Azt állította Orbán Viktor (a Kossuth rádióban), hogy „a szankciós politika egy lépés a háború felé. Ha valaki szankciók révén beavatkozik egy katonai konfliktusba, akkor állást is foglal, és egy lépést tesz az egyik harcoló fél irányába, vagyis a háború irányába.”
Ezzel szemben a tény az, hogy szankciókat azért szoktak elrendelni, hogy ne katonai beavatkozással, hanem gazdasági eszközökkel próbálják jobb belátásra bírni azokat az országokat, amelyek felrúgják a nemzetközi jogot és rendet. Ha az EU nem alkalmazna szankciókat, azzal is állást foglalna: méghozzá az agresszor Oroszország mellett, amely büntetlenül folytathatná tovább háborúját. Csak nem ezt szeretné Orbán? Remélem, nem jól értem.
Azt is megismételte Orbán (ugyanott), hogy a szankciókkal magunknak nagyobb kárt okoztunk, mint az oroszoknak. Az egész európai gazdaság süllyedését a szankciók okozzák – mondta.
Ezzel szemben a tény az, hogy az orosz gazdaság teljesítménye az év második és harmadik negyedévében egyaránt 4%-kal csökkent a hivatalos orosz statisztikák szerint. Ezzel Oroszország gazdasága recesszióba süllyedt, az Európai Unió gazdasága viszont mindkét negyedévben nőtt. No comment.
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy „Magyarország sosem támogatta a szankciókat. Nem is szavaztuk meg őket. Minden egyes esetben kivételekért harcoltunk, és sikerült is elérnünk mentesítéseket.”
Ezzel szemben a tény az, hogy megszavazták őket, és mentesítést csak az orosz olajimport megtiltása esetében kaptunk. Aztán ennek ellenére a Mol most mégse tud szállítani üzemanyagot a kisebb kutaknak. Miért is? Valami nem sikerült?
Azt is állította Orbán az „interjúban”, hogy „először arról volt szó, hogy Európa nem szállít fegyvert. Aztán azt mondta több ország, hogy halált okozó fegyvert nem szállítunk. Aztán azt mondták, hogy lesz ugyan szankció, de az energiára nem vetjük ki.”
Ezzel szemben a tény az, hogy soha nem volt szó arról, hogy Európa nem szállít fegyvert a megtámadott Ukrajnának, sőt egyes országok már a háború megindítása előtt, a nagy orosz csapatösszevonások láttán elkezdték támogatni Ukrajnát. Mindössze 3 nappal az invázió után pedig az EU bejelentette, hogy 500 millió euró értékben fegyvert vásárol és küld az ukránoknak. Mint ahogy az energiaipari szankciókat is folyamatosan, egymás után rendelték el. De Orbán ezek szerint se látni, se hallani nem akar.
Azt is kijelentette a kormányfő (az európai vezetőkről), hogy „néha az az érzése az embernek, hogy ezek nem tudják, mit csinálnak, vagy legalábbis nem tudnak a holnapnál távolabbra tekinteni, és megérteni, hogy amit most tesznek, az holnapután vagy középtávon milyen helyzetet idéz elő.”
Ezzel szemben a tény az, hogy az európai országok vezetői éppenséggel nemcsak a mára és a holnapra vannak tekintettel, hanem még inkább a holnaputánra, hiszen ha engedik az oroszok akadálytalan előrenyomulását és céljaik könnyű elérését, akkor az agresszív birodalom – ellenállás híján – a jövőben még tovább terjeszkedne. Errefelé. Persze lehet, hogy a cár közben mosolyogva vodkázna Orbánnal.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.