Múlt héten közölték, hogy Dél-Franciaországban több tenger alatti kábelt is elvágtak, ami világszerte megbízhatatlanná tette az internet-hozzáférést. A mérnököknek ugyan sikerült kijavítani a hibát és helyrehozni a megszakadt kapcsolatot, de a vizsgálatok még tartanak arról, mi is történt valójában. Francia közlések szerint szerda este rongáltak meg ismeretlenek tenger alatti kábeleket. Este fél kilenc körül legalább három üvegszálas kábelt is elvágtak, ami lelassította az internet-hozzáférést a felhasználók számára Európában, Ázsiában és az Egyesült Államokban. A felhőszolgáltatók gyorsan megkezdték a helyreállítási munkát és viszonylag gyorsan sikerült biztosítani a gerinchálózat zavartalan működését.
A Zscaler nevű, a felhőszolgáltatások biztonságáért felelős vállalat jelentése szerint a kábel váratlan sérülése nem csak a felhasználók számára okozott nehézségeket, hanem egyes weboldalak is nehezen elérhetővé váltak. A vállalat szerint három vonalon történt a szabotázsakció: a Marseille-Lyon, a Marseille-Milánó és a Marseille-Barcelona kábelhálózaton. Az egyik hálózatot már csütörtökön kora hajnalban megjavították, azt azonban továbbra is vizsgálják, hol sérült meg a Marseille-Milánó és a Marseille-Barcelona tenger alatti hálózaton a kábel.
Mi történt valójában? A francia hatóságok nyomoznak az ügyben is gyűjtik a bizonyítékokat.
Az Egyesült Királyságban úgy vélik, a szabotázsakció mögött Oroszország állhat.
A britek kétkedése igencsak indokoltnak tűnik. Hogy mennyire megnőtt a tengeralatti terrorizmus veszélye, jól jelzi: az incidens akkor történt, amikor a technikusok még mindig dolgoztak egy másik, a Feröer-szigeteket a Shetland-szigetekkel összekötő kábel helyreállításán, amelyet egy héttel ezelőtt vágtak el.
És ez még nem minden. A brit Királyi Haditengerészet a napokban egy orosz kutatóhajót vett szemügyre, amely az Egyesült Királyság partjainál változtatott irányt, miután felmerült, hogy a hajó a tenger alatti kábeleket vette célba. Az Akademik Borisz Petrov kutatóhajó valójában kémkedést végez, állítják a szakértők. A hajó október 17-én hagyta el a kalinyingrádi kikötőt, és a La Manche-csatornán keresztül kellett volna áthajóznia egy dél-atlanti tudományos expedícióra.
Az Ukrajna elleni orosz agresszió minden jel szerint egyre inkább a tengerek világába terjed át. Ennek első, sokkoló jele volt a néhány héttel ezelőtti négy robbantás, amely az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetéken történt. Bár kézzel fogható bizonyíték nincs erre, Oroszországot sejtik e szabotázsakció mögött is. Igaz, a robbantás közvetlen hatással nincs Európa gázellátására, mert vezetékből Németország egy idő óta nem kapott nyersanyagot. Ugyanakkor nyilvánvalóak Vlagyimir Putyin szándékai: zavart akar okozni Európa energiaellátásában. Mivel azonban a kontinens elég gyorsan szakadt le az orosz energiahálózatról, néhány ország kivételével, szakértők szerint az Unió államai gond nélkül túlélik a téli időszakot.
Szakértők már régóta figyelmeztetnek arra, hogy Európa nem tudja kellőképpen védeni a tenger alatti adatkábeleit.
Oroszország már évek óta tengeralattjárókkal, víz alatti drónokkal és állítólagos "kutatóhajókkal" kémleli a tengerfenéken lévő kábeleket, s a kábel elvágása nem bonyolult művelet. Oroszország ugyanis rendelkezik olyan tengeralattjárókkal, amelyek legalább 1000 méter mélyen a vízfelszín alatt is képesek tevékenykedni.
A tenger alatti kábelek tehát egyszerű, de az egész világ számára fájdalmas célpontot jelentenek. Az internetkapcsolatok világszerte jelentősen függenek tőlük. A kábeles kapcsolat sokkal gyorsabb és olcsóbb, mint a műholdas alternatíva. Gondot jelent, hogy ezeket a kábeleket nehéz ellenőrizni. Nemzetközi vizeken, az óceán fenekén húzódnak, néha több ezer méteres mélységben.
Az Egyesült Államokról és Nagy-Britanniáról már régóta ismert, hogy képesek a tenger alatti kábelek kémlelésére. Az Edward Snowden-féle 2013-as nyilvánosságra hozott jelentések nyomán felmerült a gyanú, hogy az amerikai és brit hírszerző ügynökségek az optikai kábeleken keresztül is képesek lehallgatni az adatfolyamokat, de ez még egyszerűbb azokon a csomópontokon, ahol a tenger alatti kábelek kijutnak a szárazföldre.
A NATO 2015 óta figyeli, hogy Oroszország folyamatosan kémleli a tengerfenéken lévő kábel-infrastruktúrát, egyúttal a világ adatforgalmát.
Két-három atomtengeralattjárót alkalmazhatnak erre a célra. Az elmúlt két évben az orosz tengeralattjárók különösen a Nagy-Britannia és Írország körüli vizeken jelentek meg. Itt találhatók az Európa és Észak-Amerika közötti kommunikációra szolgáló transzatlanti adatkábelek.
