kiskorúak;abortusztörvény;

- Melyik gyerek joga az első?

Az abortuszkérelem újraszabályozásáról szóló rendelet a Belügyminisztérium és a Magyar Orvosi Kamara állásfoglalásával együtt ritka érdekes helyzetet teremt. A felek láthatóan elfelejtik, hogy a méhmagzat soha nem lehet eszköz, csak cél. A MOK-nak azért legalább a lépcsőházban eszébe jutott, hogy nem teljesen így gondolták: a magasra csapó indulatokat látva kijelentették, hogy társadalmi egyeztetést szerveznek, „ahova minden szakterület, minden érintett egy-egy képviselőjét" meghívják. De úgy látszik, ezt a civilek nélkül gondolták, többségében férfiak részvételével, regisztrációval. Gondosan szót sem ejtve a 18 éven aluli korosztályról.

A rendeletalkotók szerint szexuális élet, megfogant magzat csak a 18 éven felüli korosztály esetében létezik. A fiatalabb korosztályra vonatkozó szabályozással nem törődött sem a rendőr, sem a szülész-nőgyógyász, az orvosi kamarai elnök és a vezetés, de még az etikai bizottsági főtudósa sem.

A Polgári Törvénykönyv rendelkezései szerint 14 évnél fiatalabb (vagyis cselekvőképtelen) kiskorú terhesség-megszakításra vonatkozó kérelmét a kiskorú törvényes képviselője (szülő vagy a gyám) nyújthatja be. A 14. életévét betöltött (azaz korlátozottan cselekvőképes) kiskorú maga is kérelmezheti a terhesség-megszakítást. Ehhez szükséges a törvényes képviselője (a szülő vagy a gyám) tudomásulvétele. A törvényes képviselőnek a vizsgálatnál igen, a tanácsadáson viszont nem kell részt vennie. 16 éves kortól a fiatal meghatározhatja, ki legyen az akit tájékoztassanak helyette, és az abortusszal kapcsolatos döntést meghozza. A szívhang meghallgatása azonban minden esetben kötelező.

A 15-19 éves korosztályban lényegesen nagyobb az abortusz gyakorisága Magyarországon, mint az EU-ban. Az 1997. évi XXXI., a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény értelmező rendelkezési között ez áll a várandós anya válsághelyzetével kapcsolatban. (a fogalmat a magzatvédelmi törvény is használja): "olyan családi, környezeti, szociális, társadalmi helyzet vagy ezek következtében kialakult állapot, amely a várandós anya testi vagy lelki megrendülését, társadalmi ellehetetlenülését okozza, és ezáltal veszélyezteti a gyermek egészséges megszületését;” (és itt jön a csavar) „ezen belül terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya az a válsághelyzetben lévő várandós anya, aki nyilatkozata szerint állapotát környezete és hozzátartozói előtt titokban szándékozik tartani.”

A kérdés az, hogy a szülői belegyezést és támogatást mellőzve, titokban szülhet-e a fiatalkorú? A törvény a továbbiakban arról is rendelkezik, hogy „A terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő, korlátozottan cselekvőképes kiskorú anya (azaz a 14-18 éves) kérelmére a gyámhatóság mellőzheti a törvényes képviselő meghallgatását, ha az a terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya vagy a születendő gyermek érdekét veszélyeztetné."

Itt minden a később megszületendő gyermek érdekéről szól. Semmi sem a válsághelyzetbe került tinédzserről és a magzat sorsának józan megítéléséről. Ki áll a tinédzser mellett, amikor az kényszer hatására a magzat szívhangját hallgatja? Jogértelmezés nincs, a Családvédelmi Szolgálatnál csak a jogszabályokról adnak tájékoztatást. A kiskorú elkerül a gyermekvédelemhez, amit az állam működtet. Ez lesz a magzatvédők igazi terepe. Közben meg az óra ketyeg tovább. Ebben a folyamatban ki védi a várandós kiskorú érdekeit és jogait?

Eközben törvény szerint a kiskorút vegzálják a szívhang meghallgattatásával. Esetleg presszionálják a terhesség megtartására. Azt, akinek fogalma sincs, hogy a családjában előfordult-e öröklött vagy krónikus betegség. Azt, akinek testével visszaéltek, vagy szexuális bántalmazás áldozata. Ez a gyermeki kiszolgáltatottság legszörnyűbb állapota. A politika és a törvényalkotás játszótere.

Ehelyett nagyobb figyelemmel kellene kísérni a 18 év alatti, anyagilag, szociálisan kiszolgáltatott, ismerethiányos lányok életét kísérni. Nem a szülést szorgalmazni. Hanem tenni értük akkor, amikor még lehet. A biológia, anatómia-élettan eredményes oktatásával. Tudatos védekezésre és egészségmegőrző magatartásra való szocializálással. Erkölcsi alapvetéssel az autonómia, az önrendelkezés, az élet értéke, az emberi méltóság és élet és egymás tisztelete tekintetében. A fiatalkorúak terhességét támogató, segítő, mediátori eljárásokkal. Erre az oktatásban, az egészségügyben, a gyermekvédelemben sem személyi, sem szervezeti kapacitás nincs.

A kiskorú sorsáért senki sem felelős, habár a gyámhatóság engedélyével elköltözhet hazulról. De a baba sorsáért való aggódás sem látható. Pedig az akár deformitással vagy rejtett genetikai, öröklődő betegséggel, esetleg sötét bőrszínnel is születhet, és emiatt senki sem akarja majd örökbe fogadni. Állami gondoskodásban marad. Annak, aki meghallgattatja a szívhangot a megesett 14 évessel, hogy rábeszélje a lányt a magzat megtartására, jobb, ha végiggondolja, mi történik majd ezzel a - két - gyerekkel a következő tíz, húsz évben.

Felnőtt sorsot kényszerít rá a 18 éven aluliakra az átgondolatlan orvosszakmai állásfoglalás és a törvényalkotás. Egyikért egy rendőr felel, a másikért a Magyar Orvosi Kamara. Miközben ez utóbbi az elefántcsont toronyból hirdet civilek nélküli "társadalmi egyeztetést". Nem a magyar nők közösségével vagy őket képviselői szervezetekkel. A bizalmat a MOK és a hatalom már eljátszotta. A kérdés az, mennyi maradt belőle a nőgyógyászati rendelőkben.