Sokkolta ez erdélyi közéletet az Erdélyi Médiatér Egyesülethez tartozó Prima Press Kft. szerda esti szűk szavú szolgálati közleménye, amelyben bejelentette, hogy a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel 2022. december 30-tól felfüggesztik a nyomtatott lapok kiadását, a lapterjesztést és kézbesítést, valamint a lapkereskedelmet. „Az elektronikus médiumok (online portálok, rádiók, újmédiás tartalmak) továbbra is az erdélyi magyar közösség szolgálatában állnak” – áll a közleményben.
A magyar kormány részéről 2017 végén meglepetésszerűen felkarolt és az erdélyi sajtótér legerősebb szereplőjévé növesztett Médiatér csoporthoz tartozó Prima Press a Krónika, a Székelyhon, a Székely Hírmondó napilapokat, az Előretolt Helyőrség irodalmi mellékletet, a Heti Hirdető hetilapot, valamint a Nőileg havi magazint adja ki. Lapterjesztő és lapkézbesítő hálózatuk az egész Székelyföldet fedte.
A döntés legérzékenyebb része, hogy a Krónika felszámolásával az erdélyi magyarság száz éves kisebbségi léte alatt talán először marad nyomtatott országos napilap nélkül.
A legnagyobb vesztes a székelyföldi magyarság, hiszen a Budapestről pénzelt terjeszkedés azzal kezdődött, hogy felvásárolták a helyi közkedvelt lapokat, az Udvarhelyi Híradót, a Csíki-, a Gyergyói- és a Vásárhelyi Hírlapot majd 2019-ben ezek összeolvasztásából hozták létre a Székelyhont.
Az egész médiabirodalmat a magyarországi KESMA mintára szervezték meg az ésszerűsítés és gazdaságossá tétel jegyében, de az új központi irányítású regionális lap nem tudta pótolni a helyi lapokat, így nem is tudta megszerezni csak azok olvasótáborának egy töredékét. Ez azonban nem gátolta meg a további terjeszkedést, a most felszámolásra ítélt Székely Hírmondót, Kovászna megye legkedveltebb napilapját szeptember elején „integrálta” az Erdélyi Médiatér Egyesület által 2018-ban felvásárolt Príma Press kiadó. Az új lap, amely a portfólió 31. terméke lett, társaival együtt szilveszterkor „lehúzhatja a rolót”.
A több mint 300 dolgozót alkalmazó cég dolgozói is a bejelentés előtt egy nappal, on-line értekezleten értesültek a döntésről. Arról viszont őket sem tájékoztatták, hogy az átalakítás milyen méretű leépítéssel jár, azt majd a továbbiakban közvetlen vezetőik fogják közölni mindenkivel.
„Mindannyian tudtuk, éreztük, hogy miközben egyfelől lapjaink online változatával mintegy kiegészítésként rásegítünk a nyomtatott sajtóra, másfelől éppen a vesztébe taszítjuk. Mint ahogyan azzal is tisztában voltunk, hogy jóval a háború kitörése előtt a papírárak, teljesen érthetetlen módon, az egekbe szálltak. Személy szerint azt viszont semmiként nem gondoltam volna, sőt még most sem jön, hogy elhiggyem, hogy az erdélyi magyar olvasók január elsejétől magyar nyelvű országos papír alapú napilap nélkül maradnak. Mint ahogyan a székelyföldi olvasók is kénytelenek lesznek búcsút venni a regionális identitástudat erősítésében jelentős szerepet játszó kedvenc újságjuktól. Ha takarékoskodás címen leépítésre került volna sor, és én lettem volna a cégcsoport egyetlen munkatársa, akitől a tulajdonosi kör megválik, fájt volna. Nem kicsit, de nem is annyira, mint amennyire fáj, hogy a hagyományos olvasóközönségünknek ekkora csalódást okozunk. A derült égből villámcsapásként érkező bejelentés formája már csak hab volt a tortán. Úgy hangzott el, mint amikor fél évszázaddal ezelőtt a harisnya-szemfelszedő műhelyben a pultnál unatkozó hölgy, cigizés közben közölte a nagymamámmal, hogy „Teri néni, ezt a kettőt vállaljuk, de a harmadikkal nincs mit kezdeni, azt eldobjuk!”. Amúgy ötvenhárom éves fejjel még így is vagyok annyira naiv, hogy abban reménykedjek: a bejelentés nem is annyira az újságíróknak és az olvasóknak szólt, mint inkább azoknak, akik az utóbbi évtizedben felelősséget vállaltak a sajtómunkatársakkal és olvasókkal szemben, és felépítették Erdély minden idők legnagyobb és talán legkedveltebb médiavállalkozását. Túl sok pénz, munka és szenvedély van ebben, hogy józanul gondolkodó személyek hagyják kártyavárként összeomlani” reagált megkeresésünkre Szucher Ervin a Krónika újságírója, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökségi tagja.
