Sziasztok,
a nevem Kristóf, Melecsky Kristófnak hívnak
és igen, bevándorló vagyok
én ma sem szöktem át a határon, nem bújkáltam napokon keresztül bokrokban, nem szúrtam le egy kamionost sem és nem úsztam át a Dunát.
Nem volt a kezemben transzparens, nem vittem a hátamon keresztet, nem volt rajtam szlovák címeres póló, de még nagy-magyarországos sapkám sem volt
a hídon sétáltam, nem kellett sétapálca, támasztott a gondolat, hogy most ide jövök
egyszerűen csak átjöttem, átszökkentem kecsesen, mint egy virágszirom, amit a tavaszi szellő lágyan reptet, olyan voltam – a faszt voltam olyan, futottam, mert különben lekéstem volna a vonatot
szóval most itt vagyok.
Én, ha Magyarországra jövök, akkor évente négyszer utazhatok 90 százalékos kedvezménnyel
én ha ide jövök tanulni, többletpontot kapok, hogy még pont a ponthatárba beférjek.
Én, ha Magyarországra jövök, max. kultúrát meg ikeás grafitceruzát lopok, mintsem munkát
nem idézek elő gazdasági válságot, sőt még tüntetni sem fogok
nem fogom előled foglalni a parkolóhelyet – és nemcsak azért, mert még Pesten nem merek vezetni, hanem azért, mert én nem leszek itt veled,
nem leszek a lakótársad, nem leszek a főnököd, nem leszek a szeretőd, na jó, az lehetek, de csak, hogy meglegyen a nemzeti-ki-elégülés.
Én egy szlovák rambó vagyok, magyaros kiejtéssel
egy kurva nagy szókincs, nyelvembe épített szépséggel
mert a nyelvem lehet nem, de az értéke szavatos
mint mindenkinek, a magyar fogalma, nekem is zavaros
nekem Magyarország egy hely, aminek a nyelvét beszélem, de nem a hazám
ahol meg én lakom, ott meg nem vagyok más, mint egy megszólt nyelvbotlás
én ha hozzátok jövök, nem kell kerítést másznom, nem kerget Irénke néni
én ha hozzátok jövök, értetlenül néztek: hogy ez meg hogyhogy tud magyarul beszélni?
Tetszik az ország körítése, hogy a szerb kisgyerek csak azért mászott a kerítésre mert áldozott
ott olcsóbban kapja az áramot, könnyebben találkozhat a Szentlélekkel
akkora lesz a feszültség, hogy aki előbb még hittel ment oda,
hirtelen hitetlenül marad, nem létezik a menedékjoga.
Ha Magyarországra jössz, kérlek, csukd le a WC-deklit,
Magyarországon a nép gondjai a politikusokat nem érdeklik
szavazz neten, csak egy érdek klikk
én amúgy ezt annyira nem értem, most a kerítést is narancssárgára festik,
vagy csak ez egy szúnyogháló, és nálatok kurva nagyok a szúnyogok.
Milyen szerencse, hogy amikor én a hídon átjövök, minden szlovák mondókát magyarul dúdolok
én bevándorló vagyok, te kivándorló vagy
melyik a jobb, a magyar vagy az angol mosogató anyag?
én bevándorló vagyok, te kivándorló vagy
úgy mondanék most valamit bevándorlóul, de nem megy
de én most akkor legális vagy illegális bevándorló vagyok?
Senki sem mondja a pultosnak, hogy Imi-grantset kérek
szóval visszamegyek Szlovákiába, ahol sosem leszek fajtiszta, ott maradok keveréknek.
Melecsky Kristóf
1996-ban született Zselízen, Szlovákiában. Jelenleg Pozsonyban él, szabadúszó színész, játszik magyarul és szlovákul is. A Slam Poetry Felvidék és a Trepp színházi platform egyik alapító tagja, a Földalatti Slam Akadémia egyik napislamszerkesztője.