A Trafó klubjában látható a Népmesebeavató.333, Varsányi Péter szabadúszó rendező, továbbá Juhász Gabriella, Kovács Domokos és Sipos György közös munkája. Az előadás kezdetén a játszók állnak a térben, hárman, mint a mesében, jelmezük eperpiros esőkabát, a bejátszott monoton zenére ismétlődő mozdulatsort hajtanak végre, majd a színpadra lép a rendező, és közel húsz percben felvázolja, mit is láthatunk a hátralévő időben. Nem újszerű jelenség a függetlenszínházi érában, hogy nem hagyományos, komplex színházi estét láthat a közönség, hanem az magáról az alkotófolyamatról szól. Ez történik a Trafó előadásában. A Népmesebeavató.333 hátránya a félkész forma, előnye viszont a nézőközeliség, és ha valaki számára teljesen ismeretlen a meseterápia, Vlagyimir Propp tanai, esetleg Boldizsár Ildikó személye sem mond sokat, annak a másfél órás produkció jelentős, bár jócskán felhigított ismeretanyaggal tud szolgálni.
Infó
Varsányi Péter:
Népmesebeavató.333
Trafó
november 12.
A mese ismét divatba jött, a megnövekedett igény miatt egyre többen foglalkoznak meseterápiával, a témában rengeteg könyv jelenik meg. A népmeséket már szinte a legritkább esetben tekintjük gyermekeknek szóló történeteknek, az előadás is ezt a filozófiát követi. A rejtélyes 333-as szám a Piroska és a farkas meséjét jelöli, ez a szám jutott neki a nemzetközi népmesekatalógusban, mely a világ összes népmesetípusát tartalmazza, a 440-es számhoz például a Békakirályfi tartozik, az 561-eshez pedig az Aladdin. Varsányi Péter az előadást a doktori kutatása keretén belül hozta létre alkotótársaival, csoportterápiás foglalkozásokat tartottak, melyek során a Piroska és a farkas történetét dolgozták föl. Minden résztvevő egy, a mesével összefüggő személyes történetet jelenít meg etűd formájában: van, melyben a farkas társkereső applikációk ragadozója és a szomszéd kerületben lakik, olykor nagyon keskeny a határ a betolakodó és az áldozat közt. Új mesék születnek némi koreografált mozgással kísérve, a rendezői és színészi kommentár nélkül aligha állnának meg a lábukon.
A beavatószínházi előadás mozgásszínházi és performatív része nem annyira élvezetes, mint az az információdömping, amit a 333-as számmal jelzett meséről kapunk. Megismerhetjük a Piroska és a farkas feltehetően legrégebbi változatát, melyben szó sincs piros kabátkáról vagy a segítő vadászról, a farkas azonban a nagymama húsával és vérével eteti meg a kislányt. Civilizációnk egyik legvitatottabb meséjét sokan és sokféleképpen értelmezték, beleillett a keresztény tanokba, értelmezték erkölcsi példázatként, de a pszichoanalízistől sem idegen. A különböző magyarázatok hatalmas problémája viszont, hogy a mese egy már „megszelídített” verzióját dolgozzák föl. Nem elhanyagolható tény például, hogy Piroska neve korábban Blanchet volt, melynek jelentése épp a fehér, valamint a fényes, nincs köze vörös árnyalataihoz. Nem is minden esetben farkassal találkozott a lány, a variációk közt akad farkasember, rusnya ember és ogre is. A Piroska és a farkas megjárta a francia szalonokat, mielőtt a Grimm-fivérek egyszerűen népmeseként jegyezték le. Állítólag a német testvérpár illesztette a történetbe a vadász figuráját is, „ebből is látszik, hogy a Grimm-testvérek nem voltak a népmesekutatás Karikó Katalinjai” – tett erre megjegyzést Varsányi Péter.
A Népmesebeavató.333 inkább a rendező személyes népmeseshow-ja, melyben megfér az önismereti csoportfoglalkozásokon szerzett tapasztalat, illetve az olyan adatok közlése, hogy az eperpiros esőkabátokat fillérekért rendelték a netről. Ellamentálgatunk egy megfejthetetlen történeten, majd hozzátesszük a magunkét, útravalóul minden néző kap egy varázsmesét, melyet ő fejezhet be, a produkció után pedig további nyitott beszélgetésre van lehetőség. A Trafó előadásában maga az ötlet és a témafelvetés az izgalmas, a szerkezet még hagy kívánnivalót maga után, de mindenképp kíváncsivá tesz.
