Semmi, de tényleg semmi, a tizenhárom kilométeres budapesti élőlánc, a fatüzeléses falusi iskolák vagy az országos szintű polgári engedetlenség sem képes önmérsékletre sarkallni a kormányzatot sportügyekben: ebben a hétköznapinak semmiképp nem nevezhető időszakban egy szimpla, lényegében indoklás nélküli kormányhatározatban közölte a kabinet, hogy 35 milliárddal megemeli a budapesti atlétikai stadion építésére fordítható keretösszeget.
Pont úgy, ahogy szinte az összes stadionépítés esetében. Jól bejáratot modell épült ki: a közbeszerzési pályázatokon a „baráti” cégek alacsony ajánlattal szorítják ki a piacról a konkurenciát, majd a tarthatatlan ár miatt az állam utófinanszírozásban tolja meg a hiányzó tízmilliárdokkal a győztes építési vállalkozó cégét. A neveket, cégeket mindenki ismeri. Az atlétikai vb jelenleg 238 milliárdnál tart.
De mit vár az Orbán-kormány egy vb-rendezéstől? Lényegében semmit. Egy hónappal később már senki sem fog emlékezni a versenyre, és azon várakozás, hogy emiatt majd az esemény két hetén túl is turistasokadalom özönli el az országot, teljesen irreális. Készültek tanulmányok, amelyek ennek pont az ellenkezőjét állítják, ahogy a remélt olimpiarendezés örvén is. Papíron minden nyereséges, legrosszabb esetben nullszaldós, csak valahogy az élet cáfol rá minden esetben az efféle optimizmusra. Ma világversenyt rendezni gazdasági öngyilkosság, a vágyott marketingérték pedig olyan megfoghatatlan valami, hogy ha létezik is, abból nem lesz egyhamar államháztartási bevétel. Egyetlen jól behatárolható körnek éri meg a vb-rendezés. A kivitelezői konzorciumnak. Márpedig a kabinet a neki kedves vállalkozói kör profitjának realizálásában felettébb eltökélt: az indoklás nélküli, 35 milliárdos kormányhatározat pont kétszer hosszabb, mint az Orbán-kormány reagálása a pedagógusok több tízezres tüntetésére.
