Az ezredforduló körül, amikor Szabó László Zsolt vezette a televíziót, úgy voltam nyilvántartva, mint „a number one” a saját szakterületemen. Ő azt mondta, hogy lesznek heti Orbán-interjúk, szeretné, ha én csinálnám ezeket – idézte fel a hvg.hu-nak adott interjújában a most 90 esztendős a csaknem 22 évvel ezelőtt történteket, a Magyar Televízóból való távozásának történetét.
Mondtam, hogy nem ismerem Orbán Viktort, soha nem is láttam, csak képen, és ahhoz, hogy hétről hétre ebből interjú legyen, legalább tudnom kell róla, hogy van-e affinitásunk egymás iránt
– emlékezett vissza a televíziós szakember.
Vitraynak Szabó ugyan mondta, hogy nem lesz gond az affinitással, hiszen közös érdeklődési pontjuk a sport, ám a riporter ragaszkodott hozzá, hogy „párszor találkozzak vele, mielőtt elindulna a műsor”. A 2000-ben Sydney-ben rendezett olimpia előtt találkozott is az akkori miniszterelnök, aki ma is kormányfő, akihez „át kellett mennem a Parlamentbe”. Orbánnal abban maradtak, hogy még beszélnek, találkoznak majd, akár az olimpián, ahol ez meg is történt, együtt ebédeltek. Ezen az ebéden Borókai Gábor akkori kormányszóvivő is részt vett.
Jó benyomást tettek egymásra, a miniszterelnöknek még volt egy formabontó ötlete is, hogy majd ő is fogja kérdezni Vitrayt, aki azt kérte Szabótól, hogy amíg nem mondja, hogy rendben, addig ne hozza azt nyilvánosságra, ehhez képest Sydney-ből visszatérve már a reptéren nagybetűkkel látta a lapokban, hogy az év szeptemberében indulnak a miniszterelnöki interjúk. Erre Vitray közölte a tévéelnökkel, hogy nem ezt beszélték meg, és így már nem vállalja.
Ezzel el is vágtam magam. Ma sem tudom elképzelni – pedig most már nem az az Orbán van, aki akkor volt –, hogy ez a miniszterelnöktől eredt volna. De leírtak. (...) Úgy jöttem el a Magyar Televízióból, hogy azt nem mondták, szervusz.
– mondta a volt tévés.
Vitray, hangsúlyozta, nem volt semmi baja, senki nem bántotta, de már akkor is idős lévén nem kapott több lehetőséget, hogy szerepeljen a közszolgálati televízióban, és ő sem igényelte azt. Arra a kérdésre, hogy volt-e valaha is az állami tévé közszolgálati televízió, a rendszerváltozás előtti „sajátságos fejlődéstörténetre” utalt, amit kényszerből részben a szegénység, részben a bezártság határozott meg, de családias volt a hangulat, sőt „volt karmesterverseny, egy csomó fikciós sorozat, ami lehet, hogy néha ügyetlen volt, de mégis az emberek kaptak innen némi irodalmat”.
Ezt azonban abbahagyták, és elkezdődött a majmolás. Ma nincs egy őszinte tekintet, amelyik kinézne rám, nézőre. Minden művi, gépről olvasnak. Fáj a szívem érte. De meglehet, hogy a vénség mondatja ezt velem, és a kor így követeli
– tette hozzá a szakember.
A hvg.hu felidézte, hogy Vitray Tamás neve összeforrott a magyar televíziózással, csak az MTV archívumában 4000 műsor mellett áll a neve, köztük olyan műfajteremtő adások mellett is, mint az Ötszemközt, a Csak ülök és mesélek vagy a Telefere. – Számos magyar sportsikerhez tapad mindannyiunk fejében az ő hangja, gondoljunk csak a „Gyere Egérke, gyere kicsi lány!” lelkendezésére vagy másik 45 (!) olimpiai aranyérem közvetítésére. Ma kis óbudai lakásában él, ott beszélgettünk – olvasható az interjú bevezetőjében.
A 64 éves televíziós pályafutást maga mögött tudó Vitray az interjúban felidézte, hogy sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára, így az Idegen Nyelvek Főiskolájára került, ott szerzett diplomát. Azt az iskolát szerinte „a mai szélsőjobbos kollégáink előszeretettel nevezik kémképző iskolának, ami természetesen marhaság”. Ugyanakkor beszélt arról, hogyan próbálták meg államvédelmisek beszervezni, „toroborozni” végzős diákokat, de ő és – ahogy visszaemlékszik – társai is nemet mondtak. Az interjúból kiderül, hogy élte meg a zsidóságát, hogyan „menekült meg” az ÁVH-tól, hol töltötte az 1956-os forradalmat és miként lett belőle sportriporter, majd egy amerikai tanulmányút tapasztalatai alapján beszélgetős műsorvezető.
Születésnapos búcsúzásHändel operában lép színpadra a Szegedi Szabadtéri Játékokon Vitray Tamás