Már-már pimaszságként értékelhető erőfitogtatásnak lehettek tanúi mind a Frieze London, mind pedig Paris+par Art Basel művészeti vásár látogatói. Az aukciósházak ugyancsak hozták a formájukat, gyakorlatilag minden elkelt, ami kalapács alá került. Itthon is tolongás volt a két nagy őszi rendezvényen, mindenre volt vevő, életműrekordok dőltek, de a teljes képhez tartozik, hogy igazán kiemelkedő leütések nem voltak, a legdrágább kép, egy Rippl-Rónai, kikiáltási áron, 100 millióért talált vevőt, messze elmaradva minimum becsértékétől.
Lehetőleg legyen a festék még nedves, ezt szeretik újabban a gyűjtők, az ultra kortárs művészet dacol a gazdasági visszaeséssel - elemezték a szakértők a műtárgypiac londoni kirakodóvásárán történteket. Már a bejutás is nehéz volt a londoni művészeti vásárra, helyszíni beszámolók szerint a VIP belépővel rendelkezőknek is egyórás sort kellett kiállniuk. A Frieze London standjainál sorban állók szinte megszállottan keresték a fiatal alkotók friss műveit, a galériákat rövid időn belül kisöpörték. A Gagosian-nél például már a nyitás első perceiben elkelt a 29 esztendős brit Jadé Fadojutimi hét, idén készült absztrakt műve, állítólag 500 ezer font volt darabja. A 31 éves Flora Yukhnovich vászna, a Fantasia 2 milliót ért egy másik kereskedésben, bár nem volt egészen „friss”, 2019-ben készült. A Mayfair negyedben letáborozott galériák szinte percek alatt kitették a „sold out” táblát, miközben az árak az egekbe mentek, mindenre volt vevő a régi mesterektől, az ultra kortársakig. Maradva az ismert neveknél, eladtak egy Robert Rauschenberg alkotást; a Bird Watch (1988) 1,8 millió dollárt ért. David Zwirner galériájában 6 millió fontért kelt el Kerry James Marshall Yellow-headed Blackbird (Sárga fejű fekete madár), a Hauser & Wirth galériában pedig 4,8 milliót ért Philip Guston műve.
A Frieze „farvizén” az árverőházak is sikerrel lavíroztak, 210 millió dollár folyt be a nagy aukciósházak kasszájába, a Sotheby’s kiárusításán 107 millió dollárt jelzett a mérleg, valamivel több, mint 81 millió dollár került a Christie’s-hez a XX-XXI. századi alkotások eladása révén, a maradék pedig a Phillips-nél landolt. A legdrágább tétel a Sotheby’s rendezvényén 23 milliót ért, Francis Bacon triptichonját, a Three Studies for Portrait of Henrietta Moraes-t előzőleg 30 millióra becsülték. Bacon művét az elhunyt amerikai médiamogul William Paley alapítványa dobta piacra, a kép hosszabb ideje a MoMa-nál volt kölcsönben, most a bevételt jótékonysági célokra, illetve a múzeum támogatására szánja az alapítvány. Gerhard Richter első absztrakt alkotása, a 192 Farben (1966) pedig 20,5 millió dollárt ért. „Now” címmel több, a piacon még nem ismert alkotó műve kapott szerepet a Sotheby’s-nél, köztük a már említett Flora Yukhnovich, akinek 1,8 millió dollárt ért egy vászna, míg a kategória rekordját Frank Auerbach női portréja állította be, 6,3 millió dollárral.
Pénzmosás kínai módra
Kilencmillió euróért kelt el október elején Fontainebleau-ben egy aukción egy előzőleg 2000 euróra becsült kínai váza. A vevő egy kínai magánszemély volt, s a találgatások szerint a tárgy útja egy kínai múzeumba vezet. Hitetlenkedés, vádaskodás követte az eseményt, maga a tulajdonos, akinek bretagne-i otthonából a piacra került a Qianlong-korabelinek (XVIII. század) minősült tárgy, nem hitt a fülének. Az árverési beszámoló szerint blokkolni kellett az online alkut a hatalmas érdeklődés miatt, s végül 15 ezer eurós kauciót kértek a részvétel jogáért. "Jó okunk van arra, hogy azt feltételezzük, a vázát a vevő egy múzeumnak szánja, amit erősít, hogy a kínai állam ez esetben kifizeti a vételár 30 százalékát. Ez egyfajta pénzmosás, és ha ehhez hozzátesszük, Kínában nem ismerik az eredetiséggarancia fogalmát, akkor elgondolkodtató a fantasztikus eredmény minősítése" – kommentálta több szakértő az aukción történteket. A becsüst az árverező ház azóta kirúgta állásából, ám ő nyilatkozataiban makacsul ragaszkodik eredeti véleményéhez.
