- Három oroszlán, hat csillag – Anglia–Irán 6-2

Katar után Irán. Emberi jogi szempontból torokszorító kezdés. Ráadásul Harry Kane, az angolok csapatkapitánya – nyolc további résztvevő „csékájával” együtt – szivárványos karszalagban akart játszani, ám a FIFA sárgalappal fenyegette meg. Mire az angol szövetség egyértelmű közleményt adott ki: „Megvetést érzünk egy olyan szervezet iránt, amely megmutatta valódi értékeit azzal, hogy a játékosoknak sárga lapot, a toleranciának pedig pirosat adott. Soha többé nem szabad pusztán a pénz és az infrastruktúra alapján kijelölni a világbajnokság színhelyét!”

Az angolok azért állást foglaltak, a Black Lives Matter mozgalom előtt tisztelegtek: letérdeltek bemutatkozó mérkőzésük kezdete előtt.

Szemben velük azok az irániak álltak, akiknek hazájában két hónapja tüntetéssorozat zajlik, mert egy 22 éves kurd lányt halálra vertek az erkölcsrendészet emberei, pardon, személyei, hiszen az efféle botozók emberi érzéstől teljességgel mentesek. Azóta már azoknak a fiataloknak a temetésén is megmozdulások voltak, akiknek halálát a „biztonsági” erők okozták a demonstrációk brutális leverése alkalmával.

Ezen túl Iránt a brit védelmi minisztérium megvádolta azzal, hogy folyamatosan ellátja Oroszországot drónokkal, amelyeket aztán az oroszok ukrajnai célpontok ellen vetnek be. Mindez nálunk nem számít, a most is Oroszországban tartózkodó Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, az orosz Barátság érdemrend büszke tulajdonosa – aki a kitüntetést „a kétoldalú kapcsolatok fejlesztése terén elért eredményei” miatt kapta Vlagyimir Putyin elnöktől, és vette át Szergej Lavrov külügyminisztertől – sokkal inkább ki szokott akadni a térdelésen meg a szivárványon a magyar kormánnyal együtt, mint a népirtáson vagy a tömeggyilkosságon.

Nemrégiben Irán gazdasági és pénzügyminiszterét fogadta, majd ezt mondta: „A józan ész és a pragmatikus hozzáállás politikájának keretében Magyarország és Irán a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésén dolgozik." A „legszebb magyar irredenta dalokat” tartalmazó CD megjelenését egyelőre nem kommentálta.

Iránt ellenben még a FIFA korábbi „keresztapja”, Sepp Blatter szerint is ki kellett volna zárni a vb-ről. Iráni drukkerek és sportolók egy csoportja is ezt kérte a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségtől, hiába.

Citizen Kane viszont nem csak az emberi jogok mellett állt ki: megígérte, hogy az angol válogatott véget vet az 56 éve tartó világbajnoki csendnek, azaz megismétli 1966-os, mindmáig egyetlen vb-diadalát. (A háromoroszlános válogatott döntőt sem vívott más alkalommal, csak akkor, amikor a tornát Angliában rendezték. A Beatlest idézve, barátai kis segítségével, mivel a FIFA akkori elnöke történetesen az angol Stanley Rous volt.)

Hogy Kane miként gondolhat aranyéremre, amikor például a magyar válogatott 1-0-ra és 4-0-ra verte a brit együttest az idén? Ezzel kapcsolatban sokat mond Rudi Völler válasza. A világbajnok és vb-ezüstérmes korábbi német labdarúgó a vb esélyesei között említette hazája legjobbjait, majd emlékeztették rá, hogy a német együttes szerény 1-1-et és 0-1-et ért el a magyarokkal szemben. Mire Völler azt mondta: „A világbajnokság nem a Nemzetek Ligája.”

Bizony nem.

NL-mérkőzés előtt soha nem cikkezhetett volna a The Sun „a lógás hétfőjéről”. A brit bulvárlap azért írt erről, mert

Sok munkavállalót különböző fórumokon arra figyelmeztettek, hogy ne szökjön le a kocsmába, és főleg ne részegen térjen vissza dolgozni...

Az angol csapat megszolgálta a rendkívüli érdeklődést. A játékosoknak jót tett a megengedett „dopping”, hogy a feleségek és barátnők megérkeztek Katarba. A britek az első félidőben három gólt szereztek, miközben az irániak talán még annál is nagyobb zavarban voltak, mint a bakfisok az első randevújukon.

Az elsőt Bellingham fejelte, a másodikat Saka küldte menthetetlenül a bal felsőbe, a harmadikat Sterling érte el finom mozdulattal. A szünet után Saka duplázott, majd az angolok becserélték Rashfordot és Grealish-t, mindkettő bejött. A Taremi akciógóljával és kegyelem-tizenegyesével 6-2-re szépítő Irán ez alatt úgy festett, mint vasárnap Katar.

Nem volt a pályán.

Az iráni válogatott hatodik világbajnokságán a 10. mérkőzését vesztette el (két győzelem és négy döntetlen mellett). Az ázsiai országban, ahol az egyenes tévéközvetítést megszakították amiatt, mert az iráni futballisták nem énekelték a himnusz, összehasonlíthatatlanul nagyobb tragédiák történnek naponta.

Azért az angolok sem bízhatják el magukat, mert a világbajnoki cím oly sokszor tűnt már el a brit horizontról, akár az eső felszáradása után a szivárvány.