Az elkövetkező hónapokban kivétel nélkül minden uniós tagállamnak ki kell egészítenie a nemzeti helyreállítási tervét egy úgynevezett RePowerEU alfejezettel, mely az oroszországi eredetű energiahordozóktól való függőség csökkentésének módjairól szól. Bár kötelezettségről van szó, ez a kiegészítés alkalmat nyújtana Magyarországnak, hogy uniós forrásokra jobban támaszkodva indítson végre új lakossági energiahatékonysági pályázatokat.
Ezekre égető szükség van, mert a hazai, főként a komplex energetikai lakóépület-felújítások egy évtizednyi lemaradásban vannak, nagyrészt mert az évtizedes rezsicsökkentés ellene hatott, messze kitolta a felújítások megtérülési idejét, ráadásul ezalatt alig allokáltak rá uniós vagy állami támogatásokat, forrásokat. Mulasztásunkkal pedig csak az előttünk tornyosuló energiaválság és a vele együtt elszálló rezsiárak szembesítettek egyértelműen mindannyiunkat.
A világpiaci történések, fosszilisenergia-spekulációk és az orosz-ukrán háború következményeként az utóbbi években elszálló energiaárak az évtizedes, nyárig erőltetett ársapkák miatt felkészületlenül érték a magyarokat, és hirtelen szakadtak rá a lakosságra a rezsicsökkentés augusztus 1-jei módosítása óta. Emiatt sokan rohamozták meg az építőanyag-kereskedéseket és a kivitelező szakcégeket. A szigetelőanyagok, különböző korszerűbb fűtési rendszerek árai közben egyre magasabbra szöknek, sőt áru- és szakemberhiánnyal kell szembenézniük a felújítani vágyóknak. Látható, hogy nagyon hiányzik egy többéves, átfogó, jól célzott és komplex energetikai lakásfelújítási program, mely az elmúlt tíz évben nem valósult meg.
Az alacsony jövedelműeket mindez még súlyosabban érinti: jellemzően korszerűtlen, rosszul szigetelt lakásokban, házakban élnek, és meglehet, most az eddigi energiaköltségeik többszörösét kell kifizetniük, ami tovább növeli az elszegényedés és az energiaszegénység kockázatát. Számos háztartásban, ott is, ahol korábban gázzal fűtöttek, most rosszabb minőségű, például nedves tűzifát vagy barnaszenet, lignitet vásárolnak, ám ez további légszennyezést és a szállópor-koncentráció növekedését vonja maga után, különösen az alacsonyabb jövedelmű településeken és térségekben.
A fentiek tükrében biztató, hogy a Technológiai és Ipari Minisztérium, valamint az energetikáért felelős államtitkár szeptemberi nyilatkozatai alapján elvileg hamarosan végre elindulhatnak itthon a komplex lakóépület-energetikai felújítási pályázatok.
Csakhogy ezekről egyelőre szinte semmit nem lehet tudni, tervezés alatt vannak. Milyen lesz a támogatás intenzitása? Kik lesznek a célcsoportjai? Vajon az alacsony jövedelműekre is külön céloznak majd vele? Hogyan ösztönzik, hogy minél alaposabb, mélyebb legyen a felújítás, a tervezett minimális 30 százalékos energiamegtakarítási feltételen túlmutatóan?
Egy azonban biztos: a lakóépületek energetikai felújításának széleskörű, differenciált és többéves támogatási rendszerét pályázati programként be kell építeni az uniós források magyar költési terveibe, melynek során a lakosokat kifejezetten ösztönzik a mélyfelújításra. Ennek a lehetősége még nyitva áll, hiszen a magyar helyreállítási tervet még nem fogadta el az Európai Bizottság, az operatív programok is egyelőre egyeztetés alatt állnak.
Számszerűsítve, a Helyreállítási Alapból Magyarországnak nagyjából 2511 milliárd forint támogatás jutna, melyhez a kormány lehívna hozzávetőlegesen 3400 milliárd forintnyi hitelt is, ezek egy – tetemes – részét a lakóépületek energiahatékonyságát növelő programokra lehetne fordítani.
A magyar lakóépület-állomány korszerűsítésével jelentősen csökkenteni lehetne hazánk fosszilis energiai importfüggőségét, vagyis tartós rezsicsökkentést lehetne elérni mind a nemzetgazdaság, mind a fogyasztók szintjén.
Javaslatunk, hogy a REPowerEU fejezet zömének, valamint a KEHOP (Környezet- és Energiahatékonysági Operatív Program) Plusz jelentős részének lakóépületekre vonatkozó energetikai felújításokról kellene szólnia. Ugyanakkor a kormány ne az uniós források érkezésétől tegye függővé a hosszú távú lakásfelújítási program elindítását, amúgy is szükséges állami forrásokat rászánnia.
A lakossági energetikai felújító pályázatcsomag átfogó és többéves legyen; a tervezett minimális 30 százalék feltétel feletti felújítást jutalmazzák-ösztönözzék arányosan nagyobb támogatási intenzitással, mert a hőszigeteléssel egybekötött, mélyfelújító (komplex) lakásenergetikai beruházások biztosítják a tartós rezsicsökkentést, energiabiztonságot és a fosszilis energiától függetlenedést.
Differenciálni kell a pályázatok célzásakor: a közel 100 százalékos, vissza nem térítendő támogatásra az alacsony jövedelmű háztartások vannak rászorulva, míg a közepes vagy átlagos jövedelműek esetén elegendő lehet a 30-40 százalékos vissza nem térítendő támogatás visszafizetendő, kedvezményes hitellel társítva. Ez utóbbi esetben a hitelt a felújítás megtérülése ütemében tudnák visszafizetni a visszatérülő alapba a háztartások, amely által az alap újratöltődne, és újabb háztartások igényelhetnék energiahatékonysági lakásberuházásokra. Így széles körben és több éven át hozzáférhető maradna.
Ahogy mondani szokás, a „szükség törvényt bont”. De nekünk nem törvényt, csupán a rögzült rossz elosztási sémákat kell megbontanunk, és az uniós és állami forrásokat úgy elosztani, hogy a legnagyobb megtakarítást lehessen elérni a lakóépületek energiafelhasználásában.
Ez pedig nemcsak eddigi lemaradásunk behozásában segítene, de a lakosság igen nagy százalékának jelentene tartós, kézzelfogható segítséget rezsiterheinek mérséklésében. Mindeközben az éghajlat és környezetünk védelmére is jótékony hatással vagyunk, így tényleg klímabajnokká válhat az ország, és végre egy valódi, nagy lépést teszünk a fosszilis energiahordozóktól való függetlenedés irányába.
A szerző éghajlatvédelem és energia programigazgató, Magyar Természetvédők Szövetsége
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.