„Mutassátok a pénzt!”, „Klímajóvátételt azonnal!” – üzenték transzparenseiken az egyiptomi Sarm es-Sejkben demonstráló fiatal aktivisták.
Az ENSZ égisze alatt rendezett klímakonferencia (COP27) helyszínénél tüntető aktivisták egy pénzügyi alap létesítését követelték, amely a fejlődő országok éghajlatváltozás miatt elszenvedett gazdasági kárainak és veszteségeinek kompenzációját szolgálná. Nem segélyekről, hanem egyfajta történelmi igazságtételről lenne szó: az éghajlatváltozás elsősorban azon nemzetek sara, amelyek az elmúlt két és fél évszázadban a legtöbb üvegházhatású szén-dioxiddal árasztották el a légkört.
Az Our World in Data adatportál számításai szerint az ipari forradalom kezdetétől 2020-ig a legnagyobb gazdaságú fejlett államokat tömörítő G7-es csoport, Oroszország és Kína volt felelős a globális kibocsátás majdnem kétharmadáért, nagyjából 64.94 százalékáért, miközben az afrikai országok mindössze 2,81 százalékban-, a dél-amerikai nemzetek pedig csupán 2,54 százalékban járultak hozzá a légkörbe került szén-dioxidhoz.
A klímaváltozás sokkhatásai, köztük a szélsőséges időjárási jelenségek viszont jelentős részben éppen a fejlődő államokat sújtják. Olyanok országokat, mint a dél-ázsiai Pakisztán, amely példátlan mértékű esőzésekkel és áradásokkal nézett szembe idén, amelyek - becslések szerint - 30-40 milliárd dollár, azaz 11-16 ezermilliárd forint anyagi veszteséget okoztak. Sehbaz Sarif pakisztáni miniszterelnök COP27-en elmondott beszédében arra szólította fel a tehetősebb államokat, hogy nyújtsanak adósságkönnyítést hazájának, illetve adjanak pénzt az újjáépítésre és a jövőbeni katasztrófák elleni védekezésre. Kérése azonban úgy tűnik, süket fülekre talált.
A klímacsúcsra pénteken villámlátogatást tett Joe Biden amerikai elnök ugyan bejelentett új felajánlásokat, az afrikai országoknak 150 millió dollárt, a házigazda Egyiptomnak - az Európai Unióval és Németországgal közösen - 500 millió dollárt ígért, ám az Egyesült Államok egyik támogatást sem kompenzációra szánja.
Holott a kárenyhítésre hatalmas összeget kellene összekalapozni. A kutatókból, döntéshozókból, jogászokból és aktivistákból álló Kár és Veszteség Együttműködés (L&DC) becslése szerint a klímaváltozás hatásainak leginkább kiszolgáltatottabb 58 országot tömörítő V20-as csoport csak az elmúlt húsz év alatt mintegy 525 milliárd dolláros, azaz 205 ezermilliárd (billió) forintos veszteséget szenvedett el. Ehhez képest a fejlett országok eddig ennek töredékét - kevesebb mint 0,05 százalékát - ígérték oda kompenzációra, szám szerint nagyjából 101 milliárd forintot (lásd erről keretes írásunkat). Egyes európai országok egyszeri, jelképes felajánlásairól van szó, amelyeket a döntéshozók abban bízva tehettek, hogy előremozdítják az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat. Az eddigi felajánlások szerint
Németország vállalta, hogy 170 millió eurót (nagyjából 68,3 milliárd forintot) biztosít a G7-es és a V20-as csoport közös, "Globális pajzs" nevű kezdeményezéséhez,
Ausztria a következő négy évben 50 millió eurót (20.1 milliárd forintot) kíván fordítani a veszteségek és károk enyhítésére,
Dánia még szeptemberben 100 millió dán koronát (5.3 milliárd forintot) irányzott elő a kárenyhítésre,
Micheál Martin ír miniszterelnök COP27-es beszédében azt ígérte, hogy Írország jövőre 10 millió euróval (négymilliárd forint) járul hozzá a Globális Pajzs nevű kezdeményezéshez,
A tavalyi, glasgow-i klímakonferenciának (COP26) házigazdája, az Egyesült Királysághoz tartozó Skócia még 2021-ben elsőként 2 millió fontot ajánlott fel a károk és veszteségek kompenzációjára, ezt megfejelte további 5 millióval, ami összesen 3,2 milliárd forintot forintot jelent.
Jacob Werksman az EU tárgyalódelegációjának tagja viszont elmondta: egyelőre még nem tart ott a folyamat, hogy megállapodás szülessen egy új kárenyhítési alap vagy mechanizmus létrehozásáról, de hozzátette: nem zárkóznak el az erről szóló egyeztetésekről.