Egyszer sem hallhattak olyan emelkedett beszédet Jair Bolsonaro hivatalban lévő elnöktől, mint amilyet Luiz Inácio Lula da Silva, a nagy visszatérő mondott el azután, hogy bejelentették: megnyerte a brazil államfőválasztást.
Két olyan üzenetet fogalmazott meg, amelyeknek elvben mindenhol magától értetődőnek kellene lenniük, a jobboldali populisták számára azonban nem számítanak értéknek. Egyfelől azt hangoztatta, nincs két Brazília, egységes államra van szükség, másrészt a demokrácia jelentőségét hangoztatta. Bolsonaro már a szavazatának leadásakor megmutatta, hogy ő csak a megosztás politikáját ismeri: a brazil válogatott pólójában voksolt, ezzel jelezve, Lulával szemben csak ő az igazi nemzeti érzelmű politikus, kizárólag ő örülhet a sportsikereknek. A nemzeti érzelmek kisajátítása, a társadalom megosztása itthon sem ismeretlen…
Bolsonaro uralkodásának négy éve megmutatta, hogy a január elsején lelépő elnök milyen károkat okozott hazájának: a megosztottság oly mértékűvé vált, hogy a választási kampányt sosem látott erőszak jellemezte. Miközben a vesztes elnök nagy brazilnak állítja be magát, a koronavírus pusztítása alatt ügyet sem vetett az emberi élet védelmére, álhíreket terjesztett a koronavírusról, tömegrendezvényeket tartott, így hazájában a halálos áldozatok száma tragikus méreteket öltött. A magyar kormányfő által lelkesen támogatott Bolsonarót a bolygó jövője sem érdekelte, ha ő maradna hatalmon, a Föld elvesztette volna „tüdejét”, az Amazonast, hiszen az eltelt négy év gyorsan pusztították az esőerdőt, amire még nem volt példa. Az elnök emellett lealacsonyító módon beszélt a nőkről, voltaképpen ez is okozta a vesztét, hiszen a női nem képviselői nagy többségben voksoltak Lulára.
Brazília esélyt kapott az újrakezdésre, de az Egyesült Államok példája mutatja: nem könnyű integrálni azokat, akiket megfertőzött a gyűlölet vírusa.