A Chistie’s-nél a sztárszereplő David Hockney Early Morning Sainte-Maxime (1968-69) című vászna volt, a kalapács 18 millió fontnál (20,03 millió dollár) koppant. A kép egyébként utoljára 1988-ban fordult meg a piacon, akkor 352 ezer dollárt ért. Gerhard Richter Wolkenstudie (grün-blau) című ködtanulmánya (1971) 12,65 millió dollárért ment el a költségekkel együtt. Ahogy a galériákban, az aukciókon is taroltak a fiatal alkotók, új nevek sokasága került fel a megjegyzendők listájára. Caroline Walker, Grayson Perry, Andrea Bonaceto, Ernie Barnes, Yoshitomo Nara művei hatszámegyű leütéseket értek el. Egyébként az Artprice nemrég közzétett éves műtárgypiaci elemzése szerint 420 millió dolláros forgalmat generáltak a 40 év alatti művészek a 2021 júliusát követő 12 hónap alatt, a növekedés 28 százalékot tett ki, miközben a legdrágább 5 kép átlagára 4,9 millió dollárra nőtt az előző időszak 618 ezer dollárjáról.
A Friezet követően Párizsba indult a galériák karavánja. 29 országból mintegy 60 kereskedő mutatta meg magát a megfiatalodott francia rendezvényen. A tömeg akkora volt, hogy már ártott az üzletnek, legalábbis erre panaszkodtak a párizsi galériások a művészeti vásár nyitónapját követően. Az Art Basel teljesen megváltoztatta a párizsi játékteret, VIP-hálózata révén új, pénzes látogatókat, vevőket terelt a Szajna partjára, ahol 47 év után váltotta fel a talán kissé megfáradt FIAC-t (Foire Internationale d'Art Contemporain) a Paris+ par Art Basel. Soha ennyi jelentős intézmény, gyűjtő nem volt kíváncsi a francia művészeti vásárra mint idén októberben; átutazott a tengeren a New York-i MoMa, az Art Institute of Chicago igazgatója, de olyan neves gyűjtők is megjelentek, mint Abigail Asher, Barbara Guggenheim vagy Harry B. Macklowe, aki nemrég, válását rendezendő, kiárusítani kényszerült teljes gyűjteményét. A galériáknak volt okuk az elégedettségre, a látogatók szorgosan vásároltak is. Hogy csak néhányat emeljünk ki az üzletekből, David Zwirner például 11 millió euróért adott el rögtön az első napon. Segített neki, hogy a Louis Vuitton alapítvány aktuális tárlatán együtt mutatták be Claude Monet Vízililiomjainak egyik legszebb példányát Joan Mitchell munkájával. A Mitchell-t képviselő kereskedő 4,5 millió euróért adta el a művésznő Border című képét. A Hauser & Wirth galériának sem volt oka panaszra, 2,65 millióért értékesített egy George Condo képet, és Kamel Mennour galériája számára is sikeres volt a kiruccanás Párizsba, két Alberto Giacometti szobor kelt el náluk, 2,75 illetve 1,45 millió euróért.
Művészeti vásárok mellett a Getty gyűjtemény piacra kerülése okozott izgalmat gyűjtők körében. New Yorkban 1500 kivételes műtárgy, Anne és Gordon Getty kincsei kerültek a Christie’s kalapácsa alá a napokban. Egy San Francisco-i csodás otthon berendezési tárgyai, amelyeket a két esztendővel ezelőtt elhunyt asszony kivételesen finom, ugyanakkor a hitelességre is koncentráló ízléssel, tudatossággal válogatott össze a 60-as évektől kezdődően. Férje, Gordon Getty az 1976-ban elhunyt olajmágnás, a Getty Museum valamint a Getty Villa alapítója, J. Paul Getty egyik fiaként a családi vagyon felosztása után 2,1 milliárd dollár felett rendelkezett, és bár egy ideig foglalkozott üzleti ügyekkel is, de érdeklődése mindenekelőtt a művészetekre összpontosult. Énekelni tanult, klasszikus zeneműveket komponált, operáit több neves intézmény is bemutatta. "Ez a gyűjtemény olyan mint egy operaelőadás, a tárgyaknak ritmusa van" – érzékeltette a házaspár zenei vonzalmának hatásait az aukciót megelőzően nyilatkozó Jonathan Rendell, a Christie’s alelnöke. Minden egyes tételnek kivételes története van, tulajdonosaik királyok, arisztokraták, híres tudósok közül kerültek ki – Hubert de Givenchy, Henry Ford, Napóleon, az első Earl Spencer (Diana hercegnő őse), Rudolf Nurejev és más neves személyek egykori (mű)tárgyai kerültek a válogatásba. A legértékesebbekre élő árverésen, míg több százra másikra online folyt az alku. A négy élő rendezvényen, közel ötszáz tétel eladása után kalapácsáron 144 millió dollár nettó bevételt jelzett a mérleg. Az aukciósháznak ezen felül a vevők jelentős jutalékot fizettek, az egymilliós árat el nem ért tételek után 26 százalékot, 1–6 millió között 20 százalékot, míg efölött 14,5 százalékot.
