Olyan, hogy egy kormányfő belenyúl saját kormánya szerkezetébe, és ez személyi változásokkal jár, teljesen elfogadott szcenária. Igaz, nem a mi vezetésünk esetében, Orbán akkor is kitart a választottja mellett, ha az totális csődöt mondott; így történt Kásler Miklós esetében. De hát vegyük tudomásul – más esélyünk úgy sincs –, hogy a magyar miniszterelnök ilyen, ő nem téved, Schmitt Pált is a mai napig a karjaiban ringatja.
Az azonban már nem egy bevett fordulat, civilizált országokban biztosan nem, hogy ugyan elterjed a híre, hogy lemond egy minisztere, de erre nem érkezik hivatalos reakció, telnek-múlnak a napok, folyik a nyilvánosságban a találgatás, de ez nem zavarja a kabinetet. A miniszterelnök és kíséret elutazik a türk tanács ülésére, miközben – a legfrissebb hírekből ez kiderül – az érintett minisztérium emberei vagy tanácstalanok, vagy lázasan pakolnak. Mint ahogy ezt Vitézy Dávid államtitkár is tette – ezért utasította el az érdeklődést; nem ér rá, pakol. Pedig akkor még változatlan hírzárlat vette körül Palkovics László személyét – mert róla van szó, a nem is trón-, de hatáskör fosztott kormánytagét.
Hétfőn aztán Gulyás Gergely kiállt a sajtó és a nagyközönség elé. Tekintsük azt a véletlen művének, hogy éppen azt az időpontot választotta a bejelentésre, amikor az árnyékkormány vezetői adtak számot legújabb döntéseikről. Higgyük el, hogy nem szándékosan tették ugyanarra az órára, egyszerűen így jött ki a lépés. Így jött ki a lépés, hogy majd' egy hét elteltével jelentették be Palkovics lemondását, és azt is, hogy lényegében feloszlatják az eddig erős ember minisztériumát. Új erős ember érkezik, akinek – vélhetően -ugyanolyan hatásköri problémái lesznek, mint Palkovicsnak. Hiszen az már az új kormány felállításánál látszott: hat embert is rámozdított Orbán egymást átfedő területekre, mondván: harcoljatok meg egymással.
Palkovics eddig bírta. Stílusából levezethető, hogy önálló akarattal bír. Azaz csak bírna. Ebben a kormányban, ilyen Vezérrel ez lehetetlen vállalkozás.
Felkészül Nagy Márton.