Szűcs László MÚRE elnök a Népszavának úgy vélekedett,
„sajnos ez egy folyamat része, nem a kezdete és nem is a vége”.
Emlékeztetett, hogy szeptember elsejétől megszűnt Szatmár megye egyetlen nyomtatott magyar nyelvű napilapja, a Szatmári Friss Újság is, amely 2020-tól egy helyi RMDSZ-es szenátor tulajdonában volt. Ezt még a székelyföldi lapok felszámolásánál is súlyosabbnak tartja a szakmai szervezet elnöke, mert a mintegy 33 százalékban magyar lakosságú megye teljesen magyar sajtó nélkül maradt, míg a két székely megyében továbbra is működik még egy-egy, nem a Médiatér birodalomhoz tartozó megyei napilap. A szatmári lapot is gazdasági nehézségekre, valamint a debreceni nyomda megszűnésére hivatkozva zárták be.
Szűcs elmondta, a szatmári eset után a MÚRE szakmai stratégiai konzultációt kezdeményezett és megpróbál a támogatáspolitikai döntéshozókkal is egyeztetni annak érdekében, hogy minél több magyar média megmenthető legyen.
Utóbbi téren aligha számíthat különösebb eredményre az erdélyi szakmai szervezet, amely a szatmári lap megszüntetése után igen kemény hangú állásfoglalásban a politikus tulajdonost, közvetve az RMDSZ-t okolta a történtekért. Állította, az egyetlen szatmári magyar napilap megszüntetése „jelentős csapás a romániai magyar sajtó szabadságára, ezzel együtt a szatmári magyarság anyanyelvi nyilvánossághoz, tájékozottsághoz való jogának megsértése”. „Ez nem Szatmár megyei ügy. A politika pedig, amely az utóbbi években könyékig benne volt a lap helyzetének súlyosbodásában, alighanem mossa kezeit. Pedig a politika az, amely előbb elveszi a sajtó szabadságát, majd létében fenyegeti” – olvasható az állásfoglalásban.
A székelyföldi lapok megszüntetése is nyilván nem csak, és nem elsősorban gazdasági ügy, hanem politikai döntés következménye, hiszen az Erdélyi Médiatér Egyesület és kiadója, a Príma Press az Orbán-kormány célzott támogatásaiból lett erdélyi piacvezető. Éppen ezért bedőlése is vegyes fogadtatású. Míg egyesek attól tartanak, hogy az erdélyi magyar média végét jelentheti, márpedig kisebbségi létben az anyanyelvi sajtó az identitás megőrzésének egyik alapvető pillére, mások valósággal üdvözlik a Budapestről irányított propaganda média végét, és az „agymosás megszűnését” remélik. Mindkét álláspontban van igazság is, mindazonáltal az erdélyi fidesz média sosem süllyedt a magyarországi propaganda médiumok szintjére.
E lapok bezárása ugyanakkor intő jel lehet sok más, a magyarországi támogatásoktól függővé vált erdélyi kulturális, egyházi és sportintézménynek, amelyeket vagy az Orbán-kormányok hoztak létre, vagy csak fokozatosan leválasztották a romániai forrásokról?