A New York-i rendezvény egy csalódást keltő bejelentéssel kezdődött, miszerint a legértékesebbnek tartott tételt, Canaletto velencei látképét visszavonták az árverésről. Mint kiderült, a Fine Arts Museums of San Francisco megegyezett az eladókkal a színfalak mögött, s bár a vételárat nem hozták nyilvánosságra, a XVIII. századi vászon becsértéke 6 és 10 millió dollár között volt. A sztárszerep így egy impresszionista női alkotásnak jutott: Mary Cassatt, Young Lady in a Loge Gazing to Right című képe 7,4 millió dollárért kelt el, a vevő egy kivételes impresszionista gyűjteménnyel rendelkező japán múzeum, a Pola Museum of Art volt. "Ha csak egyvalamit vihetnék magammal a gyűjteményemből az biztosan Mary Cassatt pasztellje lenne" - mondta Anne Getty egy interjúban a képről, amely már Paul Gauguint is elbűvölte. Gauguin nem csak elismerte az akkortájt még ritkaságszámba menő női alkotó munkáját, hanem meg is vette a képet, sőt a sorozat egy másik darabját is 1884-ben. Később eladni kényszerült gyűjteménye nagy részét, de Mary Cassatt alkotását haláláig őrizte. A kiemelt tételek között Henri Matisse kínai vázás csendélete 5,1 millió dollárért került új tulajdonoshoz. A Gettyk kedvenc kínai tárgyai közül egy darvakat formázó XVIII. századi füstölő, amelynek kikiáltási ára 70 ezer dollár volt, váratlan heves licitet hozott, közel 50-szer emelték a tétet, végül 1,6 millió dollárt fizetett a nyertes alkudozó. Canaletto egy másik képe, a Venice, the Grand Canal looking South című vászna közel 3,8, míg a francia rokokó mester, Jean-Antoine Watteau három tanulmányfeje 3,42 millióért kelt el. A további rendezvényeken több mint 100 festmény került kalapács alá, milliós tétel kevés volt, de egy Cassatt, egy Alfred Sisley, egy Pissarro és egy Latour azért közéjük került, ugyanakkor a teljes képhez hozzátartozik, hogy több, egymillió dollár fölötti szintre várt alkotás, köztük Degas táncosnői pár százezer dollárért találtak csak vevőt.
A világ minden tájáról összegyűjtött bútorok, kínai porcelánok, csillárok, ezüst és aranytárgyak, függönyök, szőnyegek mögött kivétel nélkül egy-egy izgalmat okozó történet inspirálta a vásárlókat. A tárgyak néhány kivételtől eltekintve előzetes becsértékük felett találtak vevőt, és szép számmal akadtak olyanok, amelyekért a késhegyig folyó alku végén csillagászati árat értek el. Egy aranyozott, piros-fekete japán és kínai lakkal lefedett székpár 1720-ból 50 ezres becsérték után 176 ezer dollárért kelt el; egy XVIII. századi különleges bársonnyal bevont ovális ülőalkalmatosság, amelyet maximum 5 ezer dollárra taksáltak, 138 600 dollárt ért; egy II. György korabeli tükrös kandallóra pedig 352 800 dollárnál csapott le a kalapács, miközben maximum 40 ezret reméltek érte. A Rudolf Nurejev szokatlan, kétoldalas szófájához fűződő történet sem maradt hatástalan, élénk licitet követően 5000-ről 144 900 dollárra srófolták fel az árát. A Gettyk otthonának büszkesége volt a zeneszoba, amelyben zeneművészek, táncosok léptek fel, barátságokat ápoltak művészekkel, köztük Nurejevvel. Nurejev párizsi lakásának része volt a különleges szófa. A táncos 1993-ban bekövetkezett halála után párizsi és New York-i lakásának értékeit elárverezték, a Christie’s aukcióján 1995-ben licitált sikeresen több tételre is Anne Getty.
