Sokáig él, akinek holt hírét keltik – ez a legoptimistább megközelítése a Partizán MSZP-ről készült videónekrológjának (Esettanulmány Tiszavasváriból: hogy épült le a baloldal?). Egy életjeleket mutató, többek között parlamenti frakcióval rendelkező pártot elgyászolni működő parlamentáris rendszerekben igazi kihívás, Magyarországon viszont az is pezsgő közéleti viták tárgya, van-e még parlament, beszélhetünk-e demokráciáról, létezik-e ellenzék.
Gulyás Márton filmje klasszikus magyar pusztulástörténet, egyrészt Tiszavasváriról, másrészt az iparváros gyorsan erodálódó egykori baloldali-szociáldemokrata hagyományairól, és csak harmadrészt a Magyar Szocialista Pártról. A dokumentarista és politikaszociográfiai elemeket egymásba gyúró alkotásból egy olyan szervezet képe rajzolódik ki, amely máig nem lépett túl a Gyurcsány Ferenc vagy Kiss Péter (Gyurcsány vagy nem Gyurcsány) dilemmán, és azóta sem találja a valamikor 2004 tájékán elveszített fonalat. Az alkotók mellékszálakból rakják össze, mellékszereplőkkel mondatják el a magyar belpolitika elmúlt húsz évének egyik meghatározó történetét.
Nagyjából a közepe táján válik kézzelfoghatóvá – ott, ahol az előválasztás, illetve a 2022-es jelöltállítás műhelytitkairól beszélnek –, hogy a film alapkérdése nem egyetlen párt, hanem az egész ellenzék kompetenciahiánya.
Egy matematikailag mindenképpen nyerhetőnek tűnő, relatíve erős szocialista kötődésű választókörzetet sikerült itt úgy elbukni, hogy az MSZP a helyi szocialisták tudta nélkül visszahívta a jelöltjét, és látszólag harc nélkül átadta a lehetőséget a Jobbiknak, amely párt aspiránsa 2022-ben végül vesztett, jóval kevesebb szavazattal, mint amennyien 2018-ban itt az ellenzékre szavaztak (Szabolcs megye másik, inkább jobbikos körzetében viszont MSZP-s indult és vesztett).
Tiltakozik a Partizán riportfilmje ellen Nyíregyháza volt MSZP-s polgármestere, szerinte megtévesztették őtA szűk egy órás dokuból kirajzolódó kép szerint az MSZP előző, Juhász Ferenc-Veres János-féle generációja képességesebb volt az utódoknál, és még az előválasztást is lehetetlen lett volna lebonyolítani a régiek nélkül; „Addig van Szabolcsban baloldal, amíg ők élnek”. Ha az elért választási eredményeket nézzük, ez akár igaz is lehet, az is tény azonban, hogy összehasonlíthatatlan a nevezett elődök feltételrendszere a maiakéval. Ezzel együtt, ahogyan az adás talán legizgalmasabb megszólalója, Balázs Anna helytörténész megfogalmazta, az összeomlás szinte tapintható:
még tudományos eszközökkel sem sikerült a nyomára lelni, mi a baloldali vízió a szóban forgó országrészről; egy esetleges hatalomváltás esetén mihez kezdenének, merre indulnának – pontosabban annak nem találták jelét, hogy ebből a vízióból bármi átszivárogna a helyi lakossághoz.
„Az ellenzéknek semmilyen tevékenysége nincs itt, szisztematikus jelenlétre senki nem képes, senki nem hajlandó – mondja a kutató, arra is utalva: a 2022-es (vég)kifejlet leginkább annak a következménye, hogy a szabolcsiak úgy érzik: egykori pártjaik egyszerűen magukra hagyták őket.
