A hipnopédia Huxley Szép új világ című könyvéből ismert nevelési módszer, a kora gyermekkori hipnózis és az alvásban tanulás dermesztő eszköze. Az 1932-ben írt és a XXVI. századi Londonban játszódó regényben nem nevelik a gyermeket, hanem kondicionálják. Azaz a diktatúra sugalmazásait építik be a viselkedésébe, gondolataiba. A gyermekek laboratóriumban születnek és az Állami Kondicionáló Központban, laboratóriumi körülmények között alakítják a tudatukat.
A beszéd elsajátítása előtt, szavak érvelés és magyarázat nélküli ismételgetésével érik el, hogy a gyerek szinte ösztönösen az állami akarat végrehajtó gépévé váljon. Így tanulnak alapszintű osztályöntudatot, a más kasztba tartozók zsigeri gyűlöletét. Ha felnőtt korukban véleménynyilvánításra kerül sor, a már kész válasz hagyja el az ajkukat.
Nyolc hónapos korukban a virágok, a fák, a természet és a könyvek gyűlöletére is megtaníthatók a kisdedek. A szürke laboratóriumi falak között élő gyermekek egy tágas kerek szőnyegen kúszhatnak, mászhatnak, melynek a közepén színes, virágokkal és könyvekkel teli tálak csábítják őket játékra. Igen ám, de ahogy belefeledkeznek a játékba, a fal hirtelen fülsiketítően szirénázni kezd, a tökéletes hatás elérésére még enyhe áramütést is kapnak a fődajkától. A cél a rettegő félelem fixálása: a könyvek és a virágok csak bajt hoznak ránk. Hetente háromszor, 30 hónapon keresztül átélve ezt a rettenetet egyiküknek sem fog hiányozni sem a könyv, sem a virágok. A fájdalom elszakíthatatlanul összekapcsolódik az agyukban a táj és a könyvek látványával.
A könyv ártalmas a Szép új világ rendjére, mert a diktatúrától idegen gondolatokat halmozott fel bennük az emberiség. A hipnopédia így lett „minden idők leghatékonyabb erkölcsnemesítő és szocializációs eszköze”. Aki ebben a világban nő fel, az boldogan él, a fogyasztás bűvöletében. Semmin nem kell gondolkodni, mindenre előre tudják a jó választ. Gyűlölnek mindent és mindenkit, ahogy beléjük táplálták.
De miért kell gyűlölniük a természetet? Mert aki csendben bámulja a kankalint és hallgatja a madárdalt, az gazdasági kárt okoz az államnak. Nem vesz részt ugyanis a fogyasztásban, ezzel akadályozza a termelést! „Egyidejűleg arra kondicionáljuk őket, hogy minden természetben űzhető sportot imádjanak. Ugyanakkor arról is gondoskodunk, hogy ezekhez a sportokhoz minél bonyolultabb eszközökre legyen szükség. Így az emberek nemcsak a közlekedési eszközöket veszik igénybe, hanem megvásárolják ezeket a futószalagon gyártott sporteszközöket is.”
Hátborzongató írás ez arról a jövőről, ami már nem a vágyott boldog jövő, hanem ellenkezőleg. Anti-utópia, azaz disztópia. Út az orwelli világhoz, az 1984-hez. Ez az a jövő, amelynek bekövetkeztétől inkább tartunk, mint vágyunk rá.
Még időben vagyunk, hogy megelőzzük ennek a forgatókönyvnek a megvalósulását. Kibontakozhat az emberi elme kreativitása, igénye a jóra, a szépre, az együttműködésre, egymás megbecsülésére. Ehhez kell(ene) az oktatás számára új utat kijelölni. A szülők, nagyszülők, a tanárok, óvónénik, gondozónők és dadusok fejleszthetik az egyéni kreativitást, a természet szerető tiszteletét, védelmét. Ma még megtanulhatják, mire használják okosan a fiatal éveiket, megkereshetik önmagukban a legjobbat és helyüket a világban.
Mi lesz, ha ez a lehetőség is elvész? Lesz jövőjük az unokáinknak? Lesz: olyan, amilyet Huxley megírt. Ma még csak a tv-, a rádió, temérdek óriásplakát, számtalan nyomdatermék szolgálja az átnevelésünket. De gyermekeink már egyentankönyvből tanulnak, és kirekesztik azt, aki nem fér bele az egyentankönyv idealizált világába.
Az írók figyelmeztettek a demagógia, az emberek manipulálásának veszélyeire, a technika túlbecsülésének léleknyomorító hatására. Ma a tanárok és a diákok figyelmeztetnek ugyanerre. Egyik nem akar a falanszterre felkészíteni, a másik sem abban élni. Nem akarnak primitív mondatokat ismételgetni. Nem akarnak meghamisított történelmet tanulni/ tanítani, nem akarják gyűlölni a kankalint, a könyveket és a más kasztba tartozókat.
Remélem, a társadalom támogatását is megkapják ahhoz, hogy elkerüljük a sok évtizeddel ezelőtt felfestett, hátborzongató jövőt.