A kiárusítás bevétele a házaspár alapítványának döntése szerint kizárólag jótékonysági célokat szolgál majd. A 99. évét taposó Gordon Getty az utóbbi évtizedben 200 millió dollárt adott különböző karitatív és művészetpártoló célokra.
Aggodalomra semmi ok
Megint bebizonyosodott, nem lehet semmiféle szabályt ráhúzni a műtárgypiacra. Energiaválság, infláció, háborús helyzet, egyenként is ismeretlen vizekre sodorhatnák a piacot, együttesen pedig végképp a kiszámíthatatlan felé fordíthatják. Nem léteznek érvényes jóslatok, már nem is hetente, naponta, hanem óránként fordul a kocka, ezért is természetes a szorongás egy-egy aukciós megmérettetés előtt. Rengeteg az új vevő, tömegesen licitálnak online, és ha nem is születtek kimagasló rekordok, a közepes árszintű képek iránt kimagasló volt az érdeklődés. Ez nem azt jelenti, hogy a minőség nem volt kelendő, és csak találgatni lehet, hogy az új vásárlóerő ízlése, pénztárcája, vagy esetleg más okok tolták a keresletet a középmezőny felé. Tény, hogy szinte minden elkelt a felkínált portékából, de míg a 100 milliót ostromló képek többnyire az alsó becsérték közelében találtak vevőt, addig például Telepy Károly festményéért 300 ezres kikiáltás után 1,8 millióig licitáltak. Lehet, hogy a jelen helyzetben kicsit magasra áraztunk néhány nagy művet és ez magyarázta a visszafogottabb licitet – magyarázta Virág Judit, aki összességében pozitívan értékelte galériája októberi aukciójának eredményeit. A rendezvényen egyébként Rippl-Rónai József Somssich Géza grófról 1910 körül készített portréja kikiáltási árán, a minimum becsértékétől jócskán elmaradva, százmillió forintért kelt el. Vaszary János A San Domenico Hotel kertje Taorminában című festménye egy svájci magángyűjteményből érkezett Budapestre, és végül 85 millió forintért talált új tulajdonosra. Patkó Károly Lerici (Vitorlások Lericiben) című képe 44 millió forintot ért el az aukción, elmaradva az 50 milliós alsó becsértéktől. Nagy volt a kereslet a zsolnayk iránt, igaz a kollekció is minőségi volt, 6-7 millió forinton forogtak a 2-3 millióért kikiáltott tárgyak.
A Kieselbach Galéria szezonnyitó aukcióján is nagy volt a tolongás és minden eddiginél többen licitáltak online. Legmagasabb áron, 85 millió forintért Czóbel Béla Párizsi Szajna-part című festménye kelt el. Életműrekordot hozott Klie Zoltán Fantasztikus táj című 1935-ös festménye, amely 80 millió, és Kontuly Béla 1930-as évek elején festett, Téli Duna-part című alkotása, amely 75 milliót forintot ért. Több kép került kalapács alá Alexander Brody, a világ egyik legnagyobb reklámcégének, a Young & Rubicam magyar származású egykori elnökének hagyatékából. Ezek közül Batthyány Gyula Nagyvárosi hölgyek (1935) című képe 22 millióért, Aba-Novák Szolnoki vásárban című festménye 34 millióért, Patkó Károly Patakparton című műve 40 millióért, Egry József Szigonyvető című műve pedig 30 millióért kelt el.
Novemberben mindkét hazai galéria kortársakkal lép porondra.
„Kis Picasso”
Hat számjegyű eladási árral iratkozott fel a sikeres kortársak listájára Andres Valencia, akinek a képei iránti érdeklődést jelzi, hogy közelmúltbeli kiállításán, a Soho-beli Chase Contemporary Gallery-ben mind a 35 kiállított munkája elkelt, 50 és 125 000 dollár közötti összegekért. A művészről tudni kell, hogy mindössze 10 esztendős, és már az Art Basel Miami keretében is lehetőséget kapott a megmérettetésre, nem is sikertelenül. Hongongban a Phillips árverésén 159 millióért kelt el egy képe, míg egy jótékonysági gálán Capriban 230 000 dollárt ért el. A festészettel 4 éves korában ismerkedő „kis Picasso” első műveit 20 dollárért adta el barátoknak, családtagoknak. Mint ékszerész édesanyja megosztotta a New York Times-szal, a fiú 300 000 dollárt adott egy AIDS-alapítványnak, és a gyerekjótékonyságra létre hozott Box of Hope-nak.