A Sapientia Egyetemet még az első Orbán-kormány hozta létre, jelenleg több mint kétezer diák tanul ott, több városban. Rengeteg infrastrukturális beruházás történt, az egyetemet viszont sosem integrálták a román felsőoktatásba, teljes egészében a magyar költségvetéstől függ. De több egyházi magyar iskola és intézmény jött létre, ha holnaptól elzárják a pénzcsapot Budapesten az egyház aligha tudja fenntartani – legalábbis jelenlegi szinten – azokat. És akkor még nem is beszéltünk a milliárdokat felemésztő foci-, hoki és ökölvívó akadémiákról.
Évi ötmillió euró kevésnek bizonyult
2017. decemberében kapta az első megatámogatást, 1,45 milliárd forintot (4,5 millió euró) az akkor még szinte teljesen ismeretlen Erdélyi Médiatér Egyesület, amelynek vezetője Demeter Szilárd rokona volt. Az Orbán-kormány fő kultúrideológusa nem is rejtette véka alá, hogy ő lobbizta ki a pénzt és az egyesület „nem hivatalos nagykövetének” nevezte magát. Ez az összeg csak induló tőke volt, 2021 júliusáig az Erdélyi Átlátszó oknyomozó portál szerint 7,45 milliárd forint támogatást kapott a holding. A román kormány által a teljes erdélyi magyar kisebbségnek folyósított támogatás – mely lényegében az RMDSZ éves költségvetése – nagyjából évi 5-6 millió euró, vagyis nagyságrendileg ugyanannyi, mint az egyesület Budapestről kapott éves támogatása. Az erdélyi oknyomozó portál szerint az egyesület nem volt veszteséges, tavaly 18,2 millió lej (3,6 millió euró) körüli jövedelemmel zárta az évet, ami országos viszonylatban, a többségi médiában is figyelemre méltó nyereség.
Itthon is karcsúsítottak
Az áprilisi választások után a Fidesz-közeli, többnyire propagandacélokra is felhasznált sajtóbirodalo is szűkülésnek indult. Bár már a választások előtt is rebesgették, hogy egyik-másik pártközelbe került orgánumnak meglehetősen gyenge az olvasottsága, illetve túl sokba kerülnek, a párt körüli médiavezetők kivárták a választást és csak utána fogtak leépítésbe, nehogy a munkatársaik a választások előtt párt ellen forduljanak. Az első elhulló az ellenzéki településeken osztogatott City7 volt, majd ezután sorra jöttek a nagy nevek, így megszűnt FourFour Two magazin magyar nyelvű kiadása, ami a Mediaworks flottájába tartozott és amit az Orbán Viktor-rajongó sportújságíró, a felcsúti Puskás Akadémia volt kommunikációs igazgatója, a Magyar Sportújságírók Szövetsége elnökének megtett Szöllősi György által főszerkesztett. Bár a brit Four Four Two mint prémium focilap igen sikeres, 2,6 millió fogy belőle, nem így a magyar Four Four Two, ahol az exkluzív fociinfók helyett egy Orbán Viktor interjúval találkozhattak a szurkolók. A magyar Four Fourt two-t 12 éven át 8 ezer példányban adták ki, ám a bezárásról tudósító azonnali.hu szerint a meccseken halmokban álltak a jobb híján ingyen osztogatott magazinok. Szintén május elején jelentette be a TV2-csoporthoz tartozó Progress Media Hungary Kft. július 11-én megszűnik a „fiatalos konzervatív” Pesti TV kábel adása. De leépítések indultak el a fideszes pártsajtót egyesítő Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) portfóliójában is, így a gyengébben teljesítő vidéki lapoktól zsinórban küldtek el újságírókat és szerkesztőket, majd a fideszes bulvármédiánál is ritkításba kezdtek, így a Metropolnál, a Ripostnál és a Borsnál is napirendre kerültek az elbocsátások. Júniusban megszűnt a Fidesz-közeli tulajdonba került és propaganda szolgálatába állított nagy múltú gazdasági lap, a Figyelő és a Világgazdaság nyomtatott kiadása is. Júliusban szintén megszüntették a harcosan kormánypárti Magyar Hírlap nyomtatott számát, a kiadó stílusosan egy kormánypropaganda szólammal búcsúzott: „a kedvezőtlen gazdasági környezet, a háborús infláció a kiadót is nehéz helyzetbe hozta”. Batka Zoltán
