A király című tévésorozat első része tökéletes pilot. Olyan kezdő epizód, mely tökéletes adja el magát, a témát, a világot, amit kínál. Ez pedig nem is akármi: Zámbó Jimmy élete és halála. A rendkívül népszerű zenész élete, de főleg a halála igazi talány, nagyon sok mindenki szerette volna már valamilyen szinten feldolgozni, de csak nem lett a tervekből soha semmi. Egészen eddig: az RTL a nemrég elindult streamingszolgáltatása tartalmaként egyszercsak, hipp-hopp, megjelent a sorozat – melyet érdekes, nem promózott túl a csatorna. Ez csak egy elmélet: biztosan azért, mert sokkal jobb, mint amit eddig gyártottak – mármint a pilot –, és ennélfogva nem is nagyon illik az általuk megszólított közönségnek. Reméljük, hogy a további epizódok tartják a szintet.
A Zomborácz Virág vezette vezette forgatókönyvíró-csapat igen jó alapokat rakott le az elmesélt történet szintjén. 1979-ben indulunk, amikor a nagyon ambiciózus Zámbó Imre (Olasz Renátó) el szeretné érni, hogy profi zenés-táncos legyen, a kocsmák helyett bárban legyen haknizenész – az elején még szó sincs a nagybetűs művészetről. A cselekmény egyébként ugrál az időben, miközben bevezeti a karaktereket, a „király” 2001-es halála utáni események peregnek a képernyőn. A jó az egészben, hogy ez az egész egyszerre akar atmoszferikus lenni és meseszerűen laza. Azaz, persze, Kovács Dániel Richárd megteremtette a rendszerváltás előtti valóságot, de – elméletem szerint – jelezni akarják azt, hogy ez az egész azért inkább egy fantáziajáték. Például: Zámbó a kocsmában két évvel a megszületése előtt énekli a Kölyköd voltam című Edda-dalt, a pénztelen nagycsaládnak nyugati tévéje van, melynek a képernyőjére belelóg a matyóhímzés, és röhejes karikatúrát csinál a könnyűzene egykori tótumfaktuma, Erdős Péter figurájából. Azt kell, hogy mondjam, hogy zseniálisan kreatív, ám egyben bombabiztos biztonsági játék ez, mert lehet erre az artisztikus és szabados játékosságra hivatkozni, amikor majd jönnek a kényesebb témák: Zámbó Jimmy szexuális viszonyai, alvilági kapcsolatai és halálának a mai napig tisztázatlan körülményei. Azaz: A király tulajdonképpen alternatív történelem, egy verzió arról, ahogy a dolgok megtörténhettek. Ezt a fineszességet nem győzöm dicsérni és elismerni.
A király első részét Kovács Dániel Richárd konzervatív módon, bármiféle felesleges ravasz trükkök és fogások nélkül rendezte meg, és ez nagyon jó, mert ezzel kizárja a hamiskás érzés kialakulását. Az egyetlen dolog, amin kicsit fenn lehet akadni, hogy csodálatosan szép emberek alakítják Zámbót: a már említett Olasz Renátó, az idősebbet pedig Nagy Ervin, aki csak villanásra tűnik fel az első epizódban, mely alapján semmi érdemlegeset nem lehet megállapítani. Ellenben a figurát fiatalkori énjét megszemélyesítő Olasz Renátóról viszont azt igen, hogy a göndör rocker hajjal és a bőrszerkóiban elképesztően kúl. És hát nem is kerül az szóba, hogy ronda lenne, ebben az univerzumban ez nem lényeges. Ellenben a színész nagyon jól hozza a karizmával rendelkező, nem kicsit csibész személyiséget, alakítása mély és hiteles. Ám ezen nincs mit csodálkozni, Olasz Renátóról lehet már egy jó ideje tudni, hogy tehetséges, mint a nap, és remek látni, hogy ezt most kellőképpen ki is használja az alkotói oldal.
Infó: A király, első rész. Bemutatja az RTL+