Hogy mennyire komolyan zajlik a konfliktus a tengerszint alatt, azt egy olyan epizód is mutatja, amely már 2020 decemberében, jóval az Ukrajna elleni orosz agresszió előtt történt. A HMS Northumberland brit fregatt két napon keresztül macska-egér harcot vívott egy orosz tengeralattjáróval, amely a Grönland és a Svalbard-szigetek közötti fontos tenger alatti kábeleket vette célba, írja összeállításában a Neue Zürcher Zeitung.
Amikor a britek végül megközelítették az oroszokat, a tengeralattjáró olyan hirtelen váltott irányt, hogy megrongálta a hadihajó vontatott szonárját. A több száz méter hosszú kábel része volt annak a szonárrendszernek, amely lehetővé tette a tengeralattjáró lokalizálását. Az ügy azért nem kapott nagy visszhangot, mert a fregatt kapitánya nem ellenséges cselekménynek, hanem rossz manővernek minősítette az esetet, amint ezt egy filmes stáb dokumentálta. Az eset 2022 januárjában került nyilvánosságra egy dokumentumfilm-sorozat részeként, amely a brit hadihajók fedélzetén zajló életről szólt. Az incidens napvilágra kerülése után Tony Radakin admirális, a brit haditengerészet magas rangú tisztje deklarálta: a kábelek megrongálására tett bármilyen kísérletet háborús cselekménynek tekintenek.
Az orosz haditengerészet, mint láthattuk, nem csak a tengeralattjárókra támaszkodik a mélytengeri fölényért folytatott küzdelemben. Az elmúlt években az Oroszország által "óceánkutató hajóknak" nevezett hajók tevékenysége is nagy port kavart. A szakértők szerint ezeket nyilvánvalóan kémkedésre használják fel, s az orosz védelmi minisztériumnak alárendelt Mélytengeri Kutatási Igazgatóság (Gugi) működteti őket.
Közülük nem a már említett Akademik Borisz Petrov, hanem a Jantar a legismertebb. Az elmúlt években a mintegy 110 méter hosszú hajót többször is felfedezték fontos amerikai és európai, valamint egyéb víz alatti kábelek felett. A hagyományos kutatóhajókkal ellentétben a Jantar rendszeresen eltűnik a radarokról. A legutóbbi ismert tartózkodási helye szerint a hajó tavaly októberben az Északi-tengeren, Norvégia partjainál tartózkodott. Ez azért aggasztó, mert katonai szakértők szerint a hajó jól felszerelt a víz alatti műveletekhez, és a tengerfenéken lévő víz alatti kábelek megsemmisítésére is alkalmas.
A Jantar például két olyan személyzettel ellátott is tengeralattjáróval rendelkezik, amelyek 6000 méteres mélységig képesek a kritikus infrastruktúrát felderíteni. Az Atlanti-óceánban ezek a tengeralattjárók így a tengerfenék nagy részét elérhetik. Az óceán átlagosan csak 3500 méter mély.
Probléma lenne, de nem katasztrófa
Az internetkapcsolat azért nem szakadhat meg ilyen egykönnyen. „Szerencsére az Európa és az Egyesült Államok közötti tenger alatti kábelek átfedése nagy” - mondja David Belson, a Cloudflare, felhőszolgáltató munkatársa a Neue Zürcher Zeitungnak. Több mint egy tucat tenger alatti kábel fut Európa és az Egyesült Államok között. „Ha egy vagy kettőt elvágnának közülük, az valószínűleg kis kimaradást eredményezne. De egész hálózatok nem semmisülhetnek meg” – hangoztatta. Van elég alternatív útvonal is, amely Afrikán és Ázsián keresztül az Egyesült Államokba vagy a transzatlanti kábelen keresztül Portugáliából Brazíliába halad. Ezért Belson úgy véli, hogy „néhány kábel elvesztése probléma lenne, de nem katasztrófa.
Ami viszont komoly következményekkel járhat, hogy miközben Moszkva továbbra is beruház a tengerfenék kémlelésének fejlesztésébe, Európa nem készült fel kellőképpen az úgynevezett víz alatti hadviselésre.
Az Európai Parlament tavaly júniusban egy jelentésben megállapította, számos uniós tagállam megfeledkezett a tenger alatti kábelek nemzetbiztonsági jelentőségéről. Csak a különösen veszélyeztetett tagállamok azok, amelyek egy ideje figyelmeztetnek a szabotázs veszélyére és intézkedéseket szorgalmaznak. Franciaország , amely több mint ötven tenger alatti kábellel, a világ hálózatának mintegy tíz százalékával rendelkezik, a jövőben jobban fejlesztené tenger alatti képességeit. A védelmi minisztérium februárban elfogadta a „tenger alatti hadviselés stratégiáját”, amely mélytengeri merülőhajók és búvárrobotok beszerzését irányozta elő, akár 6000 méteres mélységig.
Portugália uniós szintű kezdeményezést útjára indított, amellyel azt kívánja tisztázni, ki használja, tartja karban és védi is a tenger alatti kábeleket. Ezek egy része ugyanis nemzetközi vizeken fut, míg mások az egyes államok tengeri határain belül találhatóak. A jogi helyzet tehát nem egyszerű, és sürgős összeurópai együttműködésre lenne szükség.
Nagy-Britannia előbbre jár az EU-nál. 2024-re a brit haditengerészet egy olyan különleges hajót állít hadrendbe, amely a legmodernebb vízalatti megfigyelési technológiával, valamint távirányítású tengeralattjárókkal rendelkezik majd.
