Megkérdezték Havasi Bertalant, aki a miniszterelnök mellett lát el személyes és átláthatatlan feladatokat, hogy mi a baja Orbán Viktornak? A kérdésben nem volt semmi provokatív, politikai áthallás, szimpla egészségügyi érdeklődés volt. Merthogy Orbán Viktor hallhatóan rekedt hangon beszélt Zalaegerszegen, gyakran köhécselt, szóval egyáltalán nem egy ünnepi szónok hangján szólította meg az egybegyűlteket. Havasi, szokásától eltérően, készségesen válaszolt: a miniszterelnöknek kutya baja.
Legyen így.
De nincs így.
Orbán Viktor is emberből van, bármennyire szeretné a saját tábora ezt másként láttatni, vagyis vele is előfordul(hat), hogy megfázik, köhög, fújja az orrát, belázasodik. Pusztán diktatúrákban, személyi kultusz „ölelte” országokban fordult, fordul elő, hogy a Vezér soha nem lehet beteg, ha ágynak dől, azt titokban kell tartani. Hogy az ilyen döntéseket hozókat milyen szempontok vezérlik, nem tudom, csak arra gondolhatok, amit az előbb is jeleztem: a „legnagyobbat”, a „tévedhetetlent”, a „Vezérlő Tábornokot” nem érhetik olyan bajok, mint a hétköznapi halandókat. Elolvastam a Magyar Nemzet zalaegerszegi tudósítását, természetesen egy szóval sem említik, hogy Orbán Viktor, mondjuk, meghűlt egy picit. Emelhették volna a fényét, ha ha úgy írják le: ennek ellenére vállalta a szónoklatot, de nem, nyilván a központi utasítás tiltotta, hogy erről beszámoljanak.
Ha azt mondják: ez egy apróság, szót sem érdemelne, szívesen válaszolnám, igazuk van. Csakhogy ez az apróság elég jól rávilágít, mennyire eltorzult ez a rendszer. Jó, ma még nem tartunk ott, hogy az ilyen kérdéseket firtatókat elviszi a fekete autó, de az irány – higgyék el – ez. Az irány az, hogy semmi nem lehet az, aminek látszik. Még akkor sem, ha a kormányfő úgy köhög, mint egy kutya. Mi ezt nem hallhatjuk; tudomásul kell vennünk, hogy kutya baja.