére a munkácsi turult, amihez sok sikert kívánunk, az elmúlt hónapokban is láttuk, milyen könnyű őket zsarolni. Addig is szórakoztató lesz, amint Szijjártó külügyminiszter majd megint megpróbálja elmagyarázni, miért is nem adta még vissza az orosz terroristáknak a Barátságért kitüntetést.