Az étterem veszélyes hely. Ezzel a gondolattal játszik el Mark Mylod rendező (Utódlás, Shameless – Szégyentelenek) A menü című alkotásában, melynek tulajdonképpen zseniálisan egyszerű és egyszerűen zseniális a címe – persze ez csak akkor derül ki, ha végigüljük a filmet és kivárjuk a Roald Dahl-féle meghökkentő mesékre jellemző végkifejletet. Ennélfogva igen nehéz kritikát írni az igen cinikus humorú thrillerről, mert annak dramaturgiája a precíz meglepetések adagolásával éri el a nézőben a kellő feszültséget. Mylod amúgy nem sokat törődik az előjátékkal, Tylert (Nicholas Hoult) és Margot-ot (Anya Taylor-Joy) látjuk egy kikötőben.
A furcsa pár egy hajóra vár, mely egy elképesztően drága, egy szigeten lévő fine dining étterembe viszi őket, ahol a világhírű Slowik séf (Ralph Fiennes) várja őket egy – fogalmazzunk így – sorsformáló vacsorával. A szigorúan csak tizenkét emberre szabott alkalom a sznob eseményből egyre inkább a borzalomba csap át, amit Slowik és csapata egyre furcsább fogásai és a hozzájuk tartalmazó performance-ok tesznek egyre bizarrabbá. Lassan megismerjük a fizető vendégeket, van köztük korrupt befektető, asszonyt csaló idősebb férfi, de talán a legszórakoztatóbb mellékszereplő a lecsúszott filmsztár (John Leaguizamo). A lényeg, hogy mindenkinek van vaj a füle mögött, ami miatt itt bizony majd büntetésre számíthat – a már említett filmsztár például unott pofával játszott egy filmben, ami beárnyékolta Slowik – nagyon kevés – szabadnapjainak egyikét. És ahogy fogalmaz, nincs annál elítélhetőbb, ha egy művész elfelejti, hogy miért is választotta ezt a hivatást.
Sablonos, sőt kiszámítható pszicho lenne A menü, ha Slowik karaktere nem kapna egy igen jól megírt és nem mellékesen eljátszott – Anya Taylor-Joy méltó partnere Ralh Fiennes-nak, a két színész végig remekel – protagonistát, akiknek megvan az intelligenciájuk és eszközük, hogy szembe szálljanak az agresszorral. „Önnek nem kellene ma este itt lennie” – húzza félre még az expozícióban Slowik Margot. És valóban, Tyler igazi barátnője helyett van ott a fiatal lány, aki afféle professzionális escort szolgáltató. Eképpen is viselkedik. Baromira nem érdekli a felszolgált étel, sem a hozzá szervírozott sztorik, amelyeken keresztül a séf bünteti az arra méltókat és igazságot szolgáltat. A film bizonyos pontjain túllépi az általános és mindennapjainkban megszokott komfortzónát és sokan joggal fogják gondolni, hogy a látottak már-már a beteg kategóriába nyúlnak bele. Ám Mylod igencsak ügyel arra, hogy ne tévesszék össze mondjuk Peter Greenaway-el, és amikor úgy érezzük, hogy most átlép egy szintet a szerzői alkotás irányába, rögtön bedob egy klasszikus thriller elemet.
Az, hogy A menü mindezek felett egészen egyedi alkotássá kerekedik ki a végére, az a két főszereplő intellektuális harcának köszönhető. Margot-nak egészen nagy karakterfejlődésen kell átesnie, hogy felnőjön Slowik hűvös intelligenciájához és a benne lévő érzelmesség lesz az, ami végül feloldáshoz vezet. A nagy különbség, hogy míg az egyikük már teljesen kiégett és a legsötétebb korszakát éli meg, másikuk élete nagy fordulópontja előtt áll. A dráma, amit látunk, magától értetődőbb nem is lehetne. A két azonos erővel rendelkező figura párharca teremti meg a vásznon a feszültséget: végre egy film, amely nem effektekkel akarja elérni a hatást. És a végére még éhesek is leszünk!
Infó:
A menü
Bemutatja a Fórum Hungary
