A legfelsőbb bíróság öttagú paneljének skót elnökét, Lord Robert John Reedet is meglepte az a gyors és egyhangú döntés, amellyel a tanács a hét közepén szertefoszlatta a Skót Nemzeti Párt vezetőjének reményét egy 2023. október 19-én lebonyolítható függetlenségi népszavazásra. A grémiumnak csalafinta módon arra kellett választ adnia, és tette ezt igennel, hogy egy a voks paramétereit meghatározó törvény előterjesztése túlmegy- e az edinburghi parlament jogi hatáskörén?
A verdiktből az következik, hogy Skócia kiválása az Egyesült Királyságból csak akkor kerülhet az északi tartomány választói elé, ha és amikor a brit kormány úgy, mint a 2014-es szavazás során tette, kész engedélyezni az akciót.
Ahogy az várható volt, Nicola Sturgeon rendkívül kiábrándítónak találta a döntést, amely súlyos és nagyon kellemetlen kérdéseket vet fel az Egyesült Királyság jövőjével kapcsolatban. Míg az Uniót általában a négy tartomány önkéntes szövetségének tekintik, az autonóm kormány feje kendőzetlenül szögezte le, hogy semmiképpen nem partneri viszony az, amikor az egyik féltől megtagadják egy más út választásának lehetőségét, sőt magának a kérdésnek a feltevését is.
A Skóciát nyolc éve vezető nacionalista politikus ezt követően vakmerő bejelentést tett. Megerősítette, hogy a következő, várhatóan 2024-ben sorra kerülő általános választást tekinti de facto függetlenségi referendumnak.
A részleteket egy jövő év elejére összehívandó rendkívüli SNP konferencia dolgozza majd ki, de a terv azt jelenti, hogy saját pártja és a függetlenséget támogató többi erőnek a szavazatok legalább 50,1 százalékát meg kell nyernie. Friss pollok az egység pártolóit találják szerény többségben.
A holyroodi ellenzéki pártok, élükön a Skót Konzervatívokkal, nyomban arra intették Sturgeont, hogy jobb lenne, ha figyelmét a súlyos megélhetési válságra, az egészségügyi ellátás gondjaira, a közalkalmazottak fokozódó munkabeszüntetési fenyegetéseinek elhárítására fordítaná, különösen azon a napon, amikor Skóciában négy évtized óta először léptek sztrájkra a tanárok. Az önállóság hívei, akik emlékeztetnek Sturgeon SNP-jének kényelmes győzelmére a múlt évi tartományi választáson, amiatt aggódnak, hogy milyen demokrácia az, amelyik nem hajlandó meghallgatni a nép szavát. Az Egyesült Királyság folytatásának élharcosai szerint viszont teljesen világos, hogy a szigetország jövőjéről szóló szavazásnak a westminsteri parlamentből kell kiindulnia. A 2014-es népszavazáson győztes Better Together, Jobb együtt mozgalom volt vezetője, Blair McDougall úgy véli, az SNP nem gondolhatja komolyan, hogy 2014 után érdemes újra elővenni a függetlenség ügyét, azaz egy referendum rendszeresen ismétlődő gyakorlat lehet.
Politikai elemzők értik, hogy a skót kormányfő inkább kivont karddal veszít, mintsem egyszerűen megadja magát. Analíziseik, mint például a The Times-ban kifejtett vélemény megfontolásra ajánlják azt a tényt is, hogy hosszú idő óta először versenyképes a Munkáspárt, egyre hitelesebbnek tartják a határ mindkét oldalán, így könnyen elcsábíthatja a Konzervatívokkal elégedetlen skóciai választókat az SNP-től. Ha Sturgeon elbukja a szerinte tényleges referendumot, lemondása elkerülhetetlenné válik, a skót nacionalizmus lába alól pedig kicsúszik a talaj. Amennyiben viszont eléri a többséget, egyik vezető párt sem hunyhatja be a szemét győzelmének üzenete előtt.
