Az NB I 14. fordulójában csapott össze a Puskás Akadémia FC a Kisvárda Master Good együttesével. Előbbi székhelye, Felcsút község 1900 lakossal, valamint 3500 fő befogadására alkalmas, és a minden bizonnyal erős helyi kötődéssel rendelkező Puskás Ferenc spanyol becenevét viselő arénával büszkélkedhet.
Kérdezte is egy tiz év körüli fiúcska tőlem, hogy hol játszott a Master Good bácsi, és ő is olyan sok gólt rúgott-e, mint a Pancho bácsi. Bátyja pedig arra keresett magyarázatot, miként kalkulálhattak az ötletgazdák, ha a közel tízszer nagyobb észak-magyarországi településen a felcsútinál jóval kisebb befogadó képességü nézőtérrel is megelégedtek. Összehasonlító számításai szerint ugyanis ilyen alapon Várdának legalább harmincezres stadion dukálna.
A fentebb említett összecsapás a hivatalos közlés szerint 1120 néző előtt zajlott le. Mindössze pár, felettébb sokatmondó adat maradt homályban. Nevezetesen, hogy hányan vettek jegyet az eseményre, továbbá hányan léptek be még bérlettel.
Az eddig olvasott sorok is tobzódnak furcsa szavakban, de mindez kutyafüle az összeállítások ismertetésénél hallottakhoz képest. A pályára lépett harminc játékos nevének elhangzásakor mindössze nyolc esetben feltételezhettünk magyar felmenőket. Bevallom, nekem erről a magyar utánpótlás-nevelés zászlóshajójának évtizede kikiáltott, ma már bizonyossággal totális kudarcnak minősíthető, eddig százmillókat elégető akadémiai rendszer jutott az eszembe.
Nem titkolom, hosszú ideje próbálom értelmezni, egykor tevőlegesen is igyekeztem kiírtani a magyar labdarúgásban meghonosodott, nem véletlenül pongyolán alkalmazott kifejezéseket. Csak egy példát. Rendet kellene tenni a nézőszám kifejezés körül. Szerintem a lényeg, a legfontosabb kategória a fizető néző. Ez a megvásárolt jeggyel és bérlettel ténylegesen belépők összességét jelenti. Ez láttatja a legjobban a valódi társadalmi igény és támogatás mértékét. A tényleges belépés kivétel nélküli megörökítése azért elengedhetetlen, mert a múltban nem egyszer arra is volt példa, hogy a szponzorok, reklámozók által megvásárolt jegyek főleg a bevételt, nem pedig a lelátókon helyet foglalók számát gyarapították. Az ingyenesség és a különböző kedvezmények jogosultjainak jelenlétét is regisztrálni kellene. Csak így érhető el a valóság ismerete, ami kiinduló pontja lehetne az igazmondásnak, a jegy- és a nézőszámkatyvasz megváltoztatásának.
Persze, ma már nincsenek illúzióim. Anno, mintegy kiutat keresvén a magyar futball langyos vízből való kimozdítására, reménytelenül próbálkoztunk a már csírájában, kapásból és általánosan elutált, nyilván vitatható szakmai követelményrendszer bevezetésével. Véres fejjel kellett visszavonulnom, amikor minden óvás, gyenge támogatottság ellenére kiborítottam a "bunda bilit". A röpke és szelektIv vállveregetést, valamint a rohamosan gyengülő szövetségesi kiállást követően minden visszazökkent a régi kerékvágásba.
Utólag némi elégtétellel állapítom meg, hogy azért mi jóval kevesebb pénz és kisebb hatalom birtokában voltunk tehetetlenek. De azért megpróbáltuk...