Orbán Viktor tanácsadója ki merte mondani, amit eddig is mindenki tudott: a kormány az alacsony bérekkel igyekszik vonzóvá tenni a külföldi befektetők számára Magyarországot. „Versenyképességünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő” – vallotta meg Parragh László egy szakszervezeti konferencián. „Változtatni kell rajta. Képzettség… Tudjuk a recepteket” – folytatta az iparkamara elnöke, de ezeket nem sorolta. Talán azért nem, mert nem olyan egyszerű az a recept. Hiszen ahhoz nem erőből kellene diktálni, hanem le kellene ülni a pedagógusokkal tárgyalni, és gyökeresen átalakítani a múlt évszázadban ragadt oktatási rendszert. Ahhoz hagyni kellene szabadon gondolkodni a még az iskolákban tanító pedagógusokat és diákjaikat, nem pedig központi tantervekkel és elavult tankönyvekkel gúzsba kötni őket. Ahhoz át kellene gondolni, valóban jó-e a 16 éves korra csökkentett tankötelezettség, s hogy a lebutított szakképzésből értőn olvasni sem tudó fiatalok kerülnek ki. Akikkel azután az ideédesgetett gyárakban sem tudnak mit kezdeni. Akivel pedig tudnának, az inkább odébb áll, hiszen a határokon túl már a korábban lesajnált Romániában is többet fizetnek. Erre egyébként éppen Parragh László hívta fel a figyelmet. Mégis elutasítja az uniós minimálbért. Pedig az, ha meg nem is szüntetné, némileg kiegyensúlyozná az Európa szegényebb és gazdagabb régiói közötti megélhetési különbségeket. Akkor talán a magyar szakemberek sem külföldön keresnék boldogulásukat. A hazai kisvállalkozások jelentős része azonban nem bírna el egy újabb jelentős minimálbéremelést. A multik pedig tovább állnának kelet felé. Hiszen más „versenyképességi előnyünk”, amire építeni lehetne a magasabb bért, nincsen. Hatékonyságot, kiemelkedő, innovatív tudást nem tudunk felmutatni. Ha tudnánk, már rég leváltottuk volna ezt a kormányt.