Nem voltam még 10 éves, anyám csillogó szemmel jött haza a szülői értekezletről, mindjárt gondoltam, hogy nem miattam, de hogy Kiss Peti apukája miatt, arra nem számítottam!
„Te, ennek a Petinek milyen karakán az apja?! Piroska néni szóvá tette, hogy a gyerekek hazudoznak, erre felszólalt: »Miért, mást várt volna? Bekapcsolják a tévét, folyvást azt hallják, nem lesz áremelés, erre jön a szilveszter, másnap meg bemondják, hogy tíz forinttal ment fel a tej ára. Ebben az országban mindenki hazudik…«”
Akkortájt – csak a rend kedvéért: a nyolcvanas évek elején jártunk – azt hittem, azért maradtak meg e mondatok, mert először szembesültem azzal, hogy ez tényleg egy ilyen ország; arra viszont később ébredtem rá: mindez azt is tökéletesen példázza, hogy amit a politikusok művelnek, az tovagyűrűzik a társadalom más rétegeiig.
„Azok fent lopnak, csalnak, én legyek tisztességes? Te is ezt csinálnád, ha politikus lennél!” Vissza-visszatérően hallok ilyesféle érveket, miért fogadják el egyesek mindazt a vérlázító gazságot, amit a regnáló kormány képviselői zokszó nélkül elkövetnek.
Az ország folyamatosan teli van plakátolva Sorossal, baloldali bohócokkal, migránsokkal, évek óta szítják a gyűlöletet a köztévén, csodálkozni tehát nem kell, ha becsúszik egy-egy olyan NB-s futballforduló, amelyet még véletlenül sem maga a játék emel szóra érdemesnek, hanem rasszista balhé. Zalaegerszegen huhogástól, a Hungária körúton zsidózástól volt hangos a stadion. Noha Orbán Viktor szokott faji alapon értekezni, kormánya tagjai nem fröcsögnek rasszista dumákat. A rasszista magatartást meghagyják a csőcseléknek. Ez nem egy másolt viselkedésminta, hanem a felkorbácsolt harag és gyűlölet megnyilvánulása. Ez a kormány a félelemre, negatív érzésekre építi hatalmát. Mérgezi a lelket. És ez talán még nagyobb bűn, mint zsebre tenni az országot.