Az már Sebastian Kurz távozása után, a gazdasági és korrupciós ügyészség (WKStA) nyomozásának köszönhetően kiderült, hogy egyes bécsi sajtóorgánumok túlságosan is közel álltak a politikai elithez. A volt osztrák kancellár az Osztrák Néppártot nyíltan (ÖVP) támogató Österreich című lapban jelentetett meg manipulált közvélemény-kutatásokat saját népszerűségéről, ezeknek is nagy szerepük volt a később nagyot bukott „csodagyerek” villámkarrierjében. Csakhogy azután, hogy volt kancellár egyik legfontosabb munkatársa és segítője, a sikkasztással, nyomásgyakorlással vádolt Thomas Schmid, a pénzügyminisztérium egykori kabinetfőnöke mobiltelefonos chatüzeneteit a rendőrségnek sikerült visszaállítani a felhőszolgáltatásból, illetve az „érintett” is beszélni kezdett az akkori viszonyokról a hatóságoknak, saját bőrét mentve, kiderült: a politika és a média összefonódása a korábban sejtettnél is nagyobb méreteket öltött és az osztrák közszolgálati média sem volt teljesen semleges.
A mániákus kommunikátornak tartott Schmid, akinek üzenetei Kurz bukását is előidézték, folyamatos kapcsolatban állt Rainer Nowakkal, a konzervatív Die Presse főszerkesztőjével és kiadójával. Nowak eltökélt szándéka az volt, hogy az ORF főigazgatója legyen, ami Bécsben köztudott is volt. Nowak céljainak eléréséhez Schmid segítségére támaszkodott, aki Kurz jobbkezének számított. 2019 tavaszán Nowak meg is kereste Schmidet, aki azt mondta: „Most már te vagy az ORF vezetője. Haver - akkor indulhat a verseny.” Nowak így válaszolt: „Segítened kell nekem az ORF-nél, kérlek." Mire Schmid: „Természetesen."
A kinevezés elmaradt, s Nowak most a Der Standard című liberális lapban, a Die Presse konkurenciájában megpróbálta megvédeni magát. Azt állította, nem befolyásolta a Die Presse szerkesztőségi munkáját. Ez lehet, hogy így is van, de feltűnő, mennyire nem jellemezte szakmai távolságtartás Kurz körének egyik kulcsfigurájával, Schmiddel szemben. Nowak egy hete bocsánatot kért a történtekért, azt állítva, nem volt semmiféle megállapodás Schmid és közte. A hét elején azonban bejelentették, „átmenetileg” nem ő lesz a Die Presse főszerkesztője és kiadója. A lépést nem önszántából tette, a lap tulajdonosa, a Styria Media Group belső vizsgálatot rendelt el, s annak lezárásáig nem tölthet be funkciót a patinás újságnál. A Die Presse munkatársai felháborodással vették tudomásul a főszerkesztő üzelmeit és üdvözölték a belső vizsgálat megindítását.
Az ORF nimbusza is veszélybe kerülhet. Matthias Schrom, aki a közszolgálati tévé főszerkesztőjeként a második csatorna, az ORF 2 információs műsoraiért felelt, 2019 tavaszán SMS-ben adott tanácsokat az akkori alkancellárnak, Heinz-Christian Strachénak, hogyan léphetne fel azokkal a kollégákkal szemben, akik kényes kérdésekkel bombázzák. Az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) akkori vezetője, aki alkancellárként szolgált Kurz akkori kormányában, abban az évben az úgynevezett Ibiza-videóval bukott le, a titkos felvételek tanúsága szerint egyebek mellett azt közölte, a magyarhoz hasonló médiaviszonyokat akar kialakítani hazájában. Akkori kijelentését az ORF egyik vezető személyiségéhez fűződő viszonya új megvilágításba helyezi, hiszen ennek alapján a közszolgálati médiánál is voltak támogatói.
Schrom hozzáállását jól jellemzi, hogy amikor a jobboldali populista FPÖ egykori, szintén nagyot bukott politikusa panaszkodott egy program miatt, a hírműsorokért felelős vezető nem védte meg munkatársát. A kipattant ügy hatására Schrom kénytelen volt távozni az ORF-től, lemondását a csatorna intendánsa, Roland Weissmann el is fogadta, mint mondta, bár főszerkesztői munkájával szemben nem merült fel kifogás, a közszolgálati média hírszolgáltatásának hitelessége veszélybe került. Az ORF munkatársai is megrökönyödéssel vették tudomásul a történteket, nekik a legkényesebb az egész ügy, hiszen az egyébként jó hírű ORF-et is ezután az a vád érheti, összejátszott a rossz emlékű ÖVP-FPÖ kormánnyal.
A két ügy ismét rávilágít arra, hogy a politikai élet vezető személyiségei már Strache ibizai kijelentései előtt a média befolyásolásán fáradoztak. Az egész rendszer felépítése lehetővé is teszi ezt: az osztrák média jelentős állami támogatást kap, ami egyfajta függőséget teremt. A Medienhaus Wien nonprofit alapítvány számításai szerint a közszféra 2020-ban mintegy 222 millió eurót költött reklámokra. Ezenkívül ugyanezen évben 32 millió euró állami sajtó- és műsorszolgáltatási támogatásban részesült. A kormány támogatási politikája az elmúlt években kicsúszott a kezünkből - ítélte meg tavaly a Medienhaus Wien.
