Ez az a könyv, amely már olvasatlanul is tuti siker. A címében a bomba ötlet: „Hogyan születtek? A legendás magyar slágerek”.
Trouvaille.
Még akkor is, ha a negyvenegy számos válogatás vállalhatatlan, mert teljesen indifferens dalokat is tartalmaz, és korszakos kompozíciók nincsenek benne. De, hogy stílszerű legyek, Illések és pofonok...
Volt történet, amelyet már ismertem. Például Varga Miklósét, akinek fő száma, az Európa úgy született, hogy a Dési Huber Művelődési Ház igazgatója letett elé egy szöveget, amelyre tökéletesen illett a már kész muzsika. Azt is tudtam, hogy a Requiem egyenesen „tévedés” volt, mert amikor Szigeti megmutatta a Karthagó tagjainak, társai nem győzték felhívni a figyelmét: „De Feri, mi rockzenekar vagyunk!”
Az meg egyenesen a szemem előtt van, hogy Dió, azaz Diána kidugja a fejét a kis szobából, amely a Pozsonyi úti konyha mellett volt, és kiszól Fenyő Miklósnak: „Apu, ez nagyon jó!” (Sikerült is tündökölni, nem is egyszer, mint régen.)
A zömét persze nem ismertem. Mind nagy sztori. Varannai István, a zeneszerző azt mondja a Gondolsz-e majd rám?-ról, hogy amikor a Kapás utcai tánciskolába kiment Juhász hangmérnök a lemezgyárból, az Echo mindent eljátszott, csak a védjegyévé vált slágert nem, mert tagjai azt gondolták, ez nem beatszám, hanem „olyan vendéglátós nóta”. (Ebben van is valami.) Csepregi Éva pedig bevallotta a Yo-yóról: „Kicsit már gagyinak tűnt. Ez volt az első dalszövegem...”
Geszti Péter sem ájult el magától: „Tudtam, hogy nem vagyok nagy énekes. Engem énekelni az Operában csak a ruhatárig engednek el.” Ám nem ezért volt a legszomorúbb. Hanem, mert ez itt Magyarország. Megírt egy nemzeti dalt, és mit kapott érte rettenetes emberektől ő meg Oláh Ibolya, a cigánylány...
Amúgy sem a Rettenetes emberek (Omega), sem a Cigánylány (Bajtala) nincs benne a kötetben.
Horváth Charlie és a Száguldás, Porsche, szerelem benne van. Charlie 3500 koronás repülőjeggyel jött haza Stockholmból Cserháti Zsuzsi kedvéért, hogy felénekelje vele a nótát. Közreműködéséért akartak adni 800 forintot. Mondta, utalják át a fóti gyermekvárosnak...
A légteret ostromolta a Szállj fel magasra! is. Köves Pinyó, a Piramis dobosa felidézi, hogy őt tüntették fel szövegírónak, de az egészet egyedül Gallai írta. Zorán meg így beszél az Apám hitte kapcsán: „A verzét én szereztem. Eljátszottam, majd Presser Pici azt mondta: »Jó, jó, de utána jöjjön az, hogy...« És kitalálta a na-na-nás részt.”
Soltész Rezső pedig elutasította S. Nagy refrénhez írt szövegét:
„Kérlek, térden állva kérlek, ez már államérdek, te légy az enyém.”
Na ne... – mondta. A „Szóljon hangosan az ének, örülj velem, kérlek” már megfelelt.
A véletlen a legjobb szerzők közé tartozik. Ki tudta, hogy az Apostol első nagy slágerét, az Okosabban kéne élni című számot a zongorista Németh Gábor bátyja, Zoltán írta, aki repülésirányító volt Ferihegyen. (Tele vagyunk repülőkkel és Rapülőkkel.) A Sohase mondd! meg úgy került Hernádi Judithoz, hogy Mészáros Márta a több filmjében is játszó Kovács Katit javasolta a zeneszerző Döme Zsoltnak, de K. K. elzárkózott: „Gyerekek, ez nem az én stílusom.”
A KFT elől is kitértek, Márton András szerint „köszönni is csak Korda György köszönt” nekik a menők közül. Aztán a kamerapróbán eljátszották, hogy Bábu vagy, és megállt a levegő.
Utoljára hagytam az Illés-epizódot. Amikor a Népszabadságot 2016 októberében brutálisan beszántották, Rab László filmet forgatott a megszüntetésről. Minden szereplő kapott két-három percet, én Bródy János előtt kerültem sorra. Mondtam neki, soha nem volt annyira aktuális, mint most, hogy Szörényi–Bródy: Az utcán.
Lakatos György és Szűts István munkája összehasonlíthatatlanul vidámabb, szórakoztatóbb, emberibb. Olykor szinte fülbe mászik.
Valóságos hangoskönyv.
Infó: Lakatos György-Szűts István: Hogyan születtek? A legendás magyar slágerek Alexandra, 2